Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)

Az előz hsz-t 2196-ra Galangocskának szántam, csak mellényomtam.

"csak általánosságban mondtam".

Nem tudok erre replikát.:)

Sokféle eset lehetséges.

Esetemben biztosan nem fogok 70 évesen azon siránkozni, hogy régebben milyen rossz döntést hoztam. Az én döntésem, és gondoskodom majd magamról, nem mástól fogom azt várni.

Egyébként a gyermekek felnőnek. És elmondhatom, hogy a felnőtt gyermekek is hetente keresnek, csináltunk programokat, míg a közelemben éltek. Elmondhatom, hogy közel állnak hozzám kisgyermekkoruk óta, mert ha nem merték az anyjuknak elmondani, elmondták nekem, és én mindig egyenrangú partnernek tekintettem őket a beszélgetéseink során.

De itt be is fejeztem. Nem az én családi kapcsolataimról kéne beszélnünk, hanem a problémásakról.:)

Akkor egy kicsit átverték őket!

Itt is van még pár bérlakás, nekik nincsenek ilyen kötelezettségeik. A lakbér pedig alacsony, pedig nem is szorulnak szociális bérlakásra sem, de annak az árát fizetik. 3 jól kereső felnőtt.

A lányomék azért hagyták ott az önkormányzatit, mert -

- de persze tegyük hozzá, hogy a házban már az összes lakást megvették a bennük lakók, csak a lányoméké volt önkormányzati a házban -

A lakbért gyakran emelték, ráadásul olyan karbantartási költségek is őket terhelték, amik egy albérletben nem fordulnak elő.

Pl. a rozoga bejárati ajtó, amit a műemlék jellegét megtartva kellett volna felújíttatni.

Amikor gyerek voltam, már tudtam, hogy én is anyuka leszek. Ez olyan természetesen nevelődött belém, hogy fel sem merült bennem más lehetőség. Fiatalként már volt fogamzásgátló tabletta, ami lehetővé tette a tervezést. Ez igazán jól jött akkor. :)

Azért gondolom, hogy nem anyagi kérdés, mert gyermektelen emberektől még nem hallottam, hogy az anyagiak miatt nem vállaltak gyermeket. Egyéb okok között szerepelt, hogy idősebb gyerek lévén kisebb testvéreit nevelte és elege lett. ;) Vagy a férjének nem kellett és ezért ő is lemond róla, esetleg a saját rossz gyerekkora.

Ma több fiataltól lehet hallani, de inkább csak halasztó hatállyal és nem teljes elutasításként. Viszont a teljes elutasítás is növekvő tendenciát mutat a 70-80-as évekhez viszonyítva.

Igen, egy családban ütközőpont lehet a gyerek-nem gyerek kérdés, de azért nem vészes. Ugyan úgy, mint az egyke-testvér kérdés. :) Nekem két testvérem volt, de ma már a bánat van utánuk. Viszont volt örömöm is bennük, amit semmiért nem adnám. Így van ez a gyerekkérdéssel is.

Ha valaki nem vállal gyermeket amíg tud, soha ne bánja meg, mert az kegyetlen érzés 50-60-70... éves korban, ami nagyon hosszú idő, hiszen ez a döntés egy életre szól.

Ha valaki nagy családban él, az nem is érzi a saját gyermektelenségét, mert mindig van mellette gyerek. :)

Albérleti díjak mostanában az egekben vannak.

Ha lakást törlesztenek, nem marad pénzük.

Ez nem családbarát.

Régen a "tanácsi lakások" is azok voltak végeredményben, mégis örömmel vállaltak oda gyerekeket.

Azt, hogy most albérletbe nem akarnak, azt én megértem, támogatom, mert kiszolgáltatottak.

Nálunk bérlakásokat nem akarnak építeni.

Keresni lehet, de találni senkit.

Ha nincs hol lakni, nem lehet a jövedelemből csak egy rétegnek megélni, itt nem fognak gyerekek születni.

Már rég nem szülnek megélhetésért. Ez nagyon helyes!

Én is azt gondolom, mindenki annyi gyereket vállaljon, amennyit fel is tud nevelni.

Lakhatásról meg annyit, nézz körül csak Európában! Szinte mindenhol sok megfizethető bérlakás van. Állami, szövetkezeti.

Nem akar mindenki saját lakást, sokan keresik manapság is a bérlakásokat.

Angolok, németek állami bérlakásokat is építenek manapság is.

Bocs, de azt hiszem kevesen nőttünk fel itt kastélyban, minden földi jóval körülvéve.

A gyermekvállalásnak kéne felelősebbnek lennie és nem csak úgy engedni az ösztönöknek.

Sok családnak az a megélhetés, hogy szülnek még egy gyermeket a támogatásokért.

Azok a párokat, akik valóban felelősséggel és szeretettel várva terveznek gyermeket nem befolyásolja a döntésükben az, hogy támogatást kapnak vagy sem.

"A többiek meg oldják meg a lakhatást, megélhetést, ahogy tudják."

Úgy gondolod, hogy másoknak kéne a felépíteni a fészket? Ez olyan kakukk-módi.

Sokszor, legalábbis részemről, ennek semmi köze az önmegvalósításhoz. Sosem tudtam, mi lesz belőlem, ha nagy leszek.:) Oda mentem tanulni és dolgozni, ami terület érdekelt. Nem mentem bele soha olyan helyzetekbe, olyan munkába, amit ne élvezettel csináltam volna.

"És ez elsősorban nem anyagi kérdés, - a fejben dől el - mert a jóléti társadalmakban egyre gyakoribb."

Szóval, nem anyagi kérdés, de a jóléti társadalmakban gyakori.:) Nincs ebben egy kis ellentmondás?

"Szerintem a gyerek nemcsak felelősség és aggódás, hanem a szeretet, a boldogság forrása is. Gondolom függ attól, ki, hogyan éli meg, mit tett érte."

Hányszor hallom ezt a három gyermeket "egyedül" felnevelő húgomtól. Persze, szeretjük a gyermekeket, és a család megadott nekik mindent. Támogattuk őket, hogy megvalósíthassák az elképzeléseiket. De a húgom szerint én nem érthetem, mit jelent az anyai szeretet, mert nem neveltem fel egyet sem.:) Nincs ebből semmi gond nálunk, mert nagyon összetartó család vagyunk, de ebben inkább nem vitatkozom vele.:)

No, erről a nagy kalandról lemondtam.:)

Nem bántam meg soha (gondolom már nem is fogom) ezt a döntésemet.

Pedig, míg huszonéves voltam hányszor hallottam a család nőtagjaitól, hogy mekkora boldogság és ideje volna már.

És ez nem azt jelenti, hogy nincsenek gondolataim arról, hogy hogyan kéne nevelni egy gyermeket. Gyakorlatilag a testvéreim, unokatestvéreim rám voltak bízva. Jelenleg pedig a 10 éves unokaöcsémnek vagyok a legnagyobb barátja és bizalmasa.:)

Az nem lenne jó!

Fiacskád biztosan ügyes, kiszolgálja magát. Állatkák meg inkább ne! :)

Az órád???

Nem merek, félek, hogy "beketyeg" tőle a szívem.

Mindjárt aludhatok, pár perc és kész az állatkaja. A fiam ehet, amit talál.

Munka után kell a pihenés!

Egy jó kávé ilyenkor?

Azokat olykor azért én is megnézem, de leginkább azért, mert férjecském azt nézi - ott van az ágyikó... :)

Én a másik szobában szoktam inkább tévézni.

Remélem! :D

Kislányok, csak nyúlok elfele. Alig aludtam az éjjel, de időben kész lett a munka. Gondoltam, elhúzom a lefekvést, hátha kicsit visszabillenek a legalább délelőtti felkelésbe, mert tegnap sem hallottam meg a futárt.

Azt mondja, vagy 10 percet állt itt. (Már ismerős, ő hozza mindig a kutyakaját.)

Ha túléltem az esti verklit így félig nyitott szemmel, akkor bedőlök az ágyba.

Én küldtem valakinek egy vigyorgós fejet. Gondoltam, a mosoly nem árt.

Erre kicsit sértetten kérdezte, miért nevetem ki?