Miért nincsenek párkapcsolatok? (beszélgetős fórum)

Mondtam már, hogy NEM történt meg ez,csak egy példát mondtam arra, hogy miért is lenne az a jó felfogás, amit mondotok.

Ti magatok is rájöttök, hogy eszerint miért nem jó ez a teória... mégis ragaszkodtok hozzá???

Csak feltételesen mondtam...nem volt 6 kapcsolatom és nem sírom vissza a 2-at.:-)

Csak tudod, ez nem férne össze az elveimmel...Ez nekem olyan visszás...nem érzem természetesnek.

És én úgy gondolom, ha az férfi "visszafogadna", már nem is tetszene annyira, mint ahogy eredetileg tetszett.

Mert joggal feltehető és a kérdést:Ha annyira jó volt ő, miért kerestem másikat? Érted?

Ismerkedni mindig lehet.

És mivel általában az ember olyan helyekre megy (szórakozni) ami az ő érdeklődési körének megfelelő, ott - jó esetben - magához hasonló emberekkel találkozik.

Pedig sajnos sokaknak azt jelenti. Régen is, ma is. És akik ma is hasonlóan gondolkoznak, mint én, azok nehezen találnak párkapcsolatot.

Nem is feltételezném rólad azt, hogy "nagyon vadulós" lettél volna :-)

Pont ezért írtam az előző hsz-emben, hogy ne vedd magadra, csak eszembe jutott az írásodból.

Én nem szerettem/szeretem amikor azt mondják, hogy "élj még egy kicsit". Meg "szórakozz még"...

Akkor amikor az azt jelenti, hogy minél több "partnere" legyen az embernek. Mert van aki így érti, s ez engem mindig taszított...

Persze lehet, én vagyok maradi.

(Ne értsd félre mazsu, nem úgy értettem, hogy Te most ezt sugalltad volna, csak eszembe jutott arról, amit mondtál.)

Abban igaza van Lajosnak, hogy sokszor tényleg így megy. De abban meg neked van igazad, hogy azért megy így, mert a pasi 45, a csak meg 38...

Nehéz téma ez, mindenhogy vannak nehézségek. Én korán ismertem meg a férjemet, ezért relatíve korán szültem, így nagyon jó képességeim ellenére a munka nem egyszerű. Évfolyamtársaim közül sokan sokáig jártak együtt valakivel, aztán amikor komolyabbra fordult volna, az egyik, általában a srác lépett. Sokan meg egyszerűen nem találtak megfelelő párra. Sokan meg belfelejtkeztek a munkába, a sikerekbe. No se ez utóbbit sem lehet csodálni, hiszen 22-25 évet tanultunk azért, hogy legyenek sikereink, erre bíztatott a család, a környezet. Utána meg 10 év múlva a fejéhez vágják, hogy önző volt, miért nem szült inkább? 35-38 évesen meg már azért nem olyan egyszerű.

A szellemet egyszer kiengedtük a palackból, hogy felborult a "világ rendje". A visszagyömiszkölés meg már nem fog menni. Ez van, mindenkinek tudni kell vagy erre, vagy arra nemet mondani, vagy nagyon sok kompromisszumot kötni, és saját magukkal foglalkozni.

De az sem, hogy együtt élnek valamennyi ideig, szakítanak, elcuccolas és aztán jön a következô;

amikor ez megismétlôdik akárhányszor és a felek túlvannak 3-4-5 próbaházasságon, ott valami gond van. Ismerek olyan 33 éves nôt, aki a 6. pasival él együtt.

És hosszabb távon?

Mert nekem arról panaszkodnak, hogy sokan csak úgy szeretnének kapcsolatot, hogy:"majd lesz valami", és aki ennél többre vágyik, az bajban van, nehezen talál "megbízható" társat.