Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megéri-e jónak lenni?
:o))
Én azt gondolom, hogy ha valaki segít, akár kérés nélkül is, azt jó szívvel, önszántából tegye, és legyen tisztában azzal, hogy ez az ő döntése volt, és minden következményét magának köszönheti ..... és nem másnak.
Olvasd el hogy beszéltél az eseményekről ezelőtt.
Egyből rázúdítottad a kellemetlenségeidet a szomszédasszonyodra,őt tetted felelőssé,vagy okozójának a veled történteknek,holott nem Ő tehetett róla ,hanem egyedül te.
Ha valóban csak egy kis bosszúság lett volna,most már nevetnél az egészen ,és nem beszélnél még mindig rossz szájízzel a történtekről,olyan utózöngével,mintha az a hölgy okozta volna a kellemetlenségeidet,pedig te jót tettél vele....
A hirekben is szó van erről, ha valami gond és baj van akkor a félelemtől meg a csalódástól nem mernek az emberek egymáson segíteni jól mondod sokan átverik a másikat. Ebből is az a tanúlság jobban oda kellene figyelnünk egymásra és ettől a félelem lesz úrrá rajtunk, mert előre nem tudjuk, hogy akin segíteni szeretnénk hogyan is reagál rá. Sajnos a közömbösség van túlerőben emiatt. Pedig a példád lehetne sokak számára követendő jó lenne, ha minél többen csatlakoznának tehozzád.
Olyan típus vagy tégedet mások gondja nem hagy hidegen és örülsz annak, ha valakiért tehetsz valamit. Jó cselekedeted dicséretet érdemel.
Üdv.Ágnes
De akkor nem tudtam előre, hogy le fogom késni, és azért álltam meg hogy valakinek segítsek.
Utólag nyilván könnyű "itéletet" hozni, de akkor ott számomra ez volt az egyértelmű viselkedés. Ha előre tudom,hogy az lesz belőle, ami én sem segítette, volna. De akkor azt gondoltam, nem fogom otthagyni pl a babakocsival,szenvedni az ajtónál, mikor az orruk előtt zártam be...
Az h utólag bosszús vagyok, mert 3x annyi kellemetlenséget okoztam magamnak, mint amennyit segítettem, hát ja... Nem vagyok szent. Te azt gondolnád ebben a helyzetben, hogy "á nem baj, a lényeg hogy jót tettem..." ???
Szerintem eme "jó cselekedeteidet" simán felülírják a mostani érzéseid ,a gondolataid,és rossz cselekedetté változtatják át.
Számomra sosem tartoztak az olyan tettek jó cselekedeteknek,ami után az a valaki a fejemhez vágja mit tett értem,mellesleg kéretlenül.
Akkor lett volna mindez jó,ha azt mondod,"ez meg ez történt,de jó volt ,hogy segítettem,és jól éreztem magam ettől,hiába késtem le a villamost..stb..stb.
Szerintem te nem jót cselekedtél mással,hanem rosszat önmagaddal szemben,aminek természetesen a következményei is azok lettek,amit most rá próbálsz verni a szomszédasszonyodra.
Nem Ő állt le fecsegni,miközben elment a busza,és készült valahová ,hanem te,saját magad miatt késted le a buszt,és idézlek ba***ta el a fél napodat...
Amit te tettél az nem jóság,hanem sodródás a helyzetekkel,ami épp eléd jött.
Egy egyszerű "Bocs,most nem érek rá,rohannom kell a villamosra,dolgom van"-nal nem lett volna sem harag,sem lekésés,és még a víz vétel is belefért volna a napodba.
Nem igaz?:)
Múlt héten történt:
Indultam dolgozni. hívtam a liftet, amikor megállt kilépett belőle a szomszéd asszony a gyerekekkel. Kérdezte, h sikerült-e már elintézni az új kapukódot,mondom, nem. Erre Ő: "Nekem sem,majd ha összefutok a gondnokkal megkérdezem". Kiderült,hogy neki nincs meg a gondnok száma, annyi esze meg nem volt h az erre a célra fenntartott postaládába bedobjon egy cetlit. Megálltam, megadtam neki a számot (bár nem kérte), megvártam amig előkeresi a telefonját stb... Utána még visszamentem, kinyitottam neki a folyosó ajtót, mégiscsak 2 gyerekkel, babakocsival volt, és én zártam be előtte, bunkónak éreztem volna magam, ha nem segítek neki. A lift elment, hívtam újra. Ahogy kiléptem a házból, látom, elment a villamosom, rohanhattam a következőhöz. Az nem érte el a másikat amire át kellett volna szállnom, így majdnem elkéstem, így nem volt időm bemenni vízért a boltba...
Szóval: Megéri jónak lenni???
A történethez hozzá tartozik,hogy ez a szomszéd nő kb. 2 naponta bekopog hozzám valamiért, vagy pénzt kér kölcsön vagy egy szál cigit, vagy akármit. Már többször utaltam rá,hogy ez így nem pálya nekem, de nem ért a szóból, megbántani meg nem akarom...
