Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudnak saját lakáshoz jutni? (beszélgetős fórum)

Te komolyan nem érted, hogy mit írok?

OTTHON DOLGOZTAM ÉJSZAKA!!! ÉRTED MÁR??????

A másik fórumban még várom a válaszod, jól leléptél, miután megkérdeztem, miért nyitsz megint azonnal kötözködéssel a fórumtéma megválaszolása helyett.

Ezt amúgy miárt csináljátok? Tök sokan beléptek egy fórumba, és a kérdsée véletlenül sem válaszoltok csak trollkodtok :)

De. Vidéken egy házat, helyesebben a felét, mert volt egy testvérem is, amin volt 280 ezer kölcsön (árvíz miatt kellett építeni házat, árvizes kölcsön volt eredetileg fele 0% kamatra, fele 3%,de a szuper rendszerváltáskor rávágtak 33% kamatot hurrá!).

500 ezerért tudtuk eladni, minusz hirdetési meg egyéb költségek. A maradékot elfeleztük tesómmal. Ez volt 1993-ban. Szóval örököltem kemény 100 ezret. Ez akkor se volt pénz.

Irigyled? Inkább élne még anyukám!

Mint már írtam, éjszaka dolgoztam otthon. Akkor már alszik a gyerek:-)

Nekem sem volt nagyszülő segítség, sajnos már mind meghalt addigra.

És amíg két állásban dolgozik, ki foglalkozik a gyerekkel, ki vigyáz rá, ki hozza el az óvodából?

Nálunk nincs/nem lesz nagyszülő segítség :)

Persze, hogy nem tudunk :DDD Mégis honnan tudnánk? Egyébként a véleményemet leírtam. Az lesz, hogy vagy lakik a szülői házban, vagy többen bérelnek közösen. Esetleg mennek a híd alá lakni, vagy külföldre, munkásszállásra.

Mindenki azt fogja tenni, amit a körülményei, a lehetőségei, a képességei megengednek. Nincs egyetemes válasz. Csak a saját családomért van felelősségem.

Nem, nem akarok neked semmit megmagyarázni.

Úgy, hogy két állása van. Ja, meg ugye külföldön. Mert ott sokkal többet lehet keresni.

Ja, és elnézést kérhetnél azért, mert a szememre hánytad, hogy nem tudom, mi az, hogy a semmiből indulni.

Úgyhogy ezek után mondd nekem azt, hogy nem tudom, milyen a semmiből indulni!

Már ha elolvasod egyáltalán, mert úgy látom, csak írni tudsz!

Én ne olvastam senkitől, hogy így nyilvánultak volna meg irántad.

Nem érted, vagy nem akarod megérteni, amit írnak, csípőből visszavágsz.

Miért gondolod, hogy aki most itt elmondta a véleményét, annak most könnyű, vagy könnyű volt megszerezni régebben a lakását, megszervezni az életét?

Próbáltak rávilágítani, hogy nagyon kevés az az ember, aki az élettől készen kap akármit.

Azt hiszed, mindenkinek fenékig tejfel az élet, ugye?

Olvasod te a fórumaidat, vagy csak kiöntöd a keserűséget, az epét?

Mert egy másik fórumod 25. hozzzászólásában már megírtam:

"Én 57 vagyok, gyerekkorom óta dolgozom, igaz nem munkahelyen. Először otthon jószágokat etettem, kapáltam, kukoricát törtem. Az első "hivatalos" munkahelyem a 8. általános iskola elvégzése nyarán volt, egész nyáron egy TSZ (ha egyáltalán halvány fogalmad van róla, mi az, ha nincs, keress rá a gugliban) idénymunkása voltam 14 évesen!

Ha kellett, paradicsomot szedtem, ha kellett, babot, ha kellett, akkor kapáltam a földeket, ameddig a szem ellát. 14 évesen!!!

Hét végén otthon segítettem a háztájiban.

Középiskolában arany életem volt - csak hét végeken dolgoztam konzervgyárban, hogy legyen egy kis zsebpénzem, ne otthonról kérjek, meg minden nyáron valami fizetős helyen. Vagy konzervgyár, vagy mezőgazdasági munka.

Érettségi után kezdődött az "arany élet", mert irodai munkára tudtam elhelyezkedni. Aztán lett egy párom. Elvitték másfél évre katonának. Egyedül volt már, szülők nélkül. Nekem apukám meghalt, anyukám özvegyi nyugdíjas.

A másfél év alatt 2 állásom volt, egy irodai, egy meg mosogatás egy étteremben, hogy anyukámat és a katona kedvesemet is tudjam segíteni anyagilag és még én is megéljek. Általában 3-4 órákat aludtam. Ekkor voltam 21-23 éves.

