Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)
Akár mit csinálok, kielégülést nyer egy lelki szükségletem, ha rosszat teszek, azkkor is. Ez az idézet szépen hangzik, de nem sokat ér.
"A jó játszmában mindig az a látszat,hogy te jót akarsz,te szenvedsz,Te áldozatot hozol,valójában pedig kielégülést nyer ,egy lelki szükségleted."
:))
Ezekhez nem árt egy 3 gombócos kompromisszum készség:-)))
Így van. Maximálisan egyetértek. Tolerancia és elfogadás a kulcsszó.
Jajjj ,most már ezzel én is egyetértek :-)
Rengeteg problémám volt a házasságomban ,de úgy éreztem,hogy megtudom oldani én és a férjem....egyre több "titkot" hordoztam magamban,hogy ne derüljenek ki a gondok,úgy gondoltam: a férjem jó ember ,de rengeteg "rosszat" tettek rá a szülei...Őt mindenhol kivédtem,elszigetelődtem /hogy ne érhesse kritika/...de egyszer csak elvesztettem a realitást...most sem tudom,hogy én tévedek vagy sem....nincsenek barátaim már,így nem beszéltem senkivel eddig ezekről...most ,hogy a férjem válni akar...a környezetemből mégis akadtak "barátok"...felnyitották a szemem /?/....Továbbra sem panaszkodom!
Tény: Nincs pénzem,nincs családom/anyukám meghalt,apám sosem volt/,nem dolgozhattam és tanulhattam,mert azt rosszul tűrte a férjem,tehát kevéske lehetőségem van,....van két gyermekem:-)...segítség lehet a beszélgetés a gondokról,de a gondok arra valók,hogy megoldjuk!!! :-)
Nagyon tetszik ez a megközelítése a dolognak!!! Észben fogom tartani, ha dilemmában leszek... Köszönöm!
Gáz, amikor elharapóznak az indulatok... mert nem gond, ha nem jutunk dülőre valamiben, de azért nem kéne miatta egymás torkának ugrani. Egyszerűen - amellett, hogy megbeszéljük, véleményezzük a másik elveit, érzéseit - csak el kéne fogadnunk, hogy ő így gondolkodik, én meg amúgy.
Gondolkodom, hogy tulajdonképpen most miről is szól a cikked?
Nagyjából arról, hogy mindannyiunkban verekszik egy jó és egy rossz én...birkóznak bennünk és néha az egyik, néha a másik kerekedik felül.
Azt hiszem nagyjából azokat a kapcsolatokat érdemes ápolni, amelyik leggyakrabban a jó énünket hozza ki belőlünk.
Persze, ez itt teljesen más ebből a szempontból. Ha itt kérdez valaki, vagy csak kiírja magából a problémáját, feltehetően azért teszi, mert véleményeket vár, válaszokat, segítséget, megerősítést ...... de akkor vállalnia kell ennek előnyeit és hátrányait is ..... ami olvasva az ilyen jellegű fórumokat, nem mindig könnyű ......
Itt a fórumokon viszont, ha már egyszer valaki feltesz egy kérdést (most nem pont erre értem, de sokszor tapasztaltam más fórumoknál), akkor a témában érdekelt nyugodtan megoszthatná vele a véleményét kéretlenül is, hiszen azért nyílvános fórum! Természetesen emberi (nem bántó) hangnemben.
Persze, ez egyértelmű ..... mindig figyelni kell arra, hogy a másik mit vár tőlünk .... csak azt, hogy meghallgassuk, és közben benne összeállhat a kép, ahogy gondolkodik beszéd közben .... esetleg tehetünk fel kérdéseket, amik előbbre vihetik .... vagy kíváncsi a mi véleményünkre is, hogy mi mit gondolunk az adott dologról, esetleg, hogy mi mit tennénk hasonló helyzetben ..... de megmondani, hogy mi a tuti a másiknak, azzal szerintem nagyon óvatosan kell bánni ..... hisz nem tudhatjuk, hogy az ő szemszögéből mi lenne ténylegesen a tuti .... kérés nélkül meg pláne nem illik "nyomulni".
Ez tök igaz! Viszont a tanácsadónak nem szabad erőszakosan, kérés nélkül osztogatnia - most csúnyán mondom - az észt, mert akkor esetleg megalázhatja vele az érintett félt.
Tudod, sokszor nem is az a lényeg, hogy más mondja meg, hogy mit tegyünk, hanem az, hogy ahogy másnak beszélünk róla és ő elmondja a véleményét, az bennünket is gondolkodásra késztet, hogy egy kicsi kilépjünk a saját szemszögünkből, és ez hozzásegíthet ahhoz, hogy rájöjjünk, mit is kellene tennünk.
Lehet..
A gond valószinüleg az, hogy sosem mástól várom a megoldást, hanem magam igyekszem megtalálni.
Talán ezért sem emlegetem másoknak.
Most végigolvastam a cikked, nagyon szívhez szóló, értékes leírás. Igen, jómagam is el szoktam gondolkodni a kérdéseden és örömmel olvastam, hogy nagyon hasonló a véleményünk :)
Megéri jónak lenni, de azért ne hagyjuk, hogy kihasználjanak.
Ó és ne felejtsük el ,az itt fáj ,ott fáj amott fájt sem,meg hogy mennyit kérnek a dokik zsbbe!:))
Leggyakrabban az anyagiakon szeretnek az emberek sopánkodni, és többnyire nem azok akiknek kevés van. A másik örökzöld a "mai világban" és a "bezzeg az én időmben" típusú panaszáradat.
Nektek is van olyan ismerősötök, aki állandóan panaszkodik?
De lehet úgy beszélni róla,hogy közben is a megoldást keresed,hisz soha nem tudhatod,honnan jön a válasz,a megoldás a sokszor fel nem tett kérdéseidre!:)))
A lényegre tapintottál. Valóban van a kettő között különbség. Ha meg is említem a gondjaimat, sosem panaszkodásként teszem. De kérdés, mit nevezünk gondnak? Ami másnak gondot okoz, az nekem nem, vagy fordítva. Talán azért nem beszélek sok mindenről, mert a filozófiám az, hogy a gondokról nem beszélni kell, hanem megoldani:)
Tudod az,hogy a barátaiddal megosztod néha ,főleg ha rá is kérdeznek az épp aktuális bajaidat,gondjaidat,az egyfajta bizalmat jelképez a másik felé,ha soha nem teszed akkor az egyfajta álarc.
A panaszkodás más.Az egy folyamatos cselekvés,mindig,minden egyes pillanatban,a megoldás keresés szándéka nélkül,szerintem.
Ez is egy nézőpont, de mint mondtam, az embert csak úgy lehet megismerni, ha nem csak azt tudjuk, mi jó neki, hanem azt is hogy mi nem.
Minek terheljem őket? Van nekik elég gondjuk, nemhogy miattam is sírjanak.
Dehogynem. Mindenkire tartozik, akit szeretsz, és aki téged szeret. Miért baj, ha ismerik a problémáidat? Attól még nem kell segítséget elfogadni.
Én például nem panaszkodom, hanem megoldom a problémámat. Ha valaki megkérdezi, hogy miért vagyok letörve max azt mondom, hogy oka van, de a gondom nem tartozik senkire sem.
A panaszkodás arra való, hogy az emberek tdják, hogy miért vagyok letörve. Ha valaki soha nem panaszkodik, azt nem is ismeri senki.
Köszönöm az elemzést :) Igazán hasznos volt.
Nem lehet hogy egyszerűen csak ÉRDEKEL,hogy mások mit gondolnak valamiről?
Szeretetet koldulok...vicces :)))))
További ajánlott fórumok: