Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)

Na, éppen az nem jó cselekedet. Vagy azért történik, mert lenézem a másikat, illetve magasabb rendűnek érzem magam nála, vagy azért, mert rákényszerülök (lásd fürdőkád). Egyik sem a jócselekedet kategóriába tartozik.

Apukámmal szoktunk úgy lenni, amikor együtt szerelünk valamit, hogy mind a ketten úgy hisszük, a saját technikánk a jobb, és egymás kezéből kapkodjuk ki a szerszámokat. A család csak röhög rajtunk, de mind a ketten szeretünk bütykölni.

Lelkiismeret.

Tudod, hogy az ember mire nem képes, ha a lelkiismeretével áll szemben?

Hát a nyuszi ugye amíg átér a farkashoz a fűnyíróért, addig szépen felhúzza magát. Az alábbi eset nem ilyen, ezért írtam, hogy szerintem nem jó példa.

Velem esett már meg, hogy nagy nehezen rászántam magam, hogy valamit kérjek valakitől, de úgy éreztem, hogy negatív választ fogok kapni. Persze én annyira nem húztam fel magam, hogy azt mondtam volna, hogy B***d meg a fűnyíródat, hanem elmondtam a kérésemet, és csodák csodájára pozitív választ kaptam.

Néha az embereket rosszabbaknak érzem, mint amilyenek, ez azért van. Nem igazodom ki rajtuk, nem ismerem őket, nem vagyok egy hullámhosszon velük. A negytív élmények vannak előttem, ezért örülök, amikor kellemesen csalódom.

Katának nem az volt a problémája, hogy lekéste a buszt, stb, hanem az, hogy nem kapott köszönetet. Legalábbis én így értettem.

Ez a világ nagyon elfuserált, ha az ember egy köszönömöt nem várhat el, még akkor is, ha nem kérték a segítséget. Egyszerűen nem kerül semmibe, de elfeledteti a bosszúságokat.

Tudom, hogy ti vagytok inkább erre a világra valók, de Kata gondolkozik helyesen. Az ember hogy várjon el bármit is az embertársaitól, ha egy köszönömöt, vagy egy bocsánatot sem várhat.

Pontosan:))))

Ép ezért ,a fórum cím ,egy paradoxon.

és még valami "megütötte a fülemet"

"annyi esze meg nem volt"....néha az az érzésem, hogy a jó cselekedet nem más, mint annak az ingerültségnek a leplezése, hogy az emberek nem azt teszik, ami szerintünk helyes vagy elvárható volna...és persze azt is mondhattad volna, hogy ha már "annyi esze meg nem volt", hogy akkor dobja be azt a cetlit az erre a célra fenntartott ládába...

Ehhez legalábbis igen:)))

A gond az,hogy nem a jótetted miatt késted le a villamost,hanem magad miatt.

Légy jó és kedves és illedelmes,de ne a magad kárára.

Mit gondolsz,ha délután átvitted volna neki a telefonszámot ,akkor az nem lett volna ugyanúgy egy jó cselekedet?

és akkor nem így jön ki a félnapod,hanem minden a helyére kerül.

h gondom van belőle, azért mérgelődtem egy kicsit utólag.... Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ilyenkor ne sóhajtott volna el egy halk "bas***ameg"-et amikor elmegy előtte a villamos, és tudja,hogy ha késik, kapni fog a munkahelyén blablabla...

Én sem:)Persze ,hogy azért természetes ,hogy bosszankodik az ember,senki nem mondja ,hogy egy ilyen szitukor ne idegeskedj:)))

De annak ,hogy lekésted a buszt semmi köze a "jó tettednek",az egy teljesen másik történet.

A leírtak alapján azt gondolod, hogy megfelelési kényszer vagy egyéb elvárás alapján döntöttem úgy hogy nem megyek el mellette?

Nem értem, hogy miért nem érthető számotokra az,hogy megálltam, segítettem, mert ez volt a természetes reakcióm az adott szituációban, de mikor láttam,h gondom van belőle, azért mérgelődtem egy kicsit utólag.... Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ilyenkor ne sóhajtott volna el egy halk "bas***ameg"-et amikor elmegy előtte a villamos, és tudja,hogy ha késik, kapni fog a munkahelyén blablabla...

Azért ne mondjátok már,hogy ilyenkor Nektek csak megcsillan a napfény a glóriátokon, és boldogan, repesve mentek tovább, mert "hú de jó, hogy jót tettem" ...

szerintem a jóságnak belülről kell jönnie...ne megfelelési kényszer legyen, valamiféle elvárásnak, vagy valaki más erkölcsi normáinak...az ilyesmi természetes, spontán, nem tudsz máshogy cselekedni...ezt az általad említettet nem is nevezném jóságnak, inkább csak aprócska szívesség, amire te úgy gondoltad, az illetőnek szüksége van, a másik fél pedig ki tudja mit gondol róla...hiszen ahogy írtad, akár levelet is tehetne abba a közös ládába...tán nincs pénze telefonálni, nem tudhatod...de ezek már csak feltételezések

ha valaki jót tesz, szerintem nem mérlegel, sem előtte, sem utána, nem rágódik azon, hogy neki előnye vagy hátránya származik a dologból, mert valami belülről mozgatja és egyszerűen nem tehet másként

na jó mindegy, hagyjuk.

Ennél sokkal nagyobb gondjaim is vannak,sajnos csak gondoltam megosztom veletek ezt. Ill. kiváncsi voltam, mit gondoltok róla. 1-1 dolgoban igazat is adok, de a lényeg megint az h ÉN állok hülyén a dolgokhoz... :(

Ez szerintem csak akkor van így ,ha így látod ,vagy ezt szűröd le tanulságként.

Szerintem ha valaki jót akar,és tesz,abból nem sülhet ki rossz,csak abban az esetben ,ha így gondolsz rá.

Nekem bevallom az is fura,hogy a két eseményt összehoztad,pedig igazából nincs összefüggés a kettő között.

Mármint azt hogy jót tettél,és cserébe rosszat kaptál.

Segítettél ,pont.

Lekésted a buszt ,na bumm,bosszantó:)))

Miért lenne baj?:)

Megadtad,eldumáltátok az időt,de lekésted az egyik villamost,na bumm,nem történt katasztrófa:)

Miért nem annak örülsz,hogy segítettél?

Nem értem.

?

Ezt most nem egészen értem:)

Mondanál egy példást?

Szerintem ez nem olyan. :)

Néha tapasztalom magamon a jelenséget, és mindig kellemes meglepetésér utána, azért ez is valami. :)

Így van:))))

Szerintem az igazi jó tetteket az jellemzi,hogy nem is emlékszik rá az ember később ,hogy megtette,vagy ,hogy tett bárkiért ,bármit.

Egyszerűen csak megtörténnek,és feltöltődünk tőlük,no és persze azok a mások néha eszünkbe juttatják azokat ,amiket mi nem is gondoltunk jónak.

:))