Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetős fórum)

Látszik, hogy nem túl sokat értesz a szülésekhez. Ha egy baba már bent van a szülőcsatornában - és ha addig nem volt semmi probléma, miért is ne hagyták volna kitolni a babát? -, pláne ha már a feje is kint van (és csak ekkor jött a komplikáció, hogy beakadt a válla), akkor már nem lehet császármetszést csinálni. Tehát a műtő nagyon klassz lett volna, de semmit sem használt volna. Csodák pedig nincsenek, más orvos - csak azért mert kórházban van - sem tudott volna mást csinálni. Ne mondja nekem senki, hogy Geréb Ágnesnél, aki több, mint 30 éve praktizál (korházban, aztán otthon), egy kórházi orvos ügyesebben ki tudta volna húzni a babát, csak azért mert kórházban van!

Én egyébként 4 gyermeket szültem, kórházban. Második szülésemnél egy jóhírű klinikán nekem kellett kiharcolnom, hogy - miután bent feküdtem már 2 hete fenyegető koraszülés miatt -, vizsgáljanak már meg, mert ömlik belőlem a vér... Mikor látták, hogy tényleg baj van, nem csak én hisztizek, azonnal megcsászároztak - 7 hónapra... Nem hiszem, hogy ennél Geréb Ágnes kevésbé lenne lelkiismeretesebb... Persze tudom, hogy nem minden orvos és kórház ilyen (hiszem még szültem 3-szor), de szerintem aránytalan az összehasonlítás 1 ember és az összes kórházi orvos között!

A vajúdás alatt engem sem foglalkoztatott már semmi, de tudatalatt nagyon is mély nyomot hagyott bennem az azt megelőző 3 nap.

Mert felkészületlenül ért. Nyilván, ha ezt is belekalkulálom már előre, máshogy viszonyulok hozzá lelkileg.

Igen, ez így van: több ilyen kellene. Az lenne az ideális, ha minden körzetben, ahol szüléseket vezetnek le, a nők választhatnának egy olyan hely/helyzet között, ahogyan Te szültél, vagy akinek az a megfefelő, a hagyományos kórházi gyakorlatot.

De ez szerintem még a nagyon-nagyon távoli jövő... :(((

Cseppet sem a kényelemről van szó! Valamit nagyon félreértettél! Nem arról beszéltem, hogy a rohadt pocsék ágyon kellett aludnom 9 éjszakát, ami sem nagy hassal, sem friss vágással nem volt egy álom, nem a kajáról, nem a nővérek, szülésznők "stílusáról".

Hanem arról, hogy van, akit a rideg kórházi környezet annyira elriaszt, hogy leáll vagy be sem indul nála a szülés.

És ha figyelmesen elolvastad amit írtam, én sem otthon szülnék szívesen, hanem egy olyan helyen, ahol az otthont közelítő körülmények (nem kényelem (ez tévedés!): a nyugalom, a zavartalanság, békés hangulat) között lehet vajúdni, szülni, -akinek megy-, de 3 lépésre van egy műtő, egy orvoscsapat, aki a babát és az anyát is maximálisan el tudják látni szükség esetén.

És vannak esetek, amikor az anya "kényelme" (de ehelyett inkább használnám azt, hogy komfortérzete) szorosan összefügg a baba egészségével, biztonságával.

Lásd az esetemet: egy kicsit sem éreztem jól magam ott és úgy a bőrömben, nem is tudtam megszülni...

Igazad van Contu, de nem élhet és szülhet mindenki Bp-en. Aki onnan 150-200 km-re lakik, nyilván nem fog tudni sem terhesgondozásra odajárni, sem szülni odamenni.

És bizony a vidéki kis kórházakban, a reformok után meg főként, messze nincs erre pénz. Jó, ha van egy alternatív szülőszoba! Aztán, ha szerencséje van az embernek, akkor szabad, mikor szülni megy, na nincs, akkor pech! Mehet az egyetlen, hideg- rideg szülőszobára vajúdni-szülni. Ahol estleg vannak még ketten-hárman és csak egy függöny választ el tőlük. Így aztán már az sem biztos, hogy apukát beengedik, ha "telház" van.

Én az első lányomnál nagyon megszenvedtem a szülést, sokan kaptam oxitocint is és nem úgy történt semmi ahogy elterveztem, ennek ellenére a második lányomat is ugyanott a kórházban hoztam világra csodálatos körülmények között, amit semmilyen eszköz nem segített, csak megtanultam szülni :) Tudom ez kicsit furcsán hangzik, de jobbat nem tudtam írni ami kifejezi ezt. Egyszerűen arról volt szó, hogy ki tudtam kapcsolni mindent és csak én voltam meg a baba.

Ezzel csak azt szerettem volna írni, hogy a "rideg környezet" nem feltétlenül hozza azt, hogy az ember nem tud ellazulni. Én az elsőnél valószínűleg a tapasztalati hiányosságok miatt nem tudtam ellazulni.

