Mi a véleményetek a társkereső profilomról? (beszélgetős fórum)

Ez miért zárná ki az aspergert?

Ki tudja Franklin, vagy Newton milyen módom komminikált. Többük vagy kommunikációs nehézséggel küzd, vagy épp borzasztó bőbeszédű egy adott témában.

A fórumindítónak túl hétköznapi, túl trviális a szóhasználata, gondolkodásmódja. Nem kelt Aspergeres benyomást .

(azt hiszem, a "jellem" kifejezés félrevezető volt, nem ezt kellett volna használnom, de a lényegen nem változtat)

Értem. Bár ezt nem nekünk kellett volna ide kiírni, elnézést, hogy ezt nem írtam le egyértelműen, hanem elég lett volna magadnak, aztán végiggondolni.

Szerintem az az egyik legfőbb bajod, hogy túl komolyan veszed saját magadat, meg úgy általában mindent. Sokkal nagyobb lazaságra kellene törekedned, mert túl görcsös vagy. Persze erre akkor leszel csak képes, ha tényleg érezni fogod, hogy valójában egyáltalán nem múlik semmi azokon a dolgokon, amiken most még azt hiszed, hogy igen. Az életet kellene leginkább sokkal kevésbé komolyan venned. És nem ártana művelődnöd, már megbocsáss. Sokkal többet olvasni. Méghozzá regényeket, irodalmat.

Nem egy Asperger-es jellem jön le az írásaidból.....Ne haragudj, de kételkedem.

A társkereséshez ettől függetlenül sok sikert kívánok!

Erősségeim:

-Vannak véleményeim nem helyeselek

-Nem hagyom magam elnyomni

-Kimerem mutatni az érzelmeimet

-Ha valami nem tetszik azt kimondom

-Egyre ritkább bennem a megfelelési vágy

-Teljes szívemből tudnék szeretni

-Fogékony vagyok az önfejlesztésre és értem is el eredményt bennem

Amibe szeretnék erősödni:

-Motiváltság

-Több mindenben legyek határozott

-Éberség

-Ne legyek hirtelen haragú

-Meggondoltabb legyek

-Ha valami rossz dolog ér, akkor ne veszítsem el a fejemet ne fogjon el a hiszti roham

Eddig ezek jutottak eszembe.

Ezt nagyon sajnálom. Remélem, át tudsz lépni az anyukáddal kapcsolatos rossz élményeken. Nyilván nem lehet könnyű, hiszen már nem tudod vele megbeszélni, hogy mennyire bánt téged, ahogy viselkedett veled.

A betegségedről nem sokat tudok, csak amennyit olvasni/hallani lehet róla. Azt javaslom, ezt mindenképpen mondd el nagyon hamar annak a lánynak, akivel majd összehoz a sors, ne fuss felesleges köröket.

Szerintem ne adogass tanácsokat másoknak arra vonatkozóan, hogy "mit kell" vagy "mit nem kell" nézni(ük) "egymásban" (vagyis benned), ezt mindenki saját maga hivatott eldönteni. Elég bájos amúgy, hogy ezzel a lendülettel egyúttal közvetett módon megkérdőjelezed a másik ítélőképességét is. Nem tűnt még föl?

Miért nem inkább magaddal foglalkozol: írjál már össze egy listát az erősségeidről. Csak az erősségeidről, semmi másról.

Ezt bármiről elmondhatjuk. Mindent lehet munkaként kezelni, és hivatásként.

Egy Aspergeresnél senkinek nincs jobb memóriája. A barátnőm gyereke a Gru című filmet az elejétől a végéig elmondta. Akkor kezdtünk gyanakodni, és akkor jöttek szembe az első könyvek, aztán eljutottunk a Vadaskertbe. Addig szegény csak ki volt borulva, mert az iskola - ahol faxául felismerték :S :S :S - mindenáron kisegítő iskolába akart küldeni.

Most másodéves a Kürt gimnáziumban, osztályelső, kitűnő angolból. spanyolból, olyan animációs rövid filmeket készít, hogy a Koltainak tátva maradt a szája, neki pedig elhisszük, hogy jó ;)

Semmi baj nincs veled, csak nagyon más vagy, mint az átlag.

Hol állapították meg, hogy Aspi vagy?

A színészet nem szakma, hanem hivatás. Tehetség is szükségeltetik hozzá.

Szövegértés, memorizálás, átlényegülés, átváltozás, érzékenység, empátia.

Bele is írtam a bemutatkozásomban, hogy aspergeres vagyok, mert látom, így jobban viszonyultok hozzám köszönöm szépen! Legalább ezzel kiszűröm azokat a butább lányokat, akikkel én se jönnék ki jól valószínűleg. Nekem fontos, hogy egy lány intelligens legyen, persze nem lexikálisan, hanem tisztába legyen az ilyen dolgokkal és ne legyen felületes.

IT-ba azért nem mélyültem el annyira, mert több szakmával próbálkoztam amivel alapból nem tudtam mit kezdeni, de nagy nehezen eltudtam 1 db szakmát végezni, de az se nőtt a szívemhez. Érettségi után nem sokkal halt meg anyukám és jó ideig nem tudtam rendesen tanulni annyira ki voltam. Az érettségit se tettem le egy könnyen. A gond már második osztályba kezdődött nálam mikor szövegértési feladatokat kaptunk, arra meg nem lehet nagyon készülni és magyarból épp, hogy átmentem belőle. Amikor beszélgetek valakivel, akkor is van mikor nem értem meg annyira amit mondanak nekem és ez tudom elég nagy baj, mert félreértheti valaki, hogy nem figyelek rá, viszont később mikor feloldódok persze jobban odatudok figyelni, de akkor is van mikor nem értem meg amit mond, de akkor ritkábban jön elő ez a probléma. Ugyanez volt a szakmámnál is mikor elméleteket meg parancssorokat kellett megtanulni, tehát nem egyszer éreztem azt, hogy nem ebbe a világba való vagyok. Mint mondtam így is megtudok élni a fizetésemből, mert kimondom 132 ezret keresek egy hónapban, de szeretnék majd egyszer valami összetettebb munkát is elvégezni. De nagy vágyam az, hogy elmenjek ebből az országból nyugatabbra ott ahol többet lehetne keresni és nagy az elfogadás egymás iránt, nem úgy mint itt, ahol az emberekből árad a lehúzás, negativitás.

Azért is fogok elmenni arra a színjátszó körre, mert volt egy álmom a színészkedéssel, mert elég jól tudok szerepeket játszani, barátaim szerint is nekem való szakma, csak annak idején kisebb koromban sokan lebeszéltek róla jött a szokásos magyar mentalitás és inkább informatikával próbálkoztam, ami annyira nem jött be nekem.

Elég közelről ismerem az Asperger szindrómát, picit komolyabb ez, mint amit leírsz. A mértéke tényleg nem mindegy, és fejleszthetőek is, de ez nem kevés pénzbe kerül.

A barátnőm három gyerekéből mind a két fiú örökölte az apjuktól, és a havi fejenként kb. 100.000 forintos fejlesztés nélkül mindkét gyerek kisegítő iskolába járhatna. És egy nőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy eldöntse, bevállalja, vagy nem. Persze, nem kell ezzel kezdeni, de meg tudnám ölni azokat a pasikat, akik nem mondják el, hogy ez a helyzet velük.