Mi a véleményetek a társkereső profilomról? (beszélgetős fórum)

Ez nem előítélet, te írtad magadról, hogy milyen vagy. Miért nem arra helyezed a hangsúlyt, amit szeretnél? Gondolom, nem arra vágysz, hogy minél többet csalódjál még, akkor nem erre kell a hangsúlyt fektetni.

Írd az egyszerűen, hogy olyan lányra vágysz, akivel hasonló az értékrendetek, közös az érdeklődési körötök, és meg tudjátok szeretni egymást. Ezt szeretnéd, nem?

Véleményt kértél ismeretlenektôl. Megkaptad. Ez van.

Gondolkodj el rajta és próbálj magadon dolgozni!

Ez a bemutatkozó: lehangoló, depresszív és összességében nagyon riasztó. Ha azt mondod őszinte vagy és ez vagy te akkor fordítsuk meg a dolgot: te ismerkednél egy olyan lánnyal/nővel akinek az adatlapjából árad a negatívumokból, a keserűség?

Nem csak az adatlapodon kell változtatni, hanem saját magadon is, nyitottabbnak és pozitívabbnak kell lenni.

Aranyos vagy :) De szerintem ez a többséggel így van, megismerünk egy új kollegát, új ember érkezik a baráti társaságba, beiratkozunk jógázni és hoppá, ott az oktató, aki egyre szimpatikusabb... nem hiszem, hogy a többség egyből egymás karjába zúdulna. Kell persze egy bizonyos szimpátia, nem fog mindenki mindenkibe beleszeretni, de az, az, hogy valaki nem szerelem első látásra, nem jelenti ,hogy többedikre sem lesz az :) Tényleg igaz, hogy ahogy megismerjük az ember bensőjét és egyre jobban megkedveljük, úgy válik külsőre is egyre vonzóbbá.

Furcsa is, mert például több barátnőm is mondta anno, mikor meglátták a vőlegényem, hogy "hú, de jó pasid van". De biztos van, akinek meg egyáltalán nem esete, nekem sem az jutott eszembe, mikor megismerkedtünk, hogy húúú, de jó pasi. Most meg úgy vagyok vele, hogy tényleg az :D

Itt van a döglött kutya elásva!

Ez az! Társaság, közösség, kimozdulás, nem otthon dögleni a négy fal között ebben a jó idôben!

Egyébként én azt sem értem, miért társkeresőn ismerkedsz 26 évesen. Ismerj meg új embereket, menj el beiratkozni egy nyelvtanfolyamra vagy táncórákra, vagy színjátszókörbe vagy sportolni, menj el önkéntesként dolgozni... szerintem ez a társkeresős dolog még ma is keveseknek jön be. Én nem is szeretem ezt az erőltetett ismerkedést, főleg, mert az ember nem ismeri meg a másik egész, igazi lényét, ezért AkARATLANUL is csak szelektál.

Nem hiszem, hogy a vőlegényemnek válaszoltam volna anno bármilyen levelére. Elsőre nem is tűnt az esetemnek. Aztán megismertem, szép lassan éééés.... most meg el se tudom képzelni nélküle az életem. De ehhez kellett, hogy ne egyből azt zúdítsa rám, hogy kifejezetten kapcsolat céljából ismerkedjünk.

Neked nem sok a 30 km, másnak igen.

Nekem is sok lenne pl.

Őszinte leszek veletek! Azért írtam át így a bemutatkozásomat, mert ismerkedtem egy számomra nagyon vonzó lánnyal, akivel nagyon jókat levelezgettem, érdeklődő volt, nagyon normálisnak tűnt aztán 1 hét levelezés után elhívtam találkozni arra megint írt egy szép levelet, hogy majd később, ha lesz ideje bővebben fog válaszolni. Erre vártam 3 napot és 1 mondatba leírta nekem azt, hogy nem akar velem tovább ismerkedni. Kérdezem tőle miért erre azt írja, hogy unalmas volt velem a levelezgetés holott az írásunkból ez nem jött át, szerinte nem vagyok elég ambíciózus pedig vannak terveim a jövőre nézve és messze lakok tőle, kb 30 km-re ami egyáltalán nincs messze. Nagyon szomorú lettem és egyből átírtam erre a bemutatkozásomat és azt, hogy kit keresek.

Egy találkozás igazán beleférhetett volna.

Mostanában nem nagyon írok leveleket, de azon vagyok, hogy összeszedjem magam.

A másik ami nem tudom mennyire gond az, hogy elég kevés lány fog meg igazán mind külsőre mind belsőre és többször félek attól, hogy nem találom majd meg. Nem vagyok az a tipikus férfi sztereotípia, aki minden mozgóra rámászna.

Nem csak tolerálnia kell/ene két embernek egymást, hanem kiegészíteni.

Nem jó ez így, ahogy te megfogalmazod!

most ebben mi a pláne??

csak azonos hobbijúak jöhetnek ö9ssze és fogadhatják el egymást?

Elsősorban komoly párkapcsolatot keresek. Nem tudom látáttok e, de a bemutatkozásom mellett is írtam valamit, hogy kit keresek. Azért nincs baráti társaságom, mert jobban értékelem a mélyebb barátságot, mint a felületeseket. Ezért csak 1 igazán jó barátom van akit nagyon is kedvelek. Vannak haverjaim, de velük fele annyira nem érzem jól magam és sokszor inkább vagyok itthon, mint velük.

Azt, hogy ki mit ért el azért írtam le, mert ha megtetszik valaki akkor nem azt nézem, hogy mi a hobbija, mit szeret csinálni, hanem azt, hogy mennyire hangulatos az a lány, milyen az írásképe, ha találkozok vele, akkor mennyire jól jövünk ki egymással, mennyire tudunk jókat beszélgetni. Csinálhatja amit szeret, mert én toleráns, elfogadó vagyok és támogatom azt amit csinál, ha azzal nem akar nekem vagy másoknak ártani.

Tökéletesen igazad van. Én annyival egészíteném ki, hogy először a kapcsolat jellegét és tartalmát kellene meghatározni (szerintem ez mindenkire igaz amúgy), és utána meghatározni, hogy milyen partnert szeretne.

Pontosabban: először elképzelni, hogy számára milyen az ideális kapcsolat, és utána elképzelni, hogy számára milyen az ideális partner. Ha stimmelnek a kívánságai, akkor a kettő között nem lesz ellentmondás, sőt, támogatni fogja egyik a másikat és viszont.