Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudnak saját lakáshoz jutni? (beszélgetős fórum)

Nézd, miért éreztem volna jól magam bármelyik helyen?

Amíg otthon éltem, addig tettem magamért, dolgoztam, meghúztam a nadrágszíjat, de legyünk már őszinték, havi 20-30 ezrek megspórolásából nem fog lakáshoz jutni az ember. Valahol laknom kellett, ennem kellett, ruházkodnom kellett.

Itt külföldön nyilván több a pénz, de ez nem az otthonom, és jóformán mindenki otthon él, akit szeretek. Pénz nélkül nem lehet élni, de önmagában a pénz sem tesz boldoggá senkit.

Nem jobb itt magányosan félretenni havi X összeget, mint otthon éhezni, hogy albérlet mellett félre tudjon rakni az ember egy kis pénzt.

Tudod, egészen közelről ismerem a témát és nyugodtan mondom, nincs igazad.

Amikor valaki szakmát tanul azért választja, mert azt szeretné csinálni. De mire végez, nem biztos, hogy ahol él, éppen arra igény van. De az vesse rám az első követ, aki egy szakma választásakor előre tudja, hogy 5-6 év múlva az keresett lesz-e?! De az sem megoldás, hogy sátoros nomád módjára családostól vándoroljon valaki pl. a Tiszántúlról Észak-Dunántúlra. Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbb helyen képzettséget nem igénylő betanított vagy segédmunkára keresnek embereket. Aki nem gyorstalpalón fél év alatt szerez szakmát, hanem 3-4 esetleg több év alatt, az nem megy képzettséget nem igénylő munkára. Abban pedig nagyon tévedsz, hogy megfizetik, mert nem. Még a több műszakosat sem.

Én is rühelltem a 3 műszakot, ha tudnád, mennyire!

De az életben mindennek ára van.

Gondolom, megoldják. Így vagy úgy, de megoldják. Otthon marardnak, a szülői házban, vagy bérelnek. Ha okosan gondolkodnak, nem egy egész lakást, hanem egy nagyobbat többen - úgy ésszerűbbek a költségek. Igaz, a nagy magyar egóval ez nehezen fér össze, külföldön ennek nagy hagyománya van.

Nyithatsz még ezer fórumot, amelyben tagalalod a sanyarú pénzügyi helyzetedet, fikázhatod az időseket, azokat, akiket segtenek otthonról, de a helyzet nem változik. Igazságos vagy sem, de nincs egyenlőség az emberek között, van aki több lehetőséget kap, van aki kevesebbet, van aki tud vele élni, van aki azt sem veszi észre, ha a lehetőség orrba vágja.

Tudod, van az a mondás, mindenki a saját élete kovácsa.

fantasztikus a bekaperspektivad.

Csak igy tovabb!

Eljen a haza meg a sansas.

"Jelenlegi gazdasági helyzet" mindig is volt, hol ezért, hol azért.

Mindig is házasodtak és vállaltak a fiatalok gyereket, dolgoztak, tanultak, éltek.

Ha annyira kilátástalannak és vállalhatatlannak érzel mindent, miért nem indulsz el külföldre?

Te panaszkodsz, te sopankodsz, te sirankozol itt hetek ota.

Nem unod ezt a nagy nemzeti rinyalo hordoszonok kepviseletet?

Igen, szinte hihetetlennek tűnik, de például a volt osztálytársaimnak a fele külföldön él, pedig sokan tovább tanultak érettségi után, ki egyetemre ment, ki kétéves szakmára. A többiek meg otthon élnek.

Azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, hány olyat ismerek, akik bevállalták az albérletet és így próbálnak előre jutni. Nem merik bevállalni, mert mókuskerék az albérletezés, ha az ember egyszer bekerül, nagyon nehéz kilépni belőle. Főleg, ha gyerek is van.

De ugye épp emiatt nem is nagyon vállalnak gyereket.

Egy gyári melósnak most több a nettója, mint a sávos adózással volt, mindenféle kedvezmény nélkül. Ha nem hiszed van több nettóbér kalkulátor a neten, meg tudod nézni.

Észak -Dunántúlon keresik az embereket, ingyenes szállást biztosítanak.

A másik lehetőség: Tanulni, olyat, amire igény van, és megfizetik.

Persze, persze, rejtett személyeskedés, mi? (ha olvastad a fórumaimat, tudhatnád, hogy én mindig tanultam, de a pénzt nálam pl. elvitte a válság meg az albérlet).

Egyébként, hagyjuk már ezt a tanulást meg panaszkodást, meg sopánkodást. Ha az ember vigyorral a fején fizeti ki az albérleti díjat, azt akkor is ki kell fizetni. A mosolyért cserébe egy ápolónak vagy mentősnek sem adnak több pénzt. Egy országban nem lehet mindenki informatikus vagy mérnök, különben nem lesz, aki kiszolgáljon a boltban vagy kipucolja a gyereked fenekét a kórházban, ha valami miatt bekerül.

