Mennyire vagy őszinte? (beszélgetés)

Csaba, tudom, mit mondanál erre: Az ő érdeke, hogy igazat mondjak:)

Próbáltam, de ez sem vált be, annyi energiám nincs, hogy lépésről lépésre végigvezessem az útján:)

Ezzel szerinted segítessz neki?

Vagy elhiteted vele, hogy érdekes és ha egyszer megtudná, hogy ezt gondolod, akkor eléggé megutálna :O))))

:)

én sem hazudok éppen ezért :)

de mondom, van olyan aki mesterien csinálja :D

Egyszerű az oka, amiért nem hazudok:)

Mindig elfelejtettem, kinek mit mondtam:))

Kénytelen voltam felhagyni ezzel:)

Oké:)

Ez a kényelem tipikus példája:)

Van egy ismerősöm, aki folyamatosan magával van elfoglalva. Ő egy igazi energiavámpír:)

Mindig megosztja velem életének történéseit, órákon keresztül mesél.

Bár nagyon unom, mégsem szólok neki, mert ki hallgatná meg, ha nem én?

Próbálom tanácsokkal segíteni, de falra hányt borsó, ezért most már csak bólogatok neki.

Ezzel vitatkoznék.

Meg is teszem:)

Van, akivel teljesen őszinte vagyok, de akivel nem, ő pontosan ezt várja másoktól. Bagatell dolgokról beszélek, ezekben belefér a füllentés.

most már h tudom mire kell figyelni, én is látom, ha valaki hazudik :)

de addig mint kismalac be...tam :D

ma már rá is szólok arra aki hazudik, h látom h hazudsz :)

Az igazság szabaddá tesz.

Abszolút hiszek benne.

Az embereknek szüksége van az igazságra. Az igazi szeretet, ha őszinte vagyok és nem magamat védem azzal, hogy esetleg rám fog haragudni.

Én nagyon régen jártam így, azóta résen vagyok:)

Mivel magam is hazudtam néha, felismerem a jeleket:)

Ennek is van előnye:)

Amikor én is "profin" csináltam, annak az volt a trükkje, hogy mint egy filmet el is képzeltem, arról, amit kamuztam és így teljesen hitelesen tudtam róla beszélni.

Most már asszem megérzem, ha valakinek nem jól áll a szeme :O))

De ha át tud verni valaki, azzal érdekes módon ő mindig rosszabbil jár, mint én, ezért nem bizalmatlankodok.

velem már volt olyan, hogy valaki hazudott nekem, hosszú hónapokon keresztül...soha nem gondoltam volna róla..de megtette...és úgy csinálta, h nem is sejtettem semmit...profi volt :)

egy kicsit csodáltam érte...nekem nem menne...

persze borzasztóan dühös is voltam rá :D

Köszönöm!:)

Én felvállalom, hogy néha nem vagyok őszinte, kényelemből, szeretetből és még sok oka lehet ennek.

Hazudni ritkán szoktam, rögtön lebukom, de az elhallgatás az előfordul.

Elkezdtem beleesni abba a hibába, hogy azt hittem egy idő után, hogy mindenki ugyanígy van vele.

Nehezen szoktam elhinni, hogy valaki hazudik.

Mindig meglep.

:O)))

Olyan kis béna. Ebből látom, hogy milyen is voltam.

A hivatalos témáknál nem érzem bénának másnál sem, de nagyon fel tudok azokra nézni, akik már ott sem.

még szerencse :)

mármint a magánéletedre gondoltam, h szerencse :)

Én régen rengeteget hazudtam. Elemi alkotóm volt. A szüleim túl szigorúak voltak, így megtanultam megpróbálni elkerülni a kellemetlen következményeket.

Sokáig rajtam is ragadt ez a szokás. Baromi nehezen tudtam róla leszokni.

Most már a 100%-ra törekszem, de még nem tudom megcsinálni.

Amikor őszinte tudok lenni, akkor szabadnak árzem magam.

99%-ban az vagyok. Ami még fenn maradt, az egykét hivatalos téma és nagyon ritkán munkahelyi. Annak már vége lesz lassan és pont a váltásomat nem tudtam teljesen 100%-osan tisztán intézni.

Van még min dolgoznom, de a magánéletemben 100% az őszínteség.

Próbálok teljesen őszinte lenni...de sokszor ezzel bántok meg mást...

direkt hazudni nem szokásom...nem is szeretem ha nekem hazudnak...

Valamit kihagytam az előző kommentemből...

Párommal teljesen őszinték vagyunk egymáshoz, ha fáj, akkor is megmondjuk egymásnak az igazat. Ez a kezdetektől így működik közöttünk, mert szerintünk ez nagyon fontos. És jó az embernek egy őszinte kontroll, hiszen lássuk be, néha tévedünk, és egymástól mindig elfogadjuk, könnyebben elfogadjuk a kritikát. Hiszen nem azért vagyunk együtt, mert mindig mindenben egyetértünk (ilyen szerintem nincs is), hanem mert jól kiegészítjük egymást, és kellően figyelünk egymásra. Ehhez pedig az őszinteség elengedhetetlen.

En oszinte embernek tartom magam, ebbol neha vannak problemaim, mert nem tudok hazudni. A szemem barmikor elarul.

A parom azt mondja ez az egyik dolog amit a legjobban szeret bennem, hogy gyermekien oszinte vagyok.

Szerintem az oninteseg az egyik legfontosabb egy kapcsolatban.

Hat azt hiszem oszintebb mint kene. Ha nem mondom ki ami kijon ugy erzem megfulladok.Azt mondom amit akkor erzek. Anyu annak idejen ezt mondogatta" ha a szad nem lenne angyal lennel"

2)A valo villagba sokkal gonoszabbnak mutattom magam mint amilyen vagyok

De az elhallgatás is hazugság valahol, nem?

Csak így tisztább a lelkiismeretünk:)