Utána párom leszerelt, összeházasodtunk, pénzünk semmi, anyukám ránk szorult anyagilag. Támogattuk, próbáltunk megélni meg még lakni valahol, meg terveztük a gyereket is. Nagyon sokat dolgoztunk. Anyukám is meghalt, gyerek lett. Lakás is. Aztán elváltunk.

7 éves volt a gyerek. Kezdtem előlről. Eltartottam magunkat, lett lakásom, felneveltem a gyereket.

Most vagyok 57 éves. Dolgozom. Utána még suliba jártok, informatikát tanulok. "

Csak hogy lásd, nem csak te indultál a semmiről. Nulláról indultam, a válás után meg fel kellett állnom a padlóról.

Két állásom volt meg kisiskolás gyerekem, éjszaka, helyesebben hajnal 3-4-ig dolgoztam itthon, néha 5-ig is, aztán keltem, vittem suliba, este főztem, tanultunk, stb,stb. Az éjszakai melóból törlesztettem 8 év alatt a lakást, a nappaliból meg éltünk a gyerekkel, még csak gyerektartást sem kaptam.

A gyerekem, köszöni jól van, jó munkája van, fizeti a Fundamentát, mellette jár egyetemre (azt már nem tudtam finanszírozni, ő fizeti).

Az unokám szerintem RAJTAM biztos nem kér számon semmit. Remélem, ugyanolyan derűs, önmagára, a munkájára büszke és kiegyensúlyozott, vidám, jószívű ember lesz, mint a fiam!

Te feltetted ezt a kérdést már, miért hagyták a nagyszüleid kivándorolni a magyar géniuszokat,nagy természettudósok, orvosok, filmesek, előadóművészek vándoroltak ki, természetesen a "csak" egyszerű munkavállalókkal egyetembe.

Amikor számon kérted tőlük, mit válaszoltak rá?

Nem tudom, talán kíváncsi voltam, hogy tényleg mindenkit ennyire hidegen hagy mások sorsa? :)

Nem mintha változtatni lehetne rajta, nem kell gyűjtés, de azért durva, hogy jóformán odavágják az ember pofájába, hogy az élet igazságtalan, így jártál, hahaha, dögölj bele és ez van ;)

Őszintén, tedd a szívedre a kezed, mit vártál ettől a fórumtól?

Azt, hogy összedobjuk neked a 3 szobás lakásra valót?

Esetleg kimegyünk a parlament elé és éhségsztrájkolunk, hogy mindenkinek járjon alanyi jogon minimum háromszobás lakás?

Miért lennék elégedett, amiért dolgoztam és tettem magamért, végül mégis el kellett hagynom az otthonomat és mindenkit, aki szeretek? :)

Persze, el kell fogadnom, hogy aki sosem volt olyan helyzetben, hogy önerőből, csak magára számítva kellett mindent megteremtenie az utolsó szalmaszálig, az sosem fogja megérteni, milyen borzasztóan nehéz mindez lelkileg. Hogy küzdesz, teszel érte, spórolsz és jön egy válság, elveszted a munkahelyed, megy a megtakarításod. Hogy amit megspórolhatnál a fizudból, az elmegy az albérleti díjra és közben telnek az évek, mások már rég családot alapítottak, te meg azt sem tudod, albérletben hogy tartsatok el egy gyereket, ha kiesel a munkából. Hogy mindenki a képedbe vágja, tanulni kellett volna, meg tenni magadért, meg spórolni - és közben nem látják, hogy megtetted, de ez önmagában nem elég.

És még oda is vetik, hogy menjél külföldre, meg így jártál, mert az élet igazságtalan. Istenem, hát ezért nem fog soha változni a világ, mert mindenki olyan k*rva közömbös a másikkal szemben, hogy annyit tud mondani, ez van, ne jut mindnkinek jólét, még örüljél is, hogy nem kapod vissza az élettől, amit belefektetsz, vágj hozzá jópofát ;)

De lehet, hogy az unokád már számon fog kérni, miért hagytátok azt, hogy ezekben az években több százezrek elhagyják az országot :)

Elmennek a szegények, hogy jobban éljenek, és jönnek a gazdag külföldiek. A jövőkép ez lesz.

Ettől most jobb neked, hogy kb. ez lesz a jövő?

Én válaszoltam, csak te nem érted.

Külföldre mentél, de ott sem vagy sem elégedett, sem boldog, csak keserű. Az is maradsz örökre.

Szia!

Drágám, te vagy annyira ostoba, hogy az elmúlt kommentekben feltett kérdésekre sem válaszolsz, csak mellébeszélsz.

"ha neked évi 30% hozam kevés"

Ne nevettess már, havi 20 ezer forintra(!!!!) kapsz 30% hozamot, nem korlátlan összegre. Mekkora üzlet az a havi 20... mire kigyűlik belőle a házad, az infláció már elvitte az értékét...

Nekem van megtakarításom, köszi, de nem 10+ millióm, tekintve, hogy ahhoz bő havi 80-100 ezret kellett volna félretenni albérletben való megélés mellett 10 évig.

