Miert zárkózottak az emberek? Mi lehet a zárkózottság oka? (beszélgetős fórum)

Én is pont így vagyok, hogy itthon vagyok egész nap, hacsak el nem megyek valamerre. Munkahelyem még nincsen. A barátaim pedig nem érnek rá sosem... Sajnos nincs úgy lehetőségem új emberekkel megismerkednem. Amikor meg próbálkozom, akkor meg mindig zárt ajtókba ütközöm. Nem tudom mi az oka a nagy zárkózottságnak. Én is az voltam régebben, de akkor az volt az oka, hogy sokan bántottak és gondoltam jobb magamban, mint az állandó bántás, hát nem nyitottam senki fele. Ez már megszűnt, nyitnék de most meg én találkozok olyanokkal, mint amilyen én voltam régebben.

Legutóbb a cipőboltban próbáltam beszélgetni az eladóval, de láttam rajta, hogy semmi kedve az egészhez, úgyhogy nem erőltettem a dolgot... Nem az első eset, hogy nem akarnak beszélgetni 2 szót sem... Néha nagyon feltudom magam húzni, amikor már sokadjára fogok ki ilyen embert. Most vagy én akarok 'rossz' emberrel beszélgetni, vagy ő az akinek szimplán 'jobb egyedül'...

Nézőpont kérdése csupán a szegénység.

A sivatagban nem lenne szükségem autóra, itt igen. Magamnak okozom a bajt. Ha autó, lakás, akkor hitel és el is ástam magam egy életre. Ezért van ennyi zárkózott ember. Nincs remény jobb életre, normális életre.

igen, én is gyerekkorira jutottam...plusz pár kompenzálás kompenzálására.

:)

Én azt utálom amikor mezítláb bele rúgok valamibe....

Az nagyon fájdalmas...na akkor én is dühöngeni szoktam...:O)

tuti gyerekkori dolgok, mint ahogy az enyémek is.

Csak sosem adok rá időt, hogy megfejtsem. De most így hogy mondtad, lehet, hogy megint neki futok.

mostanában a sajátom okain gondolkozom.

:)

Hát logikusan baromira meg tudnám magyarázni, de persze nem az számít.

Hát ja, végig kellene egyszer ezen mennem érzelmileg is. Mert piros gombok :)

Van olyan, hogy egszerre akár 4 érzést érzek.

Félek és dühös vagyok és csalódott és szorongok.

Szerintem ez tök normális.

Elsőre lehet, hogy csak az egyik volt és utána épül a többi, szerintem erre gondolsz.

Igen ez is...de azon gondolkodtam,hogy a szégyen érzet is kiválthatja a dühöt nem?

Tehát hogy valamit szégyenlek,hogy az úgy van...és dühös leszek miatta...mondjuk hogy így leírtam rájöttem,hogy tényleg ez is a tehetetlenségre vezethető vissza.

Meg van!!!!

Amikor szerelek valamit és nem sikerül. mindig ugynúgy leesik a csavar már ötödször :)))

Vagy ha beleharapok a nyelvembe, vagy a számba. Akkor baromira dühös tudok lenni.

Amikor mással igazságtalanság történik, ahogy írtad, akkor már nem annyira, mert tudom, hogy sajna midenki azt kapja, amit kell kapnia, persze, ha van ráhatásom, akkor meg az én ráhatásomna is meg kell történnie :)

Én ezt nem értem...hogyan lehet egy dologra két érzelmet produkálni?

Amikor kapsz egy kritikát egy darab érzésed lesz vele kapcsolatban,aztán építed rá a többit...nem?

Na ,mindegy.

Ja. értem asszem :)

Én akkor szoktam dühös lennei pl. ha olyan dolgot mond valaki hatásosan, amiről úgy gondolom, hogy ártani fog vele és elviszi a másik embert, vagy embereket a rossz irányba. Bár ez itt a Hoxán.

Az életben akkor, ha ha valakire azt érzem, hogy direkt húzza a húrt és hiába szólok neki, hogy ne provokálja tovább a helyzetet, csak emeli a tétet.

Aztán még....

Ha a tv-ben látok valami idegesítő dolgot. Ami béna, vagy ilyesmi. Mindjárt megpróbálok egyre visszaemlékezni :)

Hát mondjuk az egyén függő,hogy ki mire ugrik...

...de alap dolgokat össze lehetne szedegetni szerintem....amire úgy átlagban mindenki.

Ezért mondtam, hogy ahogy gondolkoztam, szerintem a tehetetlenség az alap.

Dühös leszek, ha felhúz valaki és megütném, de nem tehetem :))

Dühös leszek, ha kapok egy hírt, de most nem tudok ráhatással lenni a dologra, vagy félek,hogy már nem fogom tudni befolyásolni.