Meghalt a babám 41.héten (beszélgetős fórum)

Szerintem is tapintatlanság volt tőlük nagyon...

Nikus, örülök, hogy jobban vagy valamivel. Értem az érzéseid. És mit csinálnál másképp?

Sex: ha nem gyászolnál, akkor is normális lenne ha még nem kívánnád. Szültél, nagy hormonális vihar zajlik benned, amit tetőz a gyász. Ha a párod nem érti meg, vele van a baj...

Szóval kicsit kevésbé zaklatottan telnek a minden napjaim persze napközbe még mindig csomó mindenről Zsombi jut eszembe és este elalvás előtt még mindig a szülés pörög le hogy mit kellet volna másképp. stb

De a legjobban újonann az szomorít el ha valaki ucán a ligetbe vagy bárhol a kisfiát szólítja Zombi Zsomborként. És mindig megnézem a kisfiút hasonlít-e

az én kisfiamra. (Azon is elmélkedtem hogy most már simán el tudom képzelni il megérteni azt az anyát aki minden racionális gondolkodásnak ellent mondva ellopja valaki más gyerekét) Szóval nem todom hogy még mindig normális vagyok -e.

Sziasztok!

Hát igen még itt vannak az 1 éves kisfiúval, holnap mennek haza. Az elején elég rossz volt látni a babát főleg mert hogy igazán az apja szeme fénye és sokszor foglalkozik a kis fiúval. És valahogy én is így képzeltem hogy a párom majd így foglalkozik Zsombival. És tudom morbid a gondolat de folyton az jár a fejembe hogy ezt a kisfiút én is megszülhettem volna az apjának mert annó 18 19 éves koromban jártam az apjával 1 1,5 évet. A Gyerek anyja meg láthatóan sokkal kevésbé van oda a gyerekért neki csak olyan hogy hát kellet csinált egyet.

Mentek az ismerősök az 1 évessel? Hogy viselted? Vagy ott vannak még?

Milyen gondolatok járnak folyton az eszedben? Bevillannak képek a szülésről? Ez egyébként normális, mindenki így van vele szülés után, de tudom neked kínzóan fájdalmas képek ezek.

Én biztatnálak, mégis kérj segítséget egy szakembertől.

Normális, amiket érzel. Tudom, retentő fájdalom és azt akarod, most azonnal érjen véget, de ez normális.

Bárcsak lenne egy varázspálcám és meggyógyíthatnám a lelked!

Szex: szerintem ne erőltesd, persze, hogy gondolni sem esik rá jól, nem hogy csinálni. Egyébként testileg hogy vagy?

Nikus az 1 éves már általában átalussza az éjszakát. És már nem gügyög teljesen más mint egy pici baba. Nem kell kezdeményezned de ha valamiért a gyerek szimpatikusnak lát akkor szerintem hagyd kicsit magad.

A szex háát te tudod mire vagy kész mire nem. Nekem volt 3 vetélésem (6-9-6 hetesen) 1 éven belül nagyon kész voltam és egyáltalán nem kívántam a szexet a páromnak nagyon hiányoztam és bár nem kívántam hagytam had kényeztessen és csak engedtem magam (ha valamiért nem ment jeleztem és abbahagytuk) De párom szerelmes simogatásai csókjai hamar feloldottak

Nem tudom mi lesz ezzel a sex dologgal nekem nem mondhatnám hogy hiányzik pedig hát eltelt már jó pár hét, de talán ettől is félek.

Lehet csak hagynom kéne magam átesni a tűzkeresztségen.

Vagy ez is tönkre megy köztük?

Ma szépen lefoglaltam magam egész nap takarítottam és takarítottam, azt hittem soha nem lesz vége. Szépen hajat mostam még be is szárítottam a frizurám. Egész emberi lettem.

A párom is megdicsért milyen csini lettem, aztán meg persze megpróbált "molesztálni" de erre még asszem nem vagyok kész.

Nikus, ez a te történeted, a te életeseményes, ezt neked kell önmagadban lerendezned.

És - le kell rendezned, mert ez sorsszerű volt, mindenképp fel kell dolgoznod, ha eddig nem tetted.

Csak magad felé kell lerendezned!!!!!!!!!!!

Kedves Nikus! Miért kell anyukád és a párod előtt azt mutatni, hogy jobban vagy, ha egyszer nem vagy jobban? És miért kéne még visszamenni dolgozni, ha egyszer semmi másra nem tudsz még gondolni, csak a kisfiadra? Hallgass a lelkedre, és ne csapd be magad! Miért várja el a külvilág egy édesanyától, aki elvesztette a gyermekét, hogy egy hónap után tegyen úgy,mintha mi sem történt volna??? Azért írok ilyen "bátran", mert én ezt sajnos végigcsináltam. Én két hónapig maradtam otthon. Én nem hiszek abban, hogy el kell terelni a figyelmedet. Majd magától elterelődik...de idővel. Minden más csak önámítás-szerintem. Bocsáss meg az őszinte megnyilvánulásomért. Ha egyszer azt érzed, hogy belül ordítanál, miért nem ordítassz kívül is? Elvesztetted a gyerekedet, egy élettelen babát hoztál a világra, könyörgöm, hagyd gyászolni a lelkdet! Ez egy akkora sokk és trauma, én még fél év műlva is újraálmodtam az egész szülést!

Minden ilyen elfolytás megbosszulja magát, és fél-egy év múlva fog kijönni rajtad. Nálam tudod, mi történt egy év múlva? Leállt a petefészkem! Ha mégegyszer végig kéne ezt az őrületet csinálnom, csak a belső hangomra hallgatnék!

...semmi mást ne csinálj.Sírj nyugodtan,...a család előtt sem kell tartanod magad.Te most gyászolsz.Annak meg kell adni a "módját",nem kell elsietni.Teljesen normális,hogy odavagy és semmi kedved semmihez.Van aki hamarább túl tudja tenni magát,de nem vagyunk egyformák.Ettől ne érezd rosszul magad.Olyan közeli még,...

Az se furcsa,ha nem akarod más gyerekét látni.Ezt meg is mondhatod,h ez neked most még fáj.Amikor velem közölték,h egyelőre nem lehet gyerekem,rájuk se bírtam nézni sokáig.Aztán ez elmúlt.Neked is könyebb lesz az idő múlásával.Persze az igazi az lesz,amikor érkezik az újabb baba!De az elsőt sosem tudod elfelejteni és mindig fájni fog.De már nem annyira.

Kívánom,hogy érezd jobban magad!Ültesd el azért a növényeidet,ők is élőlények,törődni kell velük.Szívesebben fogsz ezután kinézni az ablakon,meglátod!

Tiszta nyomorék vagyok...

Sokszor eszembe jut hogy véget vetnék már ennek az egésznek de még ehhez is gyáva vagyok... tehetetlen

Persze anya és a párom előtt próbálom azt mutatni hogy egyre jobban vagyok de belül ordítok

Ma elmentem a kertészetbe a párommal vettük egy rakat virágot mert míg 20 napig elvoltunk szinte az összes kipusztult az ablakban és így még az ablakon kinézve is csak halált látni. persze ültetni már nem volt kedvem talán holnap megemberelem magam.

Az egyik jóbarátnőmék hívtak magukhoz holnap estére rakjunk tűzet vagy süssünk szalonnát stb. Vele szinte egyszerre próbáltunk tehetbe esni, neki se volt egyszerű inzulin rezisztencia miatt de ő csak szerencsésebb van egy 9 hónapos kisfia.

megígérem hogy elmegyünk de már közel sem tűnik olyan jó ötletnek, mondta hogy mire oda érünk a gyerekét ágyba dugja de nem akarok a babával találkozni

Szia! Én ugyan csak 20 hetesen szültem meg a halott kisfiamat, de teljesen megértem az érzéseidet, sőt. Szerencséd is van, engem a férjem 3 héttel a szülés után elhagyott. DE FEL KELL ÁLLNI!!! Én május 9-én szültem, 15-én már mentem dolgozni. Nyilván a Te testednek több idő kell, mint nekem, de hidd el, a munka jót tett. volt múlt héten egy ffi betegem (fogorvos vagyok), aki rákérdezett, hogy még mindig dolgozok? És nem sírtam el magam, amikor mondtam, hogy már nincs velem a baba. Pénteken jött egy 16 hetes kismama szűrésre, benne volt a kiskönyvébe az uh, megcsodáltam, és nem sírtam el magam. Hidd el, idővel könnyebb lesz. Persze, igyekszem tartani magam, hogy a munkahelyemen ne bőgjek (persze az elején sokszor nem ment), itthon azért időnként ki kell engedni a gőzt.

Szerintem se maradj otthon, bármilyen környezetváltozás segít kibillenni a depresszióból.

Nagyon drukkolok Neked, hogy minél előbb rendbejöjj! Ölelés!

Szerintem meg pont az lenne jó, ha visszamenne dolgozni. A nagy "szarokbeleavikágba" időtöltésből csak még nagyobb depiben lenne. Ki kell zökkenni. Pihenni, szórakozni úgysem tud. Betemetkezni meg nem szabad.

De ez csak az én véleményem.

Ezt meg tudom érteni, most baromira nem abban az életszakaszban vagy, hogy a munkádban örömet tudj találni. Én a helyedben - persze, ha megtehetném - kicsit most "szabadságolnám" magam, szarnék a világra. Pihenj, próbálj a szívedben helyet találni a második kicsi babád számára. Egyedül Ő lesz az, aki boldogságot fog hozni az életedbe, bár Zsombi mindig ott lesz veled.

Jaj, annyira átérzem a fájdalmadat, pedig nem éltem át ilyen tragédiát, de ahogy leírod az érzéseidet, mindig nagyon meghatódom....:(((

Továbbra is erőt kívánok neked!