{Mennyire vagy őszinte?}Pároddal, barátokkal stb. (beszélgetős fórum)

Én őszinte vagyok a párommal, amit lehet, megbeszélünk, de persze, vannak olyan dolgok, amiket még neki se mondtam el.

De még a múltamat is tudja.

Van közöttünk hasonlóság. Én egy tipikus problémamegoldó vagyok. átlátok, meglátok dolgokat, feldolgozom és kidobok egy eredményt, ami a szerintem totális megoldás. Ez rendben is lenne, de jóindulatból és segítőszándékkal sokszor azoknak is elmondom, akik nem kérik a véleményem:)

Így ebből sokszor az jön le, hogy én kioktatok másokat. Most már igyekszem lakatot tenni a számra és megkérdezés hiányában hallgatni. Sokszor inkább azt mondom: Figyelj, a te dolgod, azt csinálsz amit akarsz, a te felelősséged.

De akkor meg nem kötelességem hallgatni a panaszok áradatát, nemde?

nálunk ez a baj, hogy a párom nem az őszinteség mintapéldánya, pont ebből volt most összezörrenés köztünk..elég nagy..de talán rájön, hogy nekem annál, hogy őszinte legyen velem nincs fontosabb dolog..

majd kiderül...bízom benne

Ez a srác a beteg hugával élt, majdhogynem nyomorban, egy nagy kertes házban, amit nem tudtak fenntartani.

Én ezt így megmondtam neki, hogy ha felelősebbek lennének, egy lakásba költöznének, amit fenn tudnak tartani, és jutna gyógyszer a testvérének.

Ebből annyit szűrt le, aminek hangot is adott, hogy én szívtelen vagyok, hogy minősítem az életmódjukat (nem volt fűtés és burkolat a fürdőszobában), és öntelt, és lenézem őket.

Ez az én nagy hibám, hogy megmondom másoknak, hogy kellene tenniük, hogy jobb legyen. Nem kellene, van aki úgy szeret lenni, ahogy.

Régen hallottam már ennél jobb kérdést!

Nekem néha úgy tűnik, hogy az "igazság" nem más, mint az embereknek a saját, személyes ego-juknak a dédelgetése. Mostanában mindenki azzal takarózik, hogy: "hát igen és ilyen vagyok és kész" Ezzel magyaráznak meg mindent. Ez sok esetben puszta öntömjénezés.

Én őszinte vagyok, ezért rengetegen megútáltak. Pedig én csak az igazat mondtam, amivel sokan nem szeretnek szembesülni.

Az egyik volt barátom, ezen úgy vérig sértődött, hogy a hátam mögött leku*vázott. Hát ilyen a világ.

Ha őszinte vagy, viseld a következményeket.

Az én szám sajnos a természetemnél fogva nagy és lakatot sem tudok rá tenni(néha jó lenne) a szívem pedig "szeszélyes", ezért elég veszélyes tudok lenni! Én egy igazi, ami a szívén az a száján lány vagyok és jól is érzem így magam, nem jópofizok senkivel ha nem szimpi, ha valami nem tetszik pedig mondom, néha durván, be tudok szólni, de azt is ki kell érdemelni! Főleg azt nem tűröm ha a pasik, nem úgy viselkednek velem ahogy én szeretném, ezért volt már rá példa hogy discoba én ütöttem ki egy dúrván szemtelen pasit, vagy épp egy a barátomra rámászó csajt! Ezekre persze nem vagyok büszke, sajnos ilyen a természetem!

Nekem (sajnos) nem számít, kí áll szembe velem, ha gáz van vele mondom! De örülök hogy ilyen vagyok, az életemben sok jó dolgot köszönhetek a nagy számnak és a heves természetemnek!