"a "tegyél érte" c. dologban az is benne van, hogy ha itt akarsz elérni valamit, akkor itt, ha nem, akkor irány külföld. "

"Igen, 40 éves korodra van egy két szobás panelod mondjuk"

Ez ám az élet, tanulsz, dolgozol, spórolsz és cserébe van 40 éves korodra egy kétszobás panelod ;)

Én már külföldre jöttem, köszi, a kérdés az, ez kinek éri meg? Nekem? Neked? Az otthon maradók igencsak szívni fognak a jövőben, ha a kiköltözők nem térnek vissza (és a környezetmben senki nem akar), és még többen jönnek ki. A te gyereked és unokéás ennek már viselni fogja a következményeit, de ha téged nem foglalkoztat, milyen országban élnek majd...

Ez nem megy. Ezt próbálták már többen leírni, hogy hitel nélkül nem megy.

Vagy bevállalja valaki, vagy nem. Vagy szerencséje lesz valakinek, hogy megmarad a munkája, nem lesz beteg stb., vagy nem.

Az élet ilyen.

Muszáj annak örülni, amink van. Hogy van családunk, akik szeretnek. Hogy van, aki átölel, ha szomorúak vagyunk, hogy nem kell menekülnünk a háborúk elől. Tudod van akinek a vagyona egy szatyorban van. Mégis küzd, mind több milliárdan ezen a földön.

Nálad a félig töltött pohár, mindig üres úgy látom, csakis a negatív dolgokra fókuszálsz. Elrohan melletted úgy az élet, hogy elfelejtesz élni. Vigyázz nehogy későn ocsúdj fel!

Ha a mostani életedből próbálsz pozitív dolgokat kihozni, és nemcsak negatív gondolatokkal mérgezed az életed , hidd sokkal jobb lesz.

Ha egy-egy naplót itt elolvasnál, hogy milyen az életük, elveszítettek gyereket, férjet, leégett lakás , betegség.....és némelyek még ők adnak segítséget a pokoli nehézségeik mellett.

Próbálj már meg szépet is látni a világból!

Figy. Azt ugye erted hogy az elet nem igazsagos? Es nem , nem tud mindenki jol elni. Sot sose volt olyan kor hogy mindenki jol eljen. A mostani korban persze sokkal nagyobb tomegek elnek jol. De nagyon sokan nem.

Egyet tehet mindenki probalja elerni amit szeretne.

Szoval igen. Sokaknak csak 40 felett lesz sajat lakasuk. Van aki emiatt mond le a gyerekvallalasrol.

Van aki inkabb bejar. Es vesz kis faluban kis hazat. Regi kocsival. Van aki ragaszkodik a nagyvaroshoz...

Hja es ha hiszed ha nem a nyaralas luxus. Es ido is kell hozza nem csak penz...az elmenni szorakozni... hat baratokkal osszejonni nem bhsý

Szoval se a kepessegek se a lehetosegek nem azonosak szuleteskor.

Szoval igen. Van aki szul alberletbe, van aki g

Az a hihetetlen, hogy ti itt most azt akarjátok megmagyarázni, hogy majd havi 50 ezer forint megtakarítással kijönnek valahogy a 14-15 milliós lakások. Ne már, komolyan, ti meg teljesen szembementek a tényekkel és előadtok itt valamit cukormázas szöveget, amit amúgy még ti sem hisztek el.

A kérdéseimre meg nem válaszoltok, gondolom, mert nem tudtok érdemi választ adni rá.

Drágám, te annyira ostoba vagy, hogy az már fáj.

Nincs több hozzáfűznivalóm! Egyébként ha neked évi 30% hozam kevés, keress jobbat!

És 30 éves korodig egyébként mi a francot csináltál, hogy semmi megtakarításod nincs? Vártad a csodát?

Igen, 40 éves korodra van egy két szobás panelod mondjuk, abban éltek, a gyereket megvannak egy szobában 10-14 éves korukig bőven, addigra meg vesztek nagyobbat. Konyhaszekrényt, hűtőt, mosógépet tudsz venni, ha akarsz, nagyon sokszor van kamatmentes hitel akció is, azt ki lehet fizetni. Nem luxusigény, de ha az energiádat nem mások leszólására v. másoknak való beszólogatásra fordítod, megoldható.

Műmájer hiszti picha vagy, aki csak bőg itt össze-vissza. Akinek meg annyira szar itt, az úgyis elment vagy elmegy.

Nem mondom, hogy ez az álmok netovábbja, mert persze hogy nem az. De a "tegyél érte" c. dologban az is benne van, hogy ha itt akarsz elérni valamit, akkor itt, ha nem, akkor irány külföld.

De neked a legfőbb bajod, hogy nem kaptad készen a segged alá, amit megálmodsz magadnak!