Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudnak saját lakáshoz jutni? (beszélgetős fórum)

"Eldönti, mit akar és tesz is érte. Nem nyavalyog, nem irigykedik, hanem tesz azért, amit elhatározott."

Figyelj, elmondom megint: én 19 éves korom óta dolgozom munka mellett. Nem nyavalyogtam, hanem dolgoztam, akkor is, ha éjszaka kellett tanulnom, és spóroltam is bizony rendesen (életemben kétszer voltam eddig egy olcsó kis nyaraláson, nincsenek luxuscikkeim). DE: az albérlet nincs ingyen. A kaja, a szükséges műszaki dolgok (pl. hűtő) sincsenek ingyen, a gyógyszerek sem. A megélhetés mellett havonta félrerakott 70-80 ezrek meg egy pillanat alatt eltűnnek, mikor az ember elveszíti a munkáját, vagy valami elromlik.

Te előadsz itt valami idealizált álomképet, de annak köze nincs a valósághoz. Fiatalok százezrei kénytelenek felköltöni vidékről a magyvárosokba munka miatt, nem tudnak otthon élni, bérelni kell, akár csak egy szobát, de az is pénz. A megélhetés mellett hogy a fenébe rakjanak félre annyi pénzt, hogy abból 10-15-20 milliós lakásokat kifizessenek?

Szimpla matek az egész.

De Fundamentára nem lehet havi 50 ezret befizetni csak 20-at, és a havi 72 ezer ( 5 év alatt 300 ezer) nem nem tűnik soknak, hanem nem sok. Természetesen jobb, mint a semmi, de ténylegesen nem sokat tesz hozzá a lakáshoz.

"A többit megveszik apránként. Mit nem értesz ezen?"

Figyelj, elmondom mégegyszer. Ott vagytok 30 évesen, és még arra is 10 év hiteletek van, hogy a garzont kifizessétek. 40 éves korodra van egy hitelmentes garzonod, netán egy két szobás panelod. A gyerekeket hova teszed?

"ert nem azon basszák fel az agyukat nap mint nap, hogy milyen vackod (bútor, lábas, fedő, stb.) van vagy nincs,"

Persze. Nézz már szét az országban, tiszta depressziósak és boldogtalanok az emberek, a 35-osok sírnak a legjobban, hogy hónapról-hónapra élnek, ha elromlik a hűtő, az is gond, nyaralni még soha nem volt a család. Olvass fórumokat, a fél ország utál itt élni, majdnem 1 millió meg el is ment. Jóó, leíráttok, hogy titeket ez nem érdekel, de az sem, hogy a ti gyerekeitekre ez már hatással lesz?

" mind-mind fontosabb egy lábasnál vagy egy konyhaszekrénynél."

Jajj, hagyjuk már ezt a műmájer kamuszöveget. Nem Iphone8-ról írtam, na, az tényleg nem fontos. De az ember nem azért akar konyhaszekrényt, hűtőt, mosógépet, mert "telhetetlen", hanem mert kell.

Basszus, most komolyan ott tartunk, hogy már az is luxusigény, hogy az embernek legyen konyhaszekrénye a konyhában? A vizet ne köttessük ki? Akkor arra sem kell fizetni, majd főzünk esővízben.

Egyébként pedig, akinek nem tolják a segge alá a berendezett lakást, az egyet tehet:

Eldönti, mit akar és tesz is érte. Nem nyavalyog, nem irigykedik, hanem tesz azért, amit elhatározott.

Ha azt döntötte, hogy tojik a spórolásba, akkor lakik, ahogy tud, és elszórakozza a pénzét.

Ha fontos neki a saját tulajdon, ezt döntötte, akkor meg azért tesz. Megkeresi a legjobb lehetőségeket (pl. lakáskassza mondjuk), és igen, feláldoz dolgokat. Bár szórakozni szerintem még akkor is lehet, max. nem lesz a legdivatosabb ruhája, csizmája, nem lesz műkörme havi 7-8 ezerért. Már ha nem keres eleget, hogy erre is fussa.

De a nyavalygás, irigykedés, kesergés és önsajnálat még soha senkit nem vitt előre.

Pont így!

De aki ezt nem érzi, annak hiába is magyarázod.

A Fundementához jön az évi állami támogatás (72 ezer/év a 20 ezreshez), ami nem tűnik soknak, de a jelenlegi banki kamatokhoz képest szép hozam.

Ha mindketten fizetnek, vehetnek fel kedvezményes kamatozású hitelt a lakáskasszától, szóval vehetnek lakást. A többit megveszik apránként. Mit nem értesz ezen?

