Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
"láttam a Balaton tévén valami régi lakodalmat,a fiatalasszonynak egy szitát kellett az arca elé tenni,hogy ne bántja sokat az ura.válásra akkor ki gondolhatott?"
------
A fenti idézetet nem kommentálom.
Az a jó, hogy ma senkit nem ver a férje (ura), mert az akkora bunkóság lenne, hogy semelyik férfi nem vállalja azt be.
Vajon melyik lelki sérülés a "jobb": elvált szülők gyerekének lenni, vagy pedig az állandó veszekedést/verekedést végigélni - netán egy kis éhezéssel, fagyoskodással, nélkülözéssel megspékelve. Volt benne részem, öcsémmel nagyon sokszor megbeszéltük (már felnőttként is) hogy jobban jártunk volna, ha elválnak a szüleink. Talán még anyám is jobban járt volna. Az a sok volna...
Érdekes lakodalmas szokás tényleg - válni nem válhattak, hát védekeztek, ahogy tudtak...
Ezen mi is átestünk - de hálistennek nagyon hamar megnyugodott, kicsi volt még, talán 6 éves. Szegénykéim egymás között megbeszélték ezeket és ő is aggódott. (Két család is volt a közeli körökben, így aztán a gyerekeket is foglalkoztatta a téma.)
Később a barátnőmék váltak 10 év után, akkor már ő is nagyobbacska volt, 8-9 évesen már másképp kezelte a dolgot. De a tulajdonviszonyokat mindig rendezte :-))) amikor úgy látta, hogy apjára nagyon "rászálltak" a gyerekek, akkor szigorúan kijelentette, hogy "ő az én apukám!" :-))))))))
Azon viszont már felháborodott, hogy az egyik középiskolában (a barátnőm lánya járt oda, ő mesélte) az egyik tanár elnézést kért az osztálytól, amiért sokáig nem vette figyelembe, hogy ők valamilyen szinten sérültek lelkileg, ugyanis szinte az egész osztály elvált szülők gyerekeiből állt. Megígérte, hogy jobban fog figyelni rájuk, bármiben segítséget kérhetnek, stb. - ez mondjuk nagyon szép gesztus volt, csak a segítsége azt is jelentette, hogy nem követelt tőlük, enyhébben osztályzott, és azt is átengedte, aki valóban bukásra állt. Ez hátrányos megkülönböztetés volt a többiekkel szemben :-)))
Az pedig, hogy a tanár az elcsípett levelet nemcsak elkobozta, hanem még el is olvasta - hát kérem, az a levéltitok megsértése :-)))
Jó reggelt/hajnalt lelkecskék.
Szomorúságot - ha van valakiben - tegyétek félre, jön egy új hét és reményeim szerint ez legalább olyan szép lesz - mármint időjárási szempontból - mint az elmúlt hét volt!
Hajrá!
Frissen, fiatalosan, tele életerővel!
Sokszor nem is a válás a legnagyobb probléma a gyereknek hanem az utána következő időszak. A kapcsolattartás úgy, hogy az elvált felek nem nézik jó szemmel a másikat, vagy a távolság jelent nagy akadályt, ill.az új nevelőszülő nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Én is dilemma előtt álltam az 5 éves kisfiammal, amikor döntenem kellett.
Csak utólag derül ki minden döntésünk helyessége, vagy helytelensége. A félsz azért bennem volt, ami óvatosságra intett.
Az én apámtól, amikor elváltak, még 2 éves se voltam.
Később lett mostohaapám 3 évre, 7 és 10 éves korom között. Őt "hagytuk kint" Németországban. Elég sokat veszekedtek, hogy min, azt persze nem tudom, csak féltem.
Tényleg nem lehetett feleségtípus, de nem is nagyon erőltette a dolgot. Szerencsére Apu halála előtt még sikerült rendezni vele a kapcsolatot, de ezzel az apátlan gyerekkorom nem rendeződött persze.
Szerencsés vagy.
Ma már nekem sem fáj😁
El tudom képzelni és nem jó. :( Anyukádnak sem lehetett az. Régebben pedig nem is volt jellemző, hogy nincs anya, vagy apa.
Egyszer a kislányom úgy jött haza a suliból, hogy ugye ti nem fogtok elválni? Nem is értettem, teljesen ledöbbentem, hiszen nálunk sosem volt oka rá, hogy ezt higgye. Aztán elmondta, hogy az osztálytársai között többen vannak, akik már nem élnek együtt az apukájukkal és ő nem szeretne úgy élni. 9-10 éves lehetett. Megpusziltuk és biztosítottuk, hogy mi nagyon szeretjük egymást és őket is ahhoz, hogy fájdalmat okoznánk egymásnak. Sikerült megnyugtatnunk és ettől a félelmétől megfosztani. Az önbizalmát növelte. :)
Anyám kétszer elvált, utána nem élt együtt senkivel. Arról sincs tudomásom, hogy valakivel is kapcsolata lett volna.
Azaz előttem nem volt együttélős modell, és apakép.
Ez sem volt kellemes.
Lehetőség az van, de nagyon sokan nem élnek vele.
Lehet felelőtlenül házasságot kötni, de ugyan úgy összebútorozni is hosszútávon és benne maradni a bizonytalan jövőben.
Sokan úgy élnek egy másik kapcsolatban, hogy el sem váltak hivatalosan az előző férjtől, feleségtől, mert nem tartják fontosnak.
Sokan nincsenek tisztában a jogi következményekkel és azt hiszik, ha nincs papír, akkor következmény sincs. Az egyik felet mindig hátrányosan érinti, amit később már nincs lehetősége helyrehozni.
Így viszont már a gyermekek sem kapnak helyes családmodell képet, hiszen nem kell elköteleződniük, elég csak összeállni a soros baráttal, barátnővel, amit elég hamar meg is tesznek.
Ugyanakkor a melegek és egyéb irányultságúak harcolnak a házasság intézményéért. Nem furcsa?! :D
Így van bizony.
Ma már azért mégis el lehet válni, de amikor ez a szólás meghonosodott, még nemigen váltak.
Hát nem siettétek el, az tény. :D
Én pizsamában ébredtem, és ezzel végképp semmi baj nincs, de talán nem volt meg az a 8-9 óra..
Nem ,nem vett el .
A gyerekek apja öngyilkos lett,a mostani férjem aki 11 év együttélés után vett feleségül. De én már a 3.vagyok neki . Szóval 43 évesen mentem férjhez.
Jó reggelt lelkecskék!
Szép nyugodt vasárnapot Nektek!
Jobbulást!!!
Nekem hatott a gyogyo.