Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)

Őszintén bevallom, hogy nem olvastam a cikket és a fórum elejét sem, csak az utolsó néhány oldal témájára reagáltam, és ott inkább ez volt a téma.

De pótolom, és akkor érdemben hozzászólok a cikkedhez is. :o))

Nemet is lehet sokféleképpen mondani. Lehet úgy is hogy ne legyen harag, sértődés belőle.

Ha mégis, nem érdemes táplálni a haragot, mihamarabb ki kell békülni, rendezni a kapcsolatot.

Nevetséges, hogy legtöbbször valami apróságon vesznek össze évekre testvérek.

Ez egy picit hosszabb történet, nem nagyon tudom ide leírni. Tavaly amikor kiborult a bili, leírtam a naplómban, majd kikeresem...

Nagyon röviden az a lényeg, hogy egyszer kiálltam magamért, azaz nem-et mondtam valamire, és a 3 nagy testvérem szó szerint nekem esett, és elmondtak minden félének. Az egyik nővérem,akivel addig bizalmas,baráti viszonyban voltunk,hirtelen akkora kést döfött a hátamba hogy azt se tudtam mi van. Mindenféle olyan dolgot,amit én bizalmasan mondtam el neki,kiteregetett a többiek előtt,és a férjemet lehordta mindennek...,olyan dolgokat hozott elő mint Őt bántó témák-amiket már 100éve megbeszéltünk.Szóval nagyon rossz volt,és azóta nem beszélünk egymással. Ha összefutunk egy családi rendezvényen,akkor igen, de azelőtt heti 2-3x találkozunk,barátok voltunk. De amit csinált -hiába hajtogatja hogy az én érdekemben- sosem fogom tudni elfelejteni. Az elején nagyon rossz volt,mert hiányzott,de ahogy visszagondoltam a kapcsolatunkra egy csomó más dolog is nyilvánvalóvá vált számomra,ahogy más szemszögből láttam. És már nem annyira rossz. Persze az ilyesmit -akinek van testvére,tudja- sosem lehet 100%ig elfogadni,mert nem természetes állapot. (Mármint h a testvérek nincsenek jóban)

Nem. Nem azt kívánom tőle, hogy ne segítsen, még véletlenül sem!!!!! Azt kívánom, hogy ha jól esik neki az, hogy segít másokon, akkor tegye örömmel, jó szívvel, de utána ne legyen rossz érzése, hogy kihasználták ..... viszont, ha már tehernek érzi, ha nem szívesen teszi, akkor legyen ereje nemet mondani, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.

A legrosszabb verzió az, ha kénytelen kelletlen segítünk másoknak, tehernek érezzük, de nem merjük felvállalni, hogy bizony ez már nekünk sok, vagy nem tetszik. És úgy érezzük, hogy kihasználnak bennünket, semmibe vesznek, nincsenek ránk tekintettel.

Az emberek nagyrésze nem tudatosan használja ki a másikat, egyszerűen csak addig megy el kényelmességben, figyelmetlenségben, ameddig engedi neki a másik. A határainkat nekünk kell kijelölni, nem várhatjuk el a másiktól, hogy betartsa, ha nem is körvonalazzuk, hogy hol is vannak.

A köszönöm és a bocsánat tényleg varázsszavak, ha őszintén jönnek .... ezzel abszolút egyetértek. :o))

Akkor légy következetes.:)))))

Ha azt akarod ,hogy az életed,vagy a helyzet változzon,akkor neked kell megváltoztatnod elsősorban ,és ha te változol,változni fog minden és mindenki körülötted.

Higgy nekem!:)))

Csakhogy ami megszólal benned ,az nem a lelkiismeret,hanem a "mártír anya" .

A lelkiismeret akkor lép életbe ,ha egy ember úgy érzik ,rosszat tett,vagy épp nem tett meg valamit valakiért,amit az megérdemelt volna,vagy úgy érzi megbántott másokat.

Ebben az esetben nem lelkiismereti kérdés,mert nem így érzel,hanem úgy hogy lábtörlőnek használnak ,mérgelődsz is miatta,de a mártíromság megtéteti veled amit másnak kellett volna.

Szóval ne keverd a lelkiismeretet,avval amit téged hajt,hogy más helyett tegyél meg alapvető dolgokat.

Nem értük teszed,hanem önmagadért.

Akkor épp itt az idő ,hogy megtanítsd arra,hogy nem vagy a cselédje többé.

Vagy megszokja,hogy neki is vannak kötelezettségei a családjával szemben,vagy kezdhet önálló életet ,albérletben .Választhat!:)))

Itt nem viselkedésről,vagy személyiségről van szó,amit ugye tisztelni kell a másik emberben.Hanem alapvető együttélési szabályokról ,amit azok írnak ,akik együtt élnek.

Jártathatod a szád,duzzoghatsz ítélet napig,ha nem tartatod be ,amit elvárnál tőlük.

Vagy változtatsz ,te döntésed!:))

De ,hiszek !:)))

Cselekedhetünk önzetlenül,de még a legönzetlenebb tettünknek is oka van!

Az ,hogy jó érzéssel töltsön el bennünket,a saját jó tettünk:))

Akkor szerencsés ember vagy, de bizonyára életre való. A fiamról van szó, mentségemre legyen mondva, sokáig a szüleimnél laktunk, és a nagyanyák mindig mindent megtesznek az unokájuknak, unokájukért.

Viszont az én döntésem volt, hogy olyan helyzetbe kerültünk, ez igaz. Most nincs itt a nagyanyja, a gyerek meg már megszokta a jót.

Az a baj,hogy képtelen vagy beismerni ,hogy ezt elcseszted.

Egyrészről elvársz valamit,másik részről nem tartattad viszont be.

Az emberek kényelmesek ,és ha azt látják nem vagy következetes,akkor bizony kihasználnak,mert úgy is megcsinálod majd te.

Próbáld ki egyszer ,hogy nem csinálod meg a családod helyett azokat a dolgokat ,amit már ezerszer kértél tőlük,és amikor helyzet van következetesen megcsináltatod velük.

Hidd el ,változik majd a felállás.

A kád tiszta lesz,a koszos zokni a szennyesbe kerül,és a morzsa is eltakarítódik varázsütésre,nem általad!:)

Miért kell kihasználni az olyan embert, aki segít másokon?

Ez épp olyan, mint hogy engem zavar, hogy az emberek elemelik azt, ami el tudnak. Miért kell lezárni egy biciklit, vagy bezárni egy autót? Miért nem tudnak elmenni az emberek mellette. És ha segítőkész valaki, akkor miért kell ezt kihasználni? Biztos, hogy a Kata félékkel van baj? Ha azt kívánod tőle, hogy ne segítsen, hogy ne használják ki, már belekényszeríted valamibe, amit nem akar. A "köszönöm" és a "bocsánat" szavak varázsszavak, de sajnos egyre kevesebb ember tudja ezt, mert ők nem érzik annak, Nem voltál még úgy, hogy valaki majdnem elütött, mert figyelmetlen volt, és szét tudtál volna robbanni, de amikor odaszólt, hogy bocsánat, mintha egy szelepet nyitottak volna meg, kiszállt a gőz? Ha ezt az érzést egyszer is átérezted, tudod, hogy miről beszélek. A "köszönöm" nem kerül semmibe, és segít abban, hogy valaki máskor is segítsen az embereknek.