Meghalt a babám 41.héten (beszélgetős fórum)

Az hogy a páromat is bántja persze biztos így van de

ő mostanában mindig inkább azt mondja hogy higgyem lesz új másik babánk aki biztos megmarad de én meg egyszerűen nem tudom elfogadni hogy Zsombi nem lehet velünk mert annyira kis teljesen kifejlett kisfiú volt.

Szia!

Nem indul semmilyen rendőrségi vagy akármilyen vizsgálat, mert véleményem szerint úgyis mindent lepapíroznak és úgyis kimentik egymást nem fog a szülésznő a doki ellen menni vagy doki a másik doki ellen. (sőt úgye mikor kiderült Zsombi meghalt elkérték az összes CTG-t na és szépen vissza se adták.) Én biztos vagyok benne hogy elszúrták azt nem tudom megmondani melyik doki is mikor nem vette észre a ctg.n az árulkodó jeleket hogy nem minden oké, de tuti hibáztak. a patológiai jegyzőkönyv megbeszélését írásban kellet kérni ami röpke 3 hónap múlva lesz meg (micsoda gyorsaság) bár a születésnél látszott hogy a nyakán volt a köldökzsinór úgyhogy nem gondolom hogy olyan nagy ujjat fognak majd. Azt úgysem mondják majd hogy lehet napok óta fulladozott és nem vették észre. Nem hiszem hogy lenne értelme beperelni őket megvédik egymást engem meg lehet éveken át meghurcolnak a szemembe hazudnak stb.

Szia! Részvétem!! Hogy vagy? És testileg? Azért feküdd ki a gyermekágyat a következő baba érdekében, fontos, hogy jól helyreálljon minden.

Ilyenkor szoktak rutinból rendőrségi vizsgálatot indítani, nálatok történt? Tudod már, végül is mi okozta Zsombor halálát?

Szerintem jót tenne neked, ha szakemberrel megbeszélnéd. Mit gondolsz? Nem orvossal, oda ne menj, ha irtózol a környezettől, de vannak kifejezetten babagyásszal foglalkozó dulák (Pl. Szalai Zsanett), nem kell feltétlen pszichiáterhez vagy pszichológushoz menni. Egy ilyen hospice dula jobban tud segíteni szerintem. Nincs fehérköpeny, nincs hivatals környezet. Neten találsz róluk infót, ha esetleg úgy gondolod.

Fontos, hogy válaszokat kapj a miértekre és a mi lett volna ha... kérdésekre, egy ilyen dula ezekben is tud segíteni.

A kórházi személyzettel beszéltél azóta? Mit mondanak? Vagy nem is akarsz? Túlságosan fáj?

Pároddal beszéltetek róla azóta? Azt gondolom, egy férfinak nehéz kimutatni ezzel kapcsolatos érzéseit. Biztos, hogy nem felejtette el és nem hagyja hidegen, csak nem tud mit kezdeni a helyzettel. Látta, hogy nől a pocakod, különleges kapocs van köztetek, amiből a ffi azért kimarad, még ha próbál is beleszövődni, egész más kintről látni ezt. Biztos szerette, várta ő is, és mégsincs. Ő nem látta Zsombort, ugye? Lehet neki is segített volna, ha láthatja egy pillanatra. Biztos nehéz neki látnia a te szenvedésed is, talán azzal sem tud mit kezdeni. Szeretne neked segíteni, de nem tudja hogyan. Nem mentegetni akarom őt, csak azért írom, hogy értsd, mi történhet vele, ne hidd azt, hogy ő már el is felejtette, biztosan nem. És persze feltételetzés, de a pasik általában így működnek.

Gyógyulást kívánok neked és erőt!

Hm nem tudom alig ismerek magamra mióta megtörtént ez velem mintha csak lennék de minek nem élek csak megkeseredtem, pedig ahogy egyre savanyodok az nem segít semmit nem változik semmi nem változnak meg a tények. ilyen életcél minden mindegy ember maradok...

így is leélhető egy élet vagy ha egyszerűen csak nem lennék mi változna attól...

Szóval ismét az a félelem kezd elönteni ha neki is kezdünk a baba projektnek vajon milyen esélyeink lesznek.? Lehet nekem csak egy élve meg nem született gyermek jutott és ennyi?

Olyan jó lenne ha csak menne az élet magátok gondtalanul, örömmel boldogsággal ha csak jönne egy kis jó küzdelem szenvedés félelem nélkül. van ilyen?

