Mennyire vagy őszinte? (beszélgetés)

Mennem kell, de zárszóként.

Úgy gondolom, az az őszinteség csúcsa, ha az ember minden egyes gondolata őszinte. Először önmagához, majd ez kiteljesedik a környezetében is.

Hányszor magyarázunk bele valamit a gondolatainkba, mert így szeretnénk, vagy ezt várják tőlünk. Ezen kellene túllépni.

Először biztosan nyögvenyelősen menne, de talán spontánná válhat egy idő után.

Nem hivatalos rangsor van, mint a Richter-skála:)

De fokozatok vannak.

Az már haladás, ha valaki beismeri önmagának, hogy néha nem őszinte.

Persze, ehhez kell a tapasztalás, keresés. Ha már keresel, az jó, onnan csak felfelé visz az út.

Hogyan rangsorolsz???

Minden kornak meg van a szépsége:-)))....tapasztalás,keresés alapján egyre beljebb kerülsz....az idő itt egyéni.....az esszenciádhoz valóban elengedhetetlen az őszinteség:-)))

Mi az igazság???

- egy bölcs réges-régen ezt válaszolta:

Az igazság egy folyó...sosem lépsz ugyan oda!

Én sem tudom a számat befogni,azonnal reagálok,és van,hogy grimaszolok is mellé :) mondjuk ezt nem veszem észre,csak szóltak :D

Sok vita van itthon ebből! :S

túlságosan is:)

néha vissza kell fognom magam, hogy ne mondjak ki mindent és ne reagáljak le mindent:)

néha jobb, ha hallgatok

Szerintem rangsorolható.

Aki egy kevéske időt áldoz önmaga megismerésére, óhatatlanul eljut arra a pontra, amikor ezt a kérdést már nem tudja kikerülni.

Természetesen feltétele,de a fejlődés kikerülhetetlen!!!....de teljesen egyéni,mert nem viszonyítható máshoz,klisékhez,elvárásokhoz!

Mostani,ezoterikus világunkban már ez is programként van előírva....mint anno a házasság,a gyerekvállalás időkoordinátája,az egzisztencia elérése,...stb.!

Szerintem fontos,hogy az ember magával őszinte legyen,de nem rangsorolható megléte vagy hiánya esetén!

Ahogy haladunk az utunkon,egyre többet látunk-érzünk-tapasztalunk....visszaolvasván ,azt látom,hogy az őszinteség fogalmával is gond van!

Jelenthet ez mindenkinek mást?

Különböző képpen jellemezhető?

Aki nagyot lépet magához képest ,és hirtelen...vmi csoda kapuőrének érzi magát és kényszeresen meg van győződve,hogy Ő már többet tud a világról,az emberiségről,netán az egyénről....

Szerintem a legelső lépés az önmagunk felismerése-megértése......és innen kezdődik a mások felé kimondott-bírált-szerető

véleményezés....kéretlenül is sokszor elmondjuk és mindig van magyarázat önmagunk számára!

Sajnos csak visszafelé nézve tudhatjuk,hogy milyen volt és abból következtethetünk,hogy milyen lesz:-)....ha vki találkozik egy olyan emberrel,aki már az általa megtett úton halad,jobban látja,hogy mennyit és mennyire mond ki!...

A szeretteimmel mindig!

Másoknak néha füllentek!:) Na és? Ki nem szokott?

Azért indítottam a fórumot, mert akiket erről kérdeztem, mindenki habozás nélkül azt mondta, hogy ő őszinte.

Ez már sántít, hiszen senki sem őszinte 100%-ig.

Első lépésként magunkhoz legyünk őszinték ebben a kérdésben, onnan haladhatunk tovább.

Szerintem- igy is ugy is eltavolodnattok.

2) ami vellem megtortent: az jott ki ,hogy azert szolttam, mert nekkem kelett vollna a pasi DD

Minden ember mas, minden ember maskep el at egy helyzetet, igy ugyan az az esemeny 1000 felle kepen lehet igaz.

Van egy masik igazsag is :en most ezt gondollom ezt erzem, kesobb beszelve atgondolva a dollgokat maskep lathattom a dollgokat. Na akkor most ahogy eloszor gondolttam a dolgokat nem igaz?(ertheto vagyok?)