Mennyire vagy őszinte? (beszélgetős fórum)

Az előbb írtam erre egy hosszú gondolat foszlányt...eltűnt!

Fogjuk fel jelként:-)))

Szerintem itt másról van szó.

Sosem becsülném azt, aki elhalgatna valamit, vagy nem mondana igazat ezek miatt nekem.

A formát kell megtalálni.

Nem tudnék bízni abban, aki így gondolkozik.

Nekem mindhárom bejön és úgy gondolom, hogy alkalomadtán helyes is.

Kérdés, hogy az igazsággal önmagunkat akarjuk-e középpontba helyezni, vagy vki másnak szeretnénk segíteni. Hogy segítségként szánjuk, vagy kioktatásnak, és csak magunkat akarjuk fényezni vele ..... hogy önzésből akarunk mindenáron előrukkolni vele, vagy van bennünk tapintat, hogy nem zúdítsuk mindenáron a másik nyakába .....

Szerintem nagyon sok kérdés felmerül ezzel kapcsolatban.

Ezért mondja azt gyakorlatilag mindhárom, hogy nagy tapintat kell hozzá, hozzáértés, és nem mindig van jogunk hozzá.

Én maximálisan egyetértek velük.

Szia!

Az elsővel egyetértek. De ha ugyanannyi hozzáértés kell hozzá, akkor mindenképpen elmondani kell, nem elhallgatni.

A másik kettő nekem nem jön be. Ezek már inkább magyarázkodásnak tűnnek.

Sziasztok. :o))

Ezekről mi a véleményetek?

"Semmi sem kér több tapintatot, mint az igazság. Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint az elhallgatásához."

Baltasar Gracián

"Van úgy, hogy az igazság kimondásával sokkal fontosabb alapelv sérül, mint maga az igazmondás. Ilyenkor a legjobb hallgatni, és erre meg is kell adni egymásnak a lehetőséget."

Mérő László

„Az igazság tűz, és nekünk nem mindig van jogunk hozzá, hogy megégessük vele embertársainkat.”

(Stylianos Atteshlis)

Visszatértem:-)...Sziasztok:-)

Az előző hsz-mhez még hozzátartozik,hogy:.... és hol az út vége? :-)

Az őszinteség úgy gondolom, nem mások miatt fontos.

Ezért engem a mások őszintesége nem érdekel. Tudom, ha nem mond igazat, de nem teszem szóvá. Magának kell rájönnie, hogy helytelenül cselekszik.

Szeretnék, teljesen őszinte lenni, de iszonyú nehéz megszabadulni a beidegződésektől. Hajlamos vagyok dicsérni, ha nem is úgy gondolom. Vagy megnyugtatni a lelkét, ha az kell neki.

Mostanában az első reakció után elmondom az igazat. Remélem, idővel a véremmé válik:)

Sosem csíptem, ha valaki mártírkodik.

"Az a bajom, hogy túl rendes vagyok, meg túl őszinte, meg blablabla"

Nem az a baj, hanem a hogyan. Mindig csak a hogyan.

A jó dolgok jó dolgok.

Őszintén?

Csak vicceltem:)

Itt őszintének illik lenni:)

De Rád bízom:DD

Ezt: Akkor hazudj!

Levettem a smileyt:DDDD

Nagyon sokan függnek mások véleményétől....

Sok szituáció jut most eszembe,esszéket lehetne írni ebben a témában:-)))