A "nyaralás" eltelt bár az elején tiszta zombi voltam, de az árnyékban mégis sikerült leégnem. Kertészkedtem (rózsa metszés, megpermeteztem az 1 éve ültetett cseresznyefáimat, locsoltam tiszta szanatórium.)

ja és igen Pesti vagyok

Zsombinál is úgy volt hogy 1 év próbálkozás után megvízsgáltak minket és végül közölték hogy a párom spermiumainak 91% (vagy túl lassú vagy nem jó az alakja stb) de nem alkalmas arra hogy célba érjen) Párom nagy sokára kicsit leállt a cigiről, meg a baráti sörözésről + egy mandula műtét na és véletlen vagy valami csoda folytán egyszer csak babás lettem 1,5 év után.

Most megint ez jön???

Ki tudja most egyáltalán hogy áll ott a létszám. (és ő megint cigizik).

Nincs boldogság hanem megint csak küzdés?

Nekem nincs erőm ennyit küzdeni...

Furcsa mód még nem sírtam el magam nem borultam ki, de folyton ő jár az eszemben...

Megettem 3 csomag szotyit (mert erre az agyatlan időtöltésre szépen rászoktam a 20 nap alatt, nem is emlékeztem előtte mikor ettem utóljára szotyit)

a kezem ügyébe került Zsombika 20- 33 hetes uh képei amiket szépen megnézegettem majd hogy senki meg ne lássa szépem visszaraktam a papírok alá, még ekkor sem sirtam el magam.

Sőt többször az ment át az agyamon hogy most minden kezdődik majd elöről ha ismét belevágunk a baba projektbe.

Eltelt a 20 nap és tegnap éjjel hazaértünk...

ugyanaz a csupasz lakás várt minket itthon mond is nem jó itthon. és ma jött a felismerés 15.-e van

1 hónapja hogy meghalt Zsombika

Igen, ezt az összefüggést és sem értem. Tudat alatt, sőt tudatosan a párját hibáztatja, hogy meghalt a baba? De saját magát is hibáztatja folyamatosan...

Kell a szakember szerintem is, ez nem egy szimpla gyász-folyamat, sokkal több annál.

Tényleg adj időt magadnak. Most gyászolnod kell, hiszen Ő egy igazi kis emberke...

Teljesen normális vagy. Pszichológiai értelemben ugyan úgy keresztül mész a gyász fázisain, mint ha pl az anyukádat veszítetted volna el. Szintén tanulmányokban leírva a gyász 1évig teljesen normális.

Nagyon sok erőt és kitartást!!!

Kedves Nikus! Fogadd mély együttérzésemet, sajnos, tudom, mit is érzel...szerintem a gyász egy teljesen más állapot,minden normális, amit ebben az időszakban csinálsz. Az is természetes, ha mindent, ami a jelenben történik, összekötsz a kisfiaddal történtekkel. Az is természetes, ha csak a mai napban létezel, és hidd el, ez még nagyon sokáig így lesz. Én nem biztatlak,mert még nincs itt a bizakodás ideje...most a gyász ideje van itt. Az olyan anyukák, mint Te, vagy én, nem hallják meg azt, hogy mi lesz egy év múlva ilyenkor és azt sem hallják meg, hogy milyen jó lesz, ha lesz második gyereked...mert Te Őt vártad...és Ő hiányzik. Én sokáig csak magamat sajnáltam, örültem, ha nem kell felkelni, örültem, ha nem kell senkivel beszélni...aztán, egyszercsak azt vettem észre, hogy már más is érdekel, másra is tudok gondolni...de ne hagyd magad becsapni, kell most neked ez az idő. És nagyon jó, hogy kizökkentél a hétköznapi, otthoni környezetedből. Hagyj magadnak időt és senkitől ne hagyd magad sürgetni. Neked most ez a legfontosabb, a kisfiad emlékével foglalkozni.

Mi elszórtuk a kislányunk hamvait, és jó, hogy van egy hely, ahová mehetünk, ha nagyon hiányzik. Jó kapaszkodni valamibe. Ismerek olyan anyukát, aki a felhőkbe néz és ott látja a gyermekét, de ismerek olyat is, aki ültetett egy virágot, bokrot...de ebben is csak a saját megérzéseidre hallgass. Normális vagy, az lenne a nem normális, ha nem így élnéd meg...

szóval még mindig nem tudom hogyan tovább mikor változik meg ez a minden mindegy állapot...

Szerintetek normális vagyok még?