Azt hiszed, nem így volt mindig is, aki nem gazdag családból jön, és kapott mindent? És mégis lettek gyerekeik, élnek és örülnek az életnek, a gyerekeiknek, a családnak, mert nem azon basszák fel az agyukat nap mint nap, hogy milyen vackod (bútor, lábas, fedő, stb.) van vagy nincs, mert az életben ennél ezerszer fontosabb dolgok vannak.

A szeretet, egy jó nevetés, egy jó kirándulás, jó élmények, egy jó kártyázás, társasozás, tollasozás, stb,stb. mind-mind fontosabb egy lábasnál vagy egy konyhaszekrénynél.

Mi az a havi 50 ezer egy lakás árához képest?

Tegyük fel, legjobb esetben 21 éves a gyerek, amikor végez a BSC-vel (de akkor nem orvos, mérnök programozó vagy ilyesmi), addig diákmunkázgatott és abból költött a bulikra, ruhákra, hobbira.

A következő 5 évben félretesz havi 50 ezret=3 millió. És ekkor már 26 éves, és még mindig otthon él, ami rendben van, ha soha senkije nem volt még ennyi idős koráig, de mi van, ha időközben komoly párja lesz, akivel szeretne összeköltözni? Megengeded, hogy hozzád cuccoljanak és spóroljanak tovább, vagy menjenek albérletbe?

Szóval, 26 évesen 3 millió forint. Az mire elég és hol? Az emberek 70%-a a fővárosban vagy nagyvárosban (illetve agglomerációjában) él a munkahelyek miatt, itt 3 millió forint jóformán még egy panelgarzon önerejéhez is kevés. Egy garzon 6-7 millió még az olyan lesüllyedő nagyvárosokban is, mint Miskolc, ahonnan mindenki menekül, ahol van munka - Budapest, Győr, Debrecen, Szeged, Székesfehérvár - ott egy garzon 9-10 millió körül kezdődik. Felújítás nélkül.

Jól van, marad még öt évet, akkor már 31 éves, és még mindig csak 6 milliója van, netán időközben többet félretett és már van 10 milkája, abból vesz egy garzont - de még mindig ott tartunk, hogy akkor senkivel nem költözött össze ennyi éves koráig, sosem volt egy komoly kapcsolata?

Nézzük másképp: ketten vannak a fiatalok, mindegyik félreteszi az ötvenezret akkor 26 éves korukra van 6 milliójuk. Vagy szuperek, még többet spórolnak és van 10 milliójuk, és ha nem Bivalybasznádon laknak, akkor abból vesznek egy garzont. Családot akarnak, gyereket. Egy ideig még okés a garzon, de onnan hogyan fognak tovább lépni úgy, hogy immár 1-2 gyereket is eltartanak, anyuka kiesik egy időre a munkaerőpiacról.

Persze, még többet takarítanak meg. Oké, akkor 30 évesen van egy 3 szobás paneljük 14-15 millióért, de akkor még semmit nem éltek, nem nyaraltak, nem engedte kmeg maguknak semmit, csak spóroltak.

És akkor még nincs semmi berendezés, pedig egy konyha sem száz ezer forint, nem beszélve a gépekről, bútorokról.

Nem tudom a pontos osszeget, nem is ez a lenyeg.

Hanem az, hogy amikor el kezd dolgozni, gondoljn a jovojere, ne pedig 10 ev mulva kpjon eszhez, hogy nincs semmi megtakaritasa.

Legyen az fundamenta, allampapir, kotveny, nemesfem, barmi...

Nem hiszem, hogy egy pályakezdő fiatal minimálbérrel ebbe belemenne. Végül is neki kell eldöntenie mit szeretne. Lehet, hogy ő nem is erre vágyna. Sok fiatal szeretne önálló lenni, külön lakni a szülőktől.

Nem mindenki akar rögtön saját lakást. Jobb munka után költözni kell, míg lehet.

Ha most lenne eletkezdo korban a gyerekem minimalberrel, azt mondanam neki, hogy 5 ev

min. havi 50 ezerrel fundamenta; inkabb laposkuszasban lennek itthon sajat lakasomban, hogy neki igy segitsek (mert maskepp nem tudnek).

Amennyibeb 5 ev mulva sem gondolkodna meg csaladalapitasban, ujabb 5 ev.

Ha csak egy tehermentes minigarzonra futja, akkor is megerte fel labon allnia, mert nyugodtan alhat, nem eszik a hitel az asztalanal.

Elmegy külföldre, ahol a munkájáért a tripláját kapja fele annyi erőfeszítéssel, nulla stresszel, mint ebben az állítólag teljes erővel dübörgő gazdaságban.

És ha szerencséjük lesz a majdani nyugdíjasoknak, akkor haza is jönnek izmos egzisztenciával.

