Meghalt a babám 41.héten (beszélgetős fórum)

a szülészet főfője aki a burkot megrepesztette egy szemrebbenést se mondott arra hogy úr isten a magzatvíz nem hogy zavaros szinte majd feketés barna.

Mondtam is a szülésznőnek hogy úr isten én kakiltam be amire ő azt monda persze csak a akkor amikor a doki már nem volt benn hogy ez a magzatvíz ami már jócskán azt mutatja hogy a baba már jó ideje nem érezte jól magát

Borzasztó tragédia amikor szülő gyászol gyermeket,

de szívből kívánom, hogy mielőbb tudjatok örülni

egy egészséges, csodaszép másik gyermeknek!!

"Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled,

Ma más vagyok, megroppant keserű,

Céltalan asszony, könnyázott szemű."

Várnai Zseni

Részvétem!

Nagyon sajnálom, fogadd őszinte részvétem!

Nem lehet erre mit mondani,bízz benne lesz még akiben megtalálod a boldogságot.

Sok erőt és kitartást kívánok!

Szeretettel ölellek.

És Most meg ki se mozdulok, nem érdekel semmi, üres minden...

Én nem tudom hogy lehet ebből felállni pedig alapvetően egy erős nőnek tartom magam.

Istenem...részvétem:( mint édesanya írok én is..sírok ahogy olvasom a soraidat..a szavak ilyenkor nem enyhítik a fájdalmat tudom!!

Próbáld azt nézni, hogy a picikéd annyira jó volt, egy kis csoda, hogy nem kellett kiállnia az élet, az evilág próbatételeit ahhoz, hogy a Mennybe jusson! Már ott van, örökké, ahol nincs fájdalom, szomorúság, semmi nincs ami rossz, csak gyönyörűséges és szép dolgok vannak! Nektek pedig hatalmas próbatétel ez, hogy ezt túléljétek, amihez kívánok rengeteg erőt, imádkozom értetek, hogy kapjatok könnyebbséget ebben a helyzetben!

Ismerek olyan anyukát, akinek elment a gyermeke még kicsi korában, neki ez adott erőt.

Végig a szülés alatt hallottam hogy a mellettem lévő szobába jó hangosan megy a más vajúdó anyák ctg-je jó hangosan, dobog a babák szíve, majd a babájuk felsírnak.

Én meg ott voltan csendbe elment a magzatvíz és volt egy kis plöty hasam amiben éreztem hogy Zsombika kis ernyetten fekszik, ráadásul nem is azon az oldalon ahol végig a 9 hónap alatt.

2 napig kellet még a korházba maradi és egyszerűen kínzás volt hallgatni az éjszaka felsíró babákat, hazafelé menetkor pedig zsinóban találkoztam az anyákkal akik hordozóba vitték haza a picijüket

Részvétem :(

Nagyon sok erőt kívánok :(

Sok erőt és megnyugvást kivánok.

Fiatal vagy még lesz még kit dajkálnod, bizzunk benne.

Együtt érzünk Veletek.

Nagyon-nagyon sajnalom, oszinte reszvetem! Ismerek egy honlapot, Angyalok szulei vagyunk. Talan, ha sorstarsakkal tudsz beszelni, ugy konnyebb egy picit.

Ennel borzasztobb csapas nem erhet egy Anyat! :( Olellek szeretettel!

Drága Nikus!

Őszinte részvétemet szeretném neked kifejezni. Borzasztó lehet, amit átéltél.

Mindezek ellenére én is biztatni szeretnélek. Én 5 évvel ezelőtt együtt feküdtem egy kismamával, aki hasonlóan hozzátok, a 40. hét után veszítették el a kisbabájukat, s neki is ugyanígy meg kellett szülnie. De 5 évvel ezelőtt ikres kismamaként feküdt bent a kórházban, az ikrek teljesen egészségesen születtek meg. Ő mindig azt mondta, hogy az elveszített kisfia visszajött hozzá, azért kapott ikreket!

Most biztos, nagyon nehéz, s természetesen meg kell gyászolnotok az elvesztett kisbabát, de hidd el, vár még rád is ilyen csoda, s egyszer vagy többször is meg fogod tapasztalni az anyasággal együttjáró boldog pillanatokat is! Ezt kívánom neked amellett, hogy nagyon sajnállak és sok-sok erőt kívánok ezekhez a napokhoz.

Olyan sokáig vártunk rá hogy összejöjjön, aztán hogy minden vízsgálat azt mutassa egészséges, és akkor egy nappal a születés megindítása előtt megfullad a köldök zsínórtól.

Hát milyen isten hagyja ezt mit tettem én hogy ezt érdemlem

Nem is tudok mit mondani, nagyon-nagyon sajnálom.

Lehet tudni, hogy mi lehet az oka ennek a tragédiának? Mi történhetett odabent vele?

Részvétem... :(

Sok erőt!