A mai helyzetről beszélünk, a mai lehetőségekről, a mai fiatalokról, nem arról, hogy húsz éve elég volt elvégezni egy tanfolyamot és máris kapott munkát az ember, meg sima érettségi melóból kifizette a lakhatását.

Hahó, 2017 van.

Ne a magad apatiajat akard mindenaron szetszorni.

Arad beloled a lustasag, a rosszindulat.

Ugyan már.... a mai ingatlanárak mellett nem lehet sokra menni "kuporgatással", és a nagyobb összegek félrerakása is csak addig működik, míg otthon él az ember és a szülő finanszírozzák.

De az élet nem olyan egyszerű, hogy mindenki otthon éljen 30 éves koráig egyedül és az egésu fizuját félretegye, hiszen ez esetben mikor költözik össze a párjával, mikor alapít családot?

Akik hülyébbnél hülyébb fórumok kiírogatása helyett tanulnak, hogy minél piacképesebb tudásuk, végzettségük legyen, azok az országban oda mennek lakni, ahol jól fiztő állást találnak. Albérletbe akár, mellette félretesznek.

Egy ingatlan röghöz köt. Befektetés céljára jó.

Aki meg erre lusta vagy ostoba, az fórumozik, panaszkodik, irigykedik, gyyűlölködik (eltartandó öregek) meg sajnálja magát.

Az, ami az én korosztályon legnagyobb részével.

Szülőkkel éltünk, dolgoztunk, gyereket neveltünk és nem sopánkodtunk.

Szépítettük, korszerűsítettük -a kevés keresetből- szüleink lakását, mert nem hogy saját lakásra nem jutott, de még albérletre sem.

Nem volt autónk, volt bérletünk:)

A barátaink is így éltek és lehet, hogy furcsa, de boldogok voltunk.

Én nem mondtam, hogy költözzön albérletbe egy fiatal, sőt, szerintem ez egyfajta kényszermegoldás a többségnél, főleg húsz évesen.

Például azért, mert a munkavállalás miatt fel kell költöznie valamelyik nagyvárosba - mondjuk Budapestre -, ugyanis a 100 fős borsodi kisfalu közelében nincs semmi meló, ha van, az meg minimálbért fizet vagy bizonytalan hosszútávon, nem ad lehetőséget a fejlődésre.

Vagy rossz a családi háttér, bántalmazó, agresszív a légkör, netán a szülők nem engedik, hogy a gyerek otthon éljen ilyenek.

Egyenlőre,még ott tartunk,hogy a fiamtól húsz éves korában megkérdezték:Te még a szüleiddel laksz????

Ő meg nem értette,mert nem volt éppen barátnője,tanult,dolgozott. Mi a nyavalyának lakna külön? Ráadásul egy dilis családban él,ahol egyenlőre jól érzi magát.

És ezt mégis szörnyűnek tartják....Én nem értem...A szüleim,éveket vártak,ameddig lakást kaptak...Pedig gyűjteni sem kellett rá...Miért olyan szörnyű ez? Miért kellene inkább nyögnie egy albérlet költségeit?

A munkahelyek manapság egyre inkább a nagyvárosokban koncentrálódnak, vidéken - főleg a keleti és déli régiókban - kevés a munkahelyek száma.

A nagyvárosokban és 15-20 km-es agglomnerációjukban irgalmatlanul drágák a ház- és lakásárak. Az albérleti díjak szintén az egekben, igazából hitel vagy bérleti díj, majdnem mindegy, mert az átlag magyar számára mindkettő nagy összeg.

Létezik egy olyan köztes verzió, hogy a család vidéken, a munkahelyétől 30-50 km-re dolgozik, ezesetben viszont kérdés, kisgyerekek mellett hogyan lehet megoldani az ingázást, hogy ne menjen rá a családi élet? Illetve, költségben mennyivel van előrébb az ember, ha pl. két autót tart fent, mert ilyen távolságból túl sok idő bejutni tömegközlekedéssel?

Az én korosztályomban alapvetően két verziót látok olyan fiatalok esetén, akiknek nincs szülői segítség vagy nem örökölnek:

1. Külföldre mennek.

2. Otthon élnek. Ez többféle verzióban végződik, általában ide vállalnak 1-2 gyereket, de valahogy időközben mégsem költöznek el, mert a spórolás másodlagos cél lesz. Illetve lehet, hogy idővel elköltöznek, de az én korosztályomból, aki a szülői házba vállalt gyereket 5-6 éve, még nem költözött el (sok ilyen van).

Ez a tendencia várható a jövőben, aki nem jut lakáshoz és nem akar hónapról-hónapra élni és unja, hogy havi semmit nem érő 30 ezret tud félretenni, az külföldre fog menni? A magyar gyerekek 15%-a már így is külföldön születik, ezek a gyerekek és szüleik valószínűleg sosem fognak itthon élni, otthon viszont egyre több a nyugdjas, akit el kell tartani, blabla... tudjátok. Sok az öreg, kevés a fiatal, de mindeközben sok fiatalnak nem is nagyon van lehetősége családot alapítani, mert gyerek mellett félnek albérletben élni vagy 20 éves hitelt bevállalni.