Megmagyarázhatatlan (beszélgetés)

hááát.

mint embert el kell fogadnom, mert a gyerekeim apja.

de a tulajdonságait már kevésbé tudom elfogadni, mert elég önző ( akármiről legyen szó), egyáltalán nem romantikus, nem segítőkész, viszont a gyerekeit szereti. DE NEM VESZ RÉSZT A NEVELÉSÜKBEN.

Már nem is tudom, van-e egyáltalán annak értelme, hogy színt vigyünk ebbe a házasságba. több, nint 17 éve ismerem. Újat egymásnak nem tudunk nyújtani.

Viszont elég sok a gond is mindezek nélkül is itthon:((((

Szegény,meg vagy áldva Te is az élettel jól....

Az okokat amiért nem kívánod Őt Te magad tudod szerintem megválaszolni.Hogy érzed,Ő változott az évek alatt "rossz" irányba,vagy Te?Szereted még,vagy csak a megszokás a kötelesség érzet tart mellette?Mert a szerelem rózsaszín fátyla mindenki szeméről lehull előbb-utóbb,és évek múlva látjuk csak reálisan a szeretett személy igazi énjét.Mint embert szereted?A tulajdonságait,a kisugárzását,a természettét...stb?Pl:szeretni való mert:önzetlen,segítőkész,jólelkű,empatikus...stb.otthon jó férj,jó apa,a családját szereti,Ti vagytok a legfontosabbak a számára...stb.

A nyomulása miben nyilvánul meg?Önző módon szeretné kielégíteni a vágyait,vagy figyel rád,fontosnak tartja,hogy neked is jó legyen,gyengéd,érzelmes,ötletes,romantikus...stb.?

Ezekre mind csak magad tudhatod a választ.

Meg aztán ha úgy érzed nem benne van a hiba,akkor lehet,hogy csak egyszerűen túl vagy terhelve nem?Túl sok a gond probléma,amik miatt nem tudod elengedni jól érezni magad.Vagy csak színt kellene vinni a házasságotokba?

Én sajnos nem, csak arra gondoltam, a kimerültség, és esetleges hormonális eltolódások okozhatják ezt Nálad.

Előbbin nem lehet segíteni, utóbbin nekem progeszteron krém segített (bár nem ezzel a céllal kezdtem használni).

Na megyek aludni. Ma sem lesz semmi. Előre tudom. Tegnap sem volt, ahogy már lassan 2 hónapja semmi.

Macilla fel a fejjel. majd csak lesz valami.

Jó éjt

Örökös jelenléte... De minden nap éjjel 1-2-ig fent vagyunk... Ő ilyenkor már rég alszik.

Elfáradva nem lehet, mert egész nap szinte az irodában ül és beszélgetünk telefonon vagy fészbúkon.

Hormonális.... részemről tuti nem. Részéről...

Ha így folytatja tuti visszaköltözök a babával a szüleimhez. Nekem könnyebb lenne, de a lányomnak apa nélkül... Amikor nézi az ajtót, hogy mikor ér haza.

Hiszek abba, hogy valaki meg tud változni, de meddig várjak még?

Szeretnék boldog lenni, de vele nem vagyok az.

Talán az új élethelyzet teszi? A fáradtság, a kislány örökös jelenléte...

Hormonális okok nem játszhatnak közre a Te részedről?

Nekünk 7 hónapos a lányunk és nekünk lassan az egész kapcsolatunk rámegy. Én már lassan belefáradok abba, hogy küzdjek a párom szeretetéért.

Kislányunk reggel 7-8-tól este 11-ig fent van. nappal kétszer fél órát alszik. Lassan nem érzem magam nőnek. Elfeledem milyen egy férfival eltöltött éjszaka vagy csak idő.

Minden elmúlik.

Beletörődtem. Már csak a lányunk tart minket össze, de még félrelépés nem történt meg egyikünk részéről sem.