Tudom,hogy most egyesek azzal fognak jönni,hogy igen megéri,mert milyen fasza érzés,hogy segítettem, közben meg nem az, mert tökre meglett volna a segítségem nélkül is,nekem meg elba***ta a fél napomat... Szerintem amúgy fel sem hívta a gondnokot, mert SOHA nincs pénz a kártyáján, szóval... Hülye vagyok,meg balek, nem jó ember...
oké,, te tudod..
térjünk vissza a témához 10 év múlva.. :-)
de ha sokat gondlokodol, megfosztod magad az élménektől.. az élet igazi átélésétől..
..gondolkodni nagyon jó dolog..
A kérdés az, akarsz-e boldog lenni az életben.. igazán boldog..
ha igen, meg kell tanulni a sziveddel gondolkodni,és az eszeddel érezni.. bármit is jeletsen ez...
Nem!:)))
Ha ennyire nem tisztel sem téged,sem a munkádat,amit érte teszel,ha a minimális ,te általad kért együttélési szabályokat nem képes betartani,akkor semmi keresnivalója ott.
Kezdjen önálló életet,mossa a saját szennyesét,sikálja ki maga után a kádat,meg a klotyót,és főzzön magának ételt.
Majd akkor megtudja,hogy mi mindent tettél érte,természetesen önzetlenül.:))))
Egyébként nem értelek,valóban.
Problémád van ,szeretnél rá megoldást találni,mégis minden javaslatot blokkolsz,hárítassz,és eszedbe sem jut,hogy másképp is átgondolhatnád a helyzetedet.
Ha ugyanazt a verziót gondolod és teszed ,akkor az eredmény is ugyanaz lesz.
Puffogás,morgolódás,kiabálás a semmiért...
Ennek semmi köze ahhoz, amit írtam. Kezdem azt hinni, hogy teljesen elbeszélünk egymás mellett.
A hozzászólásom arról szólt, hogy ha jó vagyok, akkor kielégítem a lelkiismeretemet, ha rossz, akkor meg a kegyetlenségi vágyamat (nem jutott eszembe enyhébb kifejezés, de én is érzem, hogy ez erős). Ennek semmi köze ahhoz, hogy várok-e cserébe valamit, vagy nem, és ahhoz sem, hogy szenvedek-e, vagy sem. Ha úgy élek, hogy szenvednem kell, az bizonyára attól van, hogy a mérleg két oldalán a lelkiismeretem és a nyugalmas élet van, és úgy érzem, hogy nem lehet nyugalmas életem, ha a lelkiismeretem folyanatosan háborog. Szerintem mindenki úgy él, ahogy a lelkiismerete engedi. Soha nem leszek képes hátat fordítani a lelkiismeretemnek, és szerintem te sem, és senki sem, legfeljebb téged nem molesztál annyit. Ha szerinted mártír vagyok, az sem érdekel. Arról nem is beszélve, hogy még mindig úgy érzem, a kádas dolog nem ebbe a kategóriába tartozik.
Ha vigyázol a cuccaidra, de valaki folyamatosan tönkreteszi azokat, az ellen nem tudsz tenni, főleg, ha nem csak a tiéd (lásd: kád)
Jelen esetben éppen arról van szó, hogy más várja el, éppen azért, mert úgyis megcsinálom, mivel zavar.
Mellesleg én éppenhogy úgy érzem, hogy Te nem érted a lényeget. De hát nem vagyunk egyformák.
Én nem várok semmit azért, hogy kitakarítom helyette a kádat, egyszerűen csek szeretném, ha nem nekem kellene csinálni. Ez egyáltalán nem segítség felé, nem azért teszem, hogy segítsek neki, hanem a saját igényem miatt van rá szükség.
Talán azért ,mert nem érted a lényegét.
Ha bármit csinálsz és azt önzetlenül teszed,akkor máris kielégül a lelki szükségleted,lényegtelen mit kapsz érte cserébe.
Ha nem önzetlenül,de bármit megteszel bárkiért ,akkor elvársz érte valamit.
Ha megkapod jó,ha nem szenvedsz.
Itt jön a két lehetőség.
Vagy többé nem teszel érte semmit,vagy teszel,és szenvedsz,hisz a másiktól 20-adjára sem fogsz semmi viszonzásra lelni.
Erről szól a játszmázás.
Megteszed,de szenvedsz,mártírt játszol ,áldozatot hozol látszatra a semmiért,valójában pedig azért,mert erre a helyzetre ,lelki szükségletre van szükséged.
További ajánlott fórumok:
- Nem érdemes jónak lenni
- Mi volt annak a dalnak a címe, amiben az volt, hogy "oly nehéz most jónak lenni, el se tudnád képzelni"?
- Jónak lenni másokhoz
- Gyes mellett kiváltsam-e 4 órában a vállalkozóit, megéri-e?
- Megéri-e közalkalmazottnak lenni?
- Érdeklődnék kinek van digi internete, és megéri-e beszereltetni?