Mi visz rá valakit arra, hogy az egészségügyben dolgozzon? (beszélgetős fórum)
Az biztos, és eddig az volt a szöveg hogy mert keveset keresnek azért ilyen az eü, hát most már baromira nem keresnek keveset, de rosszabb lett a helyzet, kevesebbet vállal, otthagyja az állami szférát, magánban vállal 1 max 2 napot, mert akinek 160-200ezer az óradíja (sokszor nettó) gyakorlatilag beszélgetésért azt már a pénz sem motiválja.
Amit írtam az orvosokra igaz, nálunk azok vannak családban, ismeretségben.
Ez mi akikben nincs meg ez sosem fogjuk érteni. Édesapám sebész, 4 évesen azt mondta ő varró orvos lesz. Egyszerűen semmi más nem érdekelte. Amíg nem vették fel az egyetemre ( helyhiány miatt 3.-ra sikerült neki) addig elment beteg hordónak, aztán műtős fiúnak. A lényeg az volt hogy abban a közegben legyen. Ez az indíttatás, érzés, “vonzalom” vagy meg van vagy nincs szerintem. Bennem
Pl nem volt. Sőt én a vért sem bírom igazán. Tv-ben nézve birom, de élőben nem.Ha balesetet látok, véletlenül sem nézek oda, hogy nehogy olyat lássak amit nem akarok. Apukám meg gyerkként döglött békát boncolt, sőt egyszer macskát is.🤷♀️
Vannak sajnos esetek, mikor a halál elkerülhetetlen... az meg jó érzés, ha a kínlódást, fájdalmat enyhíteni, sőt, megszüntetni sikerül!
Arról sajnos már többször hallottam, hogy mostanában gépiesen végzik a dolgukat, lélek nélkül. Embere válogatja... bízom benne, hogy most is vannak elkötelezett, hivatását jól végző egészségügyi dolgozók.
Semmi különös, de az jó sok.
Bármilyen munkát lehet jól és rosszul is végezni, ha olyan az ember természete. Van, aki irodában megbolondulna...
Én nem tudnám csinálni, mert nem bírnám elviselni, ha látnám a kínlódást és halált minden nap.
Sajnos az utóbbi 3 évben olyan történt, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Nem, nem most kezdődött, de most csúcsosodott ki, az én tapasztalatom alapján.
Az utóbbi 3 évben nem találkoztam sem olyan orvossal, sem olyan ápolóval, akinek számít az ember, hogy léte és életminősége.
Sajnos akikkel mostanában találkozok lusták, érdektelenek, egy kicsit sem érdekli őket mások élete.
Sokféle oka lehet és azok variációi is.
Pl. még a szoc.-ban presztízs és pénz. Gyerekkortól meglehet bennük a kíváncsiság, hogy megismerje, hogyan működik a test. Gyerekkorától lehet olyan lelkületű, hogy minden mozdulatában benne van a segítség. Neki ez így természetes. Nem kell, hogy ez hittel párosuljon.
Nem dolgoztam soha egészségügyben, de ápoltam már időseket és vannak állataim.
Azt hiszem bennem is megvan a gondoskodás képessége, de soha nem dolgoznék egészségügyben. Inkább a "barkácsoló" jelző illene rám, azzal pedig nem járnának jól a betegek.😀
Két fő motivációt ismerek.
Egyik, aki az élet-és halálurát szereti játszani.
Másik, akit vezérel a hite, hogy segíthet másokon.