Nem volt időm végigolvasni az egész fórumot.

Szerintem az is a baj, hogy sok fiatal míg otthon van, nem gyűjt semmit. Hazaad valamennyi pénzt, a többit elkölti. Mostanában sokan 30-35 év körül házasodnak, költöznek össze, és a legtöbben addig otthon laknak.

Egy szakmunkás pl. 18 évesen már elkezd dolgozni, nem valószínű hogy 28-30 éves kora előtt nősülni akar..azért bő 10 év alatt össze lehet gyűjteni valamennyi pénzt, vagy lakáskasszát fizetni...ha valaki diplomás tegyük fel 25 évesen elkezd dolgozni, és ha 30-35 évesen kezdene önálló életet, akkor is van pár éve hogy gyűjtögessen.

De nem..nagyon sokan a mának élnek, a többségnek hó végére nincs pénze de sebaj majd a szülők kisegítik..

Kihangsúlyoznám, mindenkinek más az életkörülménye és biztos vannak akik ha akarnának se tudnának gyűjteni, de a legtöbb fiatal igen!

Ha a fiúnak, lánynak is van megtakarítása a közös élet megkezdése előtt, már nem a nulláról indulnak, főleg ha bevállalnak 2-3 évet a szülőkkel együtt, hogy tovább gyűjtsenek.

Persze vannak azért rátermettek is, akik kimennek pár évre külföldre dolgozni, hogy vigyék valamire...de higgyjétek el a mai fiatalok nem gondolnak a holnapra, ahogy esik úgy puffan, sok pénz kifolyik a kezeik közül, inkább megveszik a legmenőbb telefont és más drága dolgokat. És ismételten: tisztelet a kivételeknek.

A lakasigenyt a jovedelemhez kell igazitani.

Vagy a bevetelt kell novelni, vagy a meglevo igenyeket csokkenteni.

Az rizikos vallalkozas, hogy olyan jovedelmet koltunk el elore 10-15-20 evre, amit meg meg sem kerestunk.

Tehat az onreszt kell minel nagyobb reszben eloteremteni, mert az kamatmentes.

Mert most máshogy számolják...

Volt egy cikk erről de eltüntették, nekem még megvan a linkje! :(

[link]

A magyarok 63 százaléknak semmilyen tartaléka nincs, egy hónap után becsődölne

Nem éppen hízelgő adatok vannak az állam teljesítményét értékelő jelentés mellé készített közvélemény-kutatásban.

A magyar lakosság 63 százaléka annyi tartalékot sem tud összeszedni, hogy egy hónapig fenn tudja tartani mostani életszínvonalát, ha megszűnnek a rendszeres bevételei –

[link]

A kutatás szerint az számít súlyosan nélkülözőnek, aki az alábbi listából öt elemet nem engedhet meg magának:

- Nem képes arra, hogy váratlan, nagyobb összegű kiadást saját forrásból fedezzen.

- Nem engedheti meg, hogy évente legalább egy hétre elmenjenek nyaralni.

- Nem képes arra, hogy befizesse a lakbért, a lakástörlesztést, a

közös költséget, a közüzemi díjat vagy a pénzkölcsön törlesztő részletét.

- Nem engedheti meg, hogy legalább minden második nap

húst (vagy azzal egyenértékű vegetáriánus ételt) egyen.

- Nem képes az otthonát megfelelően fűteni.

- Anyagi okokból nincs személyautója.

- Anyagi okokból nem tudja lecserélni a régi bútorait.

- Anyagi okokból nem tudja lecserélni az elhasznált ruháit.

- Nem engedheti meg magának, hogy két pár cipője legyen.

- Nem tud hetente magára költeni egy kisebb összeget (zsebpénzt).

- Nem tud rendszeresen kikapcsolódni.

- Nem tud havonta egyszer együtt étkezni/italt fogyasztani a barátaival/családjával.

- Nincs internet-elérése.

A legnagyobb anyagi és szociális deprivációban – magyarul nélkülözésben – Románia (50 százalék), Bulgária 48 százalék) és Görögország 36 százalék) érintett.

Hazánk is az uniós sereghajtók között van, 2016-ban a magyarok 32 százaléka élt nélkülözésben.

Legkevésbé a svédek (3 százalék), a finnek (4 százalék), a luxemburgiak (5 százalék) és a dánok (6 százalék nélkülöznek.

Akkor nem tudom, kik lepik el az utakat, a boltokat...

A négymillió szerintem túzás. Az sem mindegy, mit tekintünk szegénységnek, kit szegénynek.

Itt van két cikk (remélem, működik a link), még egy év sem telt el közöttük ( a második címe valójában 2,5 millióról szól).

[link]

[link]