Meghalt a babám 41.héten (beszélgetős fórum)
A párommal még mindig nem javult ha helyzet bár én beszéltem vele az érzéseiről mint mindig de ő csak meghallgat és ennyi nem beszél semmit. Mire én bebújok az ágyba mellé ő már rég alszik még egymáshoz se bújunk.. Hogy mi lesz ebből nem tudom lehet tényleg vége lesz ennek.. hiába az eltelt közös 12-13 év.
Holnap du ismét elutazok egy pár napra a hugommal meg a barátnőjével na meg a két tacsim nem pont pihenés céljából csak még pár hivatalos dolgot el kell intézzek mielőtt elkezdek héfőn melózni mert úgy sincs idénre egy darab szabim se. úgyhogy lehet csak vasárnap jelentkezek. Akkor meg biztos tisztára izgulok majd hogy milyen lesz az első munkanap, bár ma hívott a főnöknőm hétfőn csak egyre menjek mert ő akkor kezd és majd akkor megbeszéljük hogyan tovább, melyik cégeket kapom meg könyvelésre stb.
A fürdés nem volt annyira fájdalmas mint gondoltam, de tiszta hűlye vagyok mert folyton olyan érzésem volt hogy mindjárt felébred Zsombi és elkezd rugdosni, de ez nem történt meg csak az volt roppant furcsa hogy nem volt nagy hasam és nem takarta el a nunimat. Hát mindegy ezt a képet is meg kell szokni...
Úgy látom, csupa biztató dolgot mondott ez a doki. Megnyugtatott valamennyire?
Hogy ment az első kádban fürdés?
Küldök neked egy nagy-nagy vígasztaló ölelést virtuálisan.
Most milyen jó lenne, ha előre lehetne tekerni az idő kerekét! Átugranád ezt a kínkeserves időszakot.
Kitartást!!
Jól van, ha van kire támaszkodnod, nagyon fontos, hogy legyen kikkel megbeszélned.
Ezzel nagyon egyetértek.
Igaz,én 13 hetes magzatot veszítettem el,és a párom maximálisan mellettem állt,a család és a barátok is vigasztaltak,de valahogy igazán csak az orvosomnak hittem.
Szerencsére az én dokim is olyan,mint a Tied.Magánrendelésére szoktam hozzá járni.A vetélés után telefonon megbeszéltük,hogy olyan időpontban megyek hozzá,amikor már csak velem tud foglalkozni.Majd 2 órán keresztül beszélgettünk,és teljesen megnyugodva jöttem el tőle.(és pénzt nem fogadott el)
Persze,utána mindig voltak hullámvölgyek,de olyankor eszembe jutottak a vigasztaló-magyarázó szavai.Ez nagyon sokmindenen átsegített.
Egy szó,mint száz,NAGYON sok múlik azon,kinek milyen orvosa van.
Tudom,hogy sokan nem engedhetik meg maguknak,hogy magánrendelésre járjanak,de SZTK-s rendelésen egyre kevesebb ilyen orvossal lehet találkozni.
NAGYON-NAGYON fontos,hogy meg tudj bízni a nőgyógyászodban.(szerintem a helyzet intimitása miatt is.Egyébként nekem mindhárom fiam ennél az orvosnál született,mindhárom másik városban :D )
Az nagyon jó, hogy ennyire bízol ebben az orvosban. Én is nagyon ragaszkodtam a nőgyógyászomhoz, amolyan lelki társak lettünk mi hárman...ő a férjem és én. Együtt szenvedte velünk végig a szülést, látszott, hogy őt is nagyon megviselte. Én 14 hónap után lettem újra várandós, de amikor hozzá mentem,mindig új erőre kaptam. Bíztatott, nem hagyta, hogy elveszítsem a reményt. És még valami: soha egyetlen fillért nem fogadott el tőlünk, pedig magánrendelésre jártunk hozzá. Ez egy olyan gesztus volt, ami ma már nagyon ritka. Azt mondta: esetleg akkor, ha egy egészséges gyereket tartunk a karunkban.
Szóval ebbe nagyon tudsz kapaszkodni!
Szia!
Igaz,a mi babánk még "csak" 13 hetes magzat volt,de borzasztó volt elveszítenünk.
Láttuk őt,igaz,én csak egy pillanatra,de soha nem fogom elfelejteni.Tudtam mindig is,hogy a páromat is nagyon megviselte,de nem gondoltam volna,hogy neki is sokszor Ő jár a fejében.
Pedig nekünk azóta már megszületett a kisbabánk (már lassan 5hónapos lesz),és épp a minap mondta/kérdezte:
Vajon a másik kisfiunk is ilyen lett volna?
Pedig a vetélés óta nem nagyon beszéltünk Róla.DE : a gondolatainkban mindig ott van.
Hidd el,a párodnak is nagyon nehéz,de ők FÉRFIAK,azt gondolják,erősnek kell lenniük,de legalábbis úgy is próbál támogatni,hogy eltakarja az ő fájdalmát.De szerintem biztos van egy hely,ahová néha ő is elbújik sírni.
Nagyon nehéz nekik is,de a legtöbb erőt egymásból meríthetitek.
Nekünk előtte is jó volt a házasságunk,de ez a fájdalom még jobbá tette,még jobban megerősítette.
Kívánom,hogy Nektek is mielőbb sikerüljön újra egymásra találni,és vágyatok mihamarabb teljesüljön.
Sok-sok erőt és kitartást kívánok!
A kapcsolatotok is rendeződni fog, csak adjatok időt magatoknak.
Anyukám nélkül már begolyóztam volna, plusz van 2 nagyon jó barátnőm akikkel mindenről kertelés nélkül szerencsére tudok beszélni. + Nekem nagyon fontos ez a fórum ami akkor is itt van a éjfélkor sírok bömbölök, vagy csak nem tudok aludni, mert azért valaki mindig ír egy pár sort amiben együtt érez velem megossza saját keresztjét vagy biztat vagy akármi szóval köszönöm....
Hát itt tartok bár a kapcsolatom a párommal még mindig romokban. Amiért még mindig nem akarok küzdeni.
Most asszem túlesek az első kádfürdőmön is. Utoljára Zsombival a pocakban fürödtem kádba amit mindig nagyon imádott és sokat rúgkapált közbe. De úgy érzem most nélküle túl kel legyek az első fürdőn... :(
A vizsgálat után egész jókedvűen távoztam a dokitól, nagyon szimpatikus volt és egy kicsit elhittem neki hogy leszek még terhes, nem kergetett hiú ábrándokat mondta ha megtörténik biztos az egész terhességem végig fogom aggódni izgulni, de ha a karomban tartom majd ismét érezni fogom hogy élek.
Azt tanácsolta hogy ha más nem az 5 6 hónap felkészülés alatt vágjak bele egy fogyókura projektbe bár nem volt semmi bajom a túlsúly miatt a terhesség alatt félre ne értsem mert a 3* fél dopegy (a kicsit magas vérnyomás karbantartására) az semmi meg az is nagyn jó hogy csak 6 kg-t híztam a terhesség alatt ami már nincs is rajtam de a teherbeesést is javítja ha kicsit fogyok meg amúgy is könnyebb lesz nekem ha soványabban esek teherbe, meg akkor legalább lesz valami célom. Szóval asszem belevágok valami tornába.
Rákérdeztem mikor gondolkodhatunk ismét baba projekten ő azt mondta a szülés követő 5-6 hónap után. Addig meg védekezzük óvszerrel (bár szex még úgye nincs párom meg köztem). Azt tanácsolta ha 4-5 hónapon belül nem jön össze nézessünk egy spermaanalizist tekintve hogy voltak sperma gondjaink.
Erre én megkérdeztem hogy olyat hallot-e már hogy valakivel kétszer történjen ez meg azt mondta hogy ilyennel ő még nem találkozott. Ezt követően alaposan megvízsgálta a hasamat, uh-t is csinált cicit is megnézte, még a méhnyakrák szűrés miatt is vett le mintát. Azt mondta minden rendben van persze hogy nincs semmi bajom (megmarad a méhem), megkértem alaposan nézzen meg. Azt monda minden ok remélem tényleg elhihetem.
Mire én következtem megpróbáltam össze szedni magam többé kevésbé azért sikerült. A doki első ránézésre jó magas határozott személyiségnek tűnt. Nagyon kedves volt és alaposan elolvasta a záróm kérdezgetett egy pár dolgot és megnyugtatott hogy sajnos ugyan én vagyok az akivel ez a baleset megtörtént de szépen kihordtam a babát nem velem volt a bak sem genetikai gondok nem voltak és sajnos ez néha néha megesik elmesélte hogy sajnos a Péterfiben is nem olyan rég volt egy hasonló eset az anyuka bement kis fájásokkal szülőszobára tették kapott epit kicsit el is szuszókált az anyuka és 4 óra múlva már nem volt szívhang. na mnem mintha ez Zsombit visszahozná.
Szóval voltam az új dokinál Dr Asbóth Ákos magánrendelőjében(Péterfis). Egész nap annyira izgultam mintha nem tudom mire készülnék. Mikor odaértem volt ott két nagy pocakos kismama a párjával nagyon rossz volt nézni ahogy szuszognak simizik a hasukat ekkor még erős voltam. Ők jöttek még előttem viszont mikor feltehetően uh-n meghallgatták a babájuk szívhangját nem bírtam tovább elsírtam magam, megint a legszerencsétlenebb embernek éreztem magam és olyan volt mintha kést forgatnának bennem.