Visszakanyarodva a témához, nagyon sajnálom az anyukát, de a azt is aki levezette a szülést. Valószínűleg abban a helyzetben más hasonlóan jól képezett és rutimos orvos sem tudott volna semmit tenni. Sajnos van egy pont ahonnan tovább a természetes dolgok nem segítenek, és itt jön be az, hogy igenis szükség van egy háttérre ami közel van és bármikor át lehet oda tolni a szülő nőt, hogy akármilyen más módszerekkel tudjanak neki segíteni.

Sokan írják, hogy bezzeg régen is otthon szültek. Azért én az ő helyükben megnéznéjk egy statisztikát - már ha akkoriban volt ilyen - hogy 1000 szülésből hány végződött akár a csecsemő, akár az anya halálával. Biztos vagyok benne, hogy sokkal magasabb lenne ez a szám, mit a kórházban szüléseknél.

Igazából, én ebbe nem akartam belemenni, de igazat adok Neked abban, amit leírál.

Én a kórházba teljesen felkészületlenül kerültem, mert a dokim túlhordás miatt befektetett. A terhesség alatt igyekeztem lelkiekben felkészülni mindenféle lehetőségre. Ez fel sem merült és úgy ért, mint derül égből a villámcsapás. A befektetésem után kb 1,5 órával már a szülőszobán feküdtem NSTn. Én életemben még olyan rosszul nem éreztem magam, mint ott!!! Mogorva szülésznők, láncok, műszerek, egy totál ismeretlen környezet teljesen váratlanul. Előtte 5 hétig jártam NSTre, szépen emelkedő méhtevékenységet mutattam, ahogy az idő egyre közelebb került a kiírthoz. De ott, szinte nullával volt egyenlő a méhtevékenység. (Hallottunk már nem egyszer olyat, hogy a kórházba érve leállt a szülés. Én ezen ma már cseppet sem csodálkozom!)

Ma már biztos vagyok benne, hogy ez volt az a sokk, ami miatt én nem tudtam megszülni.

Addig én is természetesnek vettem, hogy szülni kórházba megyünk, de most már tudom, én szívesebben szülnék egy olyan helyen, amit leírtál. Egy otthonos, zavartalan környezet, ahol nem zargatnak ok nélkül, de biztonságos közelben van az orvosi team minden szükséges műszerezettséggel együtt.

Mivel ilyen nincs, és én az első császárom miatt esélyes vagyok a másodikra is, kénytelen vagyok a kórházban szülni. De annyit tudok, most, ha a baba vagy az én állapotom nem indokolja, nem hagyom befektetni magam. Itthon szertném a vajúdást eltölteni, ameddig csak lehet.

Abban nem értek viszont egyet, hogy komplikációmentes szülés nincs. Van (szerencsére nagyon is sok), csak sohasem lehet előre tudni melyik, előre annak ígérkezőnél történik esetleg mégis valami.

Sziasztok!

Szerintem nem azon van a hangsúly, hogy mekkora a baba és hogy a higiéniás körülmények mienek. Nem vagyok az otthonszülés ellen, értem azokat akik így szeretnének szülni, bár én mind a két kislányomat kórházban szültem és fel sem merült az otthonszülés mint lehetőség. DE! Egyet mindenkinek el kell ismernie akár támogatja akár nem ezt a szülésmódot:

Aki nem kórházban szül, az veszélyezeteti magát és a magzatát is, mivel sajnos még egy szülőotthonban sincsenek meg a feltételek a gyors beavatkozásra. Amikor 1 perc is számít, felelőtlenségnek tartom ha az ember nem biztosítja be maximálisan magát. Én erre csak azt a megoldást látom, hogy a szölőotthonokat fel kell szerelni egy olyan műtővel ami a kórházban van, vagy a kórházakban kell kialakítani olyan szülőszobákat ahol egyedül vajúdhat az anyuka, és a segítség bár ott van ha kell, de nem avatkoznak be addig amíg nincs veszély. Jelenleg anyagi okok miatt egyiket sem látom megvalósíthatónak.

És végezetül, szerintem nincsen komplikáció mentes szülés, mert ezt nem lehet előre megmondani, akár egy végig normális terhességnél is adódhatnak a szülésnél előre nem látott veszélyek amit csak gyors beavatkozásnál lehet megoldani.

Nincs is azzal baj, ha általában könnyen kibújik...

Most nézem, még 102 nap! van még ideje nőni :)

Igen, ez valószínűleg így van. Mi, úgy látszik, genetikailag arra vagyunk kódolva, hogy nagy babákat nevelgessük a pocakunkban. :))

Bár, lehet, hogy én erre most rácáfolok, mert a 2. baba eddig átlagos súlyúnak tűnik. A fiam ilyen idősen, már több száz grammal nagyobb volt.

Csigalom, nyugavér! :))

Én csak azt cáfolom, hogy kizárólag ÖNMAGÁBAN a nagy súlyt veszélyeztető tényezőként vagy problémaforrásként, esetleg betegség jeleként kellene aposztrofálni. Azt sehol sem írtam, hogy mindenki képes megszülni egy 4 kg-os babát!