Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)

Soha nem vártam el, hogy köszönetet mondjon. Csak azt, hogy kipucolja a kádat.

Mellesleg szeretek takarítani, nem az zavar, hogy ki kell sikálni a kádat.

Ha én nem sikálom ki a kádat, egy hét műlva olyan koszos lesz, hogy az isten se tudja kisikálni.

Tudod, nem is ezzel van baj, hanem az állandósággal. Állandóan szólni érte, állandóan kimosni, ha fürödni akarok, és nem csak egy ilyen kád dolog van.

De végülis mindegy, belefáradtam, hogy magyarázzak neked, amikor szemmel láthatóan felesleges. Ez nagyon összetett probléma, és több megoldás is lenne, de hát az ember egyedül nem tud kompromisszumot kötni.

megéri jónak lenni? hosszútávon igen...

mindenképp!

Dehogy:))))

Tudod én úgy gondolom,hogy minden ember hibázik a kapcsolatai nagy részében ,mert nem olyan könnyű együtt élni más emberekkel ,úgy hogy mindenkinek jó legyen.

Sok minden befolyásol,alakít minket,de ha valami nem működik,a hibát csak önmagunkban kereshetjük,nem másokban.

Én is hibáztam,és sosem késő ,ha felismerjük ,javítani a dolgokon.

Mégha ilyen drasztikus módszerrel is ,mint egy zár felrakása,vagy új szabályok megírása,és betartatása :))

Ezt miből gondolod?:DDDDDDDDDD

Na jó ez kicsit vicces,ez a kulcsrazárásos téma.

Viszont gondoljunk már bele úgy ebbe a problémába,ami nem most varázsütésre keletkezett,hanem hosszú folyamat eredményeként most van.

Vajon miért nem tanulta meg az az ember kitakarítani a kádat?(...mert valaki szó ,elvárás nélkül megtette helyette)

Vajon miért nem természetes számára,hogy rendbe teszi ,mielőtt kijön a fürdőből?

Szerintem jól csinálod:))

Ha "kutyába " sem vesznek,akkor teljesen logikus lépés.

Régebben írtam már ,hogy szinte minden egyes tettünk okkal ,és nem önzetlenül történik.

Még a jó cselekedeteink sem önzetlenek.

Ez amolyan energia csere ,vagy mi:)

A jó tetteinkért,a visszajelzésekért,a kontaktusokért energiát nyerünk,még abból is ha dühösek vagyunk,vagy rázúdítjuk másokra a bajainkat,viszont nem szeretjük,ha ugyanezt velünk teszik,ha energiát veszítünk mások által.

Na ilyenkor lép életbe a "többet nem adok" effekt

:)))

Nincs evvel semmi baj.

Igen .... ez az első .... megsajnálod és nem tudsz nem-et mondani ..... miért? Ilyenkor azt kéne végig gondolni, hogy mi lenne, ha nemet mondanánk .... és hogy miért nem mondunk nem-et. Mi van a sajnálat mögött? Persze, ha szívesen tesszük, nincs gond, tegyük. Ha viszont nem, akkor érdemes kibogarászni a miérteket .... :o))

Igen .... ez sokszor átalakíthatja a kapcsolatokat, meg is szakíthatja, de nem biztos, hogy végérvényesen elveszítjük őket.

Értem és alapvetően igazat adok. Annyi a különbség, hogy én nem azért szoktam (mostanában már annyira nem) akaratom ellenére megtenni valamit,mert félek,hogy a másik mit gondol. Hanem mert MINDIG beleképzelem magam a másik helyébe, és úgymond megsajnálom...

Már kezdek erről leszokni, tudatos munkával,nem könnyű, de megéri,viszont pl egy testvéri kapcsolat bánja... De úgy vagyok vele, hogy ilyen kapcsolat, amit felborít az ha nem vagyok "kutya", nem is kell. Sem testvéri sem semmilyen... Szomorú,de ez az igazság.

Mit tennék én?:)))

Hehhhe.

Pl zárat tennék a fürdő ajtóra,és kulccsal lehetne bejutni .:))

Na igen, de talán az az alapvető probléma, hogy az illető nem akarja kitakarítani a kádat akár otthon van, akár nincs (mert őt nem zavarja), és a kád úgy maradna, ha Pndi nem tisztítaná ki.

Ilyenkor pl. mit lehet tenni?

Valamilyen szinten igen,erre utalok.

Viszont azt is gondolom,hogy nincs olyan ember ,aki folyton csak azt tenné ,amit szeretne,vagy aki ne szeretne valakiknek megfelelni.

Ez természetes,és emberi.

Én is puffogok,veszekszem,teszek dolgokat muszájból ,de ettől még tudom,hogy mondhattam volna nemet is,azt is tudom,hogy a mérgelődéseim a családba ,az én következetlenségem eredményei,

azt is tudom ,hogy tehetném máshogy is ,egyszóval ,alapjában véve,én alakítottam így az életemet,és jól is érzem magam benne,és nem keresek kifogásokat,miért is nem cselekedhetnék másként.

Tudom,hogy minden egyes napom,tettem,helyzetem rajtam (is) múlik:))

Nem CSAK. Egy csomószor kell olyat tennünk, amihez nincs kedvünk, le kell nyelnünk a békát, de mi dönthetjük el, hogy duzzogva, mérgelődve csináljuk meg, és utána morgunk, vagy azt mondjuk, hogy oké, ezt be kell vállalnom, és morgás nélkül teszem meg. Viszont ha belegondolunk, jó pár dolgot nem kellene akaratunk ellenére megtennünk, nyugodtan mondhatnánk rá nem-et is, csak félünk a következményektől .... hogy megharagszanak ránk, hogy nem fognak szeretni, hogy mit fognak gondolni rólunk .....stb.stb.

Szóval valahol meg kell találni az egyensúlyt ..... fel kell vállalni önmagunkat, és ki kell állnunk önmagunkért, ha azt akarjuk, hogy ne nézzenek lábtörlőnek, ne használjanak ki ..... stb.

Ez kifogás.

Biztos van papucsod,avval is be lehet állni a kádba,ha tényleg annyira gáz:))

A saját életedet te alakítod,de akik körülvesznek természetesen hatással vannak rád,te is rájuk.

Igazából a mögöttes tartalom miatt vagy morgós,ami a tettek mögött rejtőznek.

Ha nem pucolja ki a kádat?= Nem vesznek semmibe,csak egy szolga vagyok aki kiszolgálja őket,meg sem köszönik,nem kapok viszonzást érte,nem tisztelik a munkámat.....stb stb.

Ha így érzed NE PUCOLD KI A KÁDAT,mert mindenki maga után tegye rendbe,mert így helyes.(persze felnőtt emberekre értem)

Külön választottam .... azt írtam: "csak akkor ....stb."

Oké, reggel úgy hagyta a kádat és elment suliba, dolgozni ..... mit tudom én.

Mit tehetsz?

1. önként és dalolva kisikálod, és este finoman megemlíted, hogy legközelebb figyeljen erre ...

2. csapkodva, morogva csinálod meg, de este már nem térsz vissza rá, csak egy későbbi veszekedés kapcsán jön elő belőled .....

3. csapkodva, morogva csinálod meg, és este felhánytorgatod neki, hogy bezzeg .....

4. nem csinálod meg, vársz estig a fürdéssel - ha megteheted, és este kedvesen odaállítod kádat sikálni .....

És még lehetne variálni ..... a lényeg, hogy Te döntesz, hogy hogyan is reagálod le ezt a helyzetet. :o))

Megkérdezhetem kiről van szó?:))

Gyerekről,vagy a párodról?

Hát nem tudom, de nem igazán képzelek el egy olyan lehetőséget, hogy koszos kádba megfürödjek, ha csak zuhanyozom is (biztos velem van a baj)

A ktakaríttatás meg általában megtörténik, ha megtehetem, de már az is fárasztó, hogy szólni kell neki. Napokig nem szoktam szajkózni, elég, ha egy óráig azt hallja. :) :P

Kitakarítom, és morogva megfürdök. :P

Nem feltétlenül.

Ha ez belőled fakadóan jön,és jóérzéssel tölt el,akkor minden oké.

De ha nem ,akkor az mártíromság.

Melyik a helyes válasz?:))))

Az amitől nincs olyan érzésed ,hogy kihasználnak,hogy semmibe veszik a munkádat...stb.

De igen.

Csakhogy te vagy az ,aki ellazulja ezeket a kompromisszumokat,legyint,megcsinálja,aztán dúlfúl érte,vagy magában ,vagy épp hangosan.

Pedig azt már te is látod ,hogy ez így nem működik.

Ne dilizz be,hanem próbálj megoldást találni a problémádra.

Pl.

Nincs otthon.Több megoldás létezik .Lezuhanyzol ,és ha hazaér,akkor kitakaríttatod vele a mocskát.

Kitakarítod és megfürdesz,és napokig azt szajkózod ,hogy helyette takarítottál.

Kitakarítod és megfürdesz.

Ez két külön dolog. Az egyik, amikor megkérnek, és én örömmel megteszem. A másik, amikor belekényszerítenek, hogy megtegyem (lásd fürdőkád), akkor morgok, és nem örömmel teszem meg.

Tényleg nem látod a különbséget?