Minden rendben lesz, csak most még túl friss minden, ezen a szakaszokon át fogsz tudni menni, mert erős vagy. A férjeddel találjatok egymásra újra, mert hidd el ő is nagyon szenved.De ő teelőtted nem mutatja ki mert erőt akar adni.Szeresd őt, hiszen ő is gyászol.Írj ki magadból mindent, mi itt Hoxások mind szorítunk neked és lélekben veled vagyunk.Kitartás Nikuska!
Nikus, mi volt a dokinál?
Rajtunk kívül van valaki, akivel tudsz beszélni az érzéseidről, a történtekről?
Nikus reméljük nincs baj odabent.
Most meg már nagyon izgulok mert 6 ra megyek az új dokihoz a 6 hetes kontrollra, meg ez a tegnap óta tartó ismételt vérzés is aggaszt (6 napig megvolt a menszeszem aztán 9 nap elteltével tegnap megint vérzek igaz elég gyengén). Csak nincs valami gond bent és nem lesz méhem se esélyem hogy egyszer még élő babám legyen...
Megpróbálok hinni benne hogy fel lehet állni és tovább lehet élni, ha nehezen is. A párommal meg egyszerűen úgy érzem hogy nem tudok tenni a kapcsolatunkért ha megmaradunk akkor úgy kell lennie ha meg ez kell hogy legyen a vége akkor ez lesz a vége.
Drága Nikus! Én a 19 éves fiamat temettem el, az első szülöttemet. Ennek már 10 éve de nincs nap, hogy ne gondolnék rá.A férjemmel aki a nem a vér szerinti apja volt, eltávolodtunk egymástól szexuálisan is teljesen.4 hónap alatt 40 kg-ot fogytam, ittam mint a gödény és marokszám ettem a nyugtatót.A temetés után egyetlen egy alkalommal lefeküdtünk egymással, teljesen spontán ,először csak megölelt mert sírógörcsöt kaptam, megsimogatott, a többi meg jött magától. A lényeg, hogy én akkor, abban az egyetlen aktusban megfogantam, a gyász legnagyobb katarzisában, és rá 9 hónapra szültem 4750grammal egy kisfiút aki most 9 éves. Vannak még gyerekeim de az első szülöttömet már soha nem ölelhetem.Öcsi az egyetlen közös gyerekem a férjemmel.már 48 éves vagyok.39 évesen szültem a picit, egy csoda volt ,hogy egyáltalán ki tudtam hordani.Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked.Most a gyász ideje van ez normális amit átélsz.Én tudom.Add oda a párodnak újra magad, lehet, hogy nehezen megy, lehet hogy elsőre nem bírod végigcsinálni, de hidd el egyszer jönni fog az az érzés, hogy igen:élek!gyereket akarok, szeretem a férjem, és a kisbabám aki elment a szívemben mindig velem marad!Sok erőt kívánok neked!
Volt valakinek ilyen vagy hasonló?
Na fantasztikus azt hittem már rendben vagyok erre alig múlt el az első ménszeszem (9 napja) és bumm most megint megjött. Szép pont holnap kell menjek a szülés utáni 6 hetes kontrollra. Mindegy úgysem értem hogy normális ez hogy így 9 nap után megint vérzek? Lehet tényleg jól megcsináltak most már méhem se lesz nem hogy még egy gyerekem.
Ez része a gyógyulásnak. Sírj, ha sírnod kell! Gondolok rád!
Nikus fogadd őszinte részvéte. Nekem nincs ugyan babám, de a történeted megrázott és könnyezem ahogy olvasom. Erre nem lehet mit mondani. Ahogy nézem vannak itt nők, lányok akik többet tudnak segíteni neked, de tudnod kell lélekben gondolok rád. :)
Nem is tudom miért tettem.
úgyhogy most jól kikészítettem magam...
Alig kaptam levegőt mikor a dobozban lévő kincsek legtetején megláttam a 2,5 évig várt pozitív terhességi tesztemet amivel kezdődött minden...
Aztán nem bírtam tovább az összes kincset uh képek, jókívánság lapok, stb végig néztem, és csak sírtam.
De nem értem be ennyivel a számítógépen az összes képet 4d terhes fotók babaváró bulis fotók gyerekszoba fotók megnéztem. És a legrosszab a nagy pocimról készült videó volt amikor látszik hogy milyen kis mocorgós eleven reagál arra ha és vagy párom simizem.
További ajánlott fórumok: