Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
Isten az atyám, rongyos a gatyám, nem így akartam! :D
Talán a telefon csöngött, hirtelen elküldtem? nem tudom már.
Elemedben vagy, pörög a meló.:)
Én is így szeretek dolgozni, mikor nap végén elmondhatom hogy a 32 feladatomból 12-vel előrébb vagyok, 8-at pedig megoldottam.
:)
Dehogy!
Kell egy kis figyelemfelhívás! ;)
Jááááj, félbemaradt a mondatom!
...ééés folytatom a folyamatos munkát, ebből a "folyamatos" a szuper jelző!
és igen, szépséges ez a mai nap! :D
És szép napod lett! (remélem!)
☀️🐶🐕
Minden Lelkecskének szép napot kívánok!
Az én napom csudás.
Nagyot aludtam, fél tízkor ébredtem. Kisebb kutyám rásegített, mert megnevettet, ahogy sürget, ne csak pislogjak, keljek is fel! Idejön és dumál (nyitott szájjal morgó hangot hallat, de beszéd-szerűen "artikulálva", és vakkantgat. Közben ha a kezem meglátja kikandikálni, közelebb jön a simogatásért.) Ha felnézek, a komondor vigyorgó fejét is látom. Mozog is ez a fej, mert a hátulja vadul csóvál, a feje is bemozdul tőle.
Eközben SMS- jelzést hallottam, tudtam, a tegnap jelzett utalás futott be.
Ideültem a géphez és elutaltam az elmaradt és az e havi adómat, plusz az adótörlesztést, ami a még régebben elmaradt adó utolsó részlete volt. Szóval rendberaktam végre a hetek óta nyomasztó dolgokat.
Most csevegek picit, de mindjárt kezdem a mai munkát. Jól meg kell nyomni, mert pénteki határidőm is van a két holnapi mellett. Ami azt jelenti, hogy reális kilátás van arra, hogy a számlák is rendben lesznek.
Kávézás közben láttam érdekes TV-adásokat (BBC Earth), az optimizmus még az életet is meghosszabbítja.
Ideültem a géphez és
Én is babát kaptam, de sose tudtam vele mit kezdeni. Máig sem értem, miért kaptam meg a következőt.
Aztán anyám, ha lassan is, de kapcsolt, és eljött az idétlen, semmitmondó karácsonyok ideje. :D
Igaza is van. :-) Párja, kedvese lehet papír nélkül is, talán ha már nagyon szeretne gyereket, majd megfontolja. De még ahhoz sem kell okvetlen férj. Miért futna ki az időből? Még negyven fölött is szülhet, manapság nem olyan nagy probléma. Több ugyan a rizikó, de előadódik az a huszas korosztályban is.
Már háromszor elvált volna? Akkor nem egyértelműen pozitív tapasztalatai voltak. :-) Okos lány, nincs azzal mit kapkodni. :-)
A kedvencem most a Volt egyszer egy bolygó - Will Smith a narrátor. Már többször is láttam...🙂
Vigyáznunk kéne rá, mert gyönyörű!
Most ráadásul van is okunk, hogy szomorú lelkek legyünk.
Nincs kedvem leírni, de érdemes elolvasni:
Szakértők szerint az általunk megismert világ még egy évtizedig maradhat fenn.
A világ összes kormányának
azonnali, messzire ható és példa nélküli változásokat kellene életbe léptetnie, ha el akarjuk kerülni a globális felmelegedés katasztrofális következményeit.
A gyerekeim ismerősei kerek-perec megmondták, nekik fontosabb a jólét. Ha gyerekeik lennének, nem tudnák ezt biztosítani. Nem kevesen vannak.
A szomorú az, hogy van igazságuk.
Nem kell minden nőnek gyereket szülnie, ezt hadd döntse el ő maga.
Mégis inkább anyagi kérdés lehet - mint ahogy a "nagy önmegvalósítás" is, nem? Különösen, hogy a jóléti társadalmakban egyre gyakoribb. Nagyon sok olyan véleménnyel találkoztam, hogy élni akar, kipróbálni magát, dolgozni olyan területen ami igazán érdekli, amivel szívesen foglalkozik - család és gyerek majd később. Csak hát a nők ideje igen-igen szűkre szabott...
Talán a "Született feleségek"-ben hangzott el valami olyasmi, hogy nekünk nőknek mindössze 10 perc jut az egész életből, amikor fiatalok és szépek lehetünk, amikor "élhetünk", ezt kell kihasználnunk. Humorosan hangzik, de van benne valami :-))) Gabi, a kis mexikói feleség fakadt ki.
Nagy általánosságban igaz is. A kislányokat nőnek nevelik, a fiúkat meg férfinak. A kislánynak szabad sírni, a kisfiúnak meg azt mondják ha elperecelt és épp ordít fájdalmában, hogy ne sírj, katonadolog... :-) A romáknál van egy érdekes köztes megoldás. Van úgyis elég gyerek, aztán ha lányt szeretnének de mindig csak fiú jön, az egyiket lánynak öltöztetik és úgy is nevelik. Na az érdekes. :-) Általában "csíra" lesz belőle. Ők így mondják a homót. :-) Nemegy ilyenről hallottam.
Az jó, ha a könyvek ilyen jó kis inspirációt adnak, mint neked. De a világlátási, magunkat kipróbálási vágy az talán nem is annyira nemhez kötött dolog. Ott él az a nőkben is, akiben jellegzetesen ott van, nem is szerencsés azt túl sok családi kötelezettséggel elnyomni, mert meghasonlottságot okoz. De ma már ez nem is probléma. Mindenki úgy él, ahogy neki tetszik. Madam Curie óta talán meg is értik ezt. :-) Bár ő talán nem is a legjobb példa, ha jól emlékszem nemcsakhogy a tudós férje oldalán harcolt, hanem gyerekei is voltak. Biztos volt otthon dajka. :-)
Persze, mindenkinek meg van a saját története.:)
De nagy általánosságban így látom.
És igen, ott a szaporodási ösztön, a hormonok. Végül is erre született a nő.
Nekem is volt jó néhány babám, de sosem kötött le az, hogy azokat fésülgessem.
A könyvek elvittek a családi házból, a faluból, a kontinensről kalandozni.
Nem egészen. Az én boldog emlékezetű apukám pl. egész életében sajnálta, hogy én nem fiúnak születtem. Hogyhogynem nem is igen volt játékbabám. Inkább másféle játékok, meg maci. De ő szerintem akkor volt rám világéletében a legbüszkébb, amikor ifi légpuska lövészetet nyertem... :-)
Nekem mégis tök természetes volt az, hogy férjhezmenjek és gyereket szüljek, bár a mostani felfogásommal ebből inkább már csak a gyermek tűnik magától értetődőnek. Az egy nőben egyszerűen ösztön.
A férjhezmenést illetően meg akkoriban valahogy hatalmas volt a társadalmi nyomás. Ma már nem is engednék annak. De hát bohó az ifjuság… :-)
Talán azért, mert ma már sokkal több információt kapnak a gyermekek a világról, mint régebben.
Akkoriban szerintem nem sok játék volt amit egy kislány kaphatott. Baba, maci, kis konyha, társasjátékok. A nevelésük is arra irányult, hogy anyukák lesznek később.
"Amikor gyerek voltam, már tudtam, hogy én is anyuka leszek." - írod.
Akkor ma 10 lányból kb. 5 miért gondolja másként?