Megéri-e jónak lenni? (beszélgetős fórum)

Nagyon jó az "eszmecsere", bár a végére Katából gúnyt éreztem és ez nem jó. Lehet ez gondolatébresztő a problémára. Bubu akárhonnan írtad a gondolataidat nagyon tetszenek.

Nem is olyan régen a gyerekkori barátnőmmel én is meghúztam a határokat, mert már megvilágosodott előttem, hogy ezt meg kell tennem, azóta igaz nem is hívott 2-3 hete, de én minden esetre így jobban érzem magam, hogy végre kimondtam ami bántott és már nem szolgáltatom ki magamat neki. Ettől mind a ketten jó emberek vagyunk, de nekem van annyi szabadságom, hogy ezt megtettem.

Az jó ha sokat olvasol, egyébként "sokat olvasó"- ember is egyre kevesebb van, sajnos. Pedig velük lehet jókat beszélgetni, még ha kicsit vita íze is van a dolognak néha, de nevezzük inkább eszmecserének :)

(Kilukad vagy kilyukad egyre megy a luk -lyuk szavak mindegyike használatos és helyes, önállóan is)

Kedves Kata!

A gondolatom a sajátom. A tudást meg iskolából, könyvekből és tapasztalatból szerzem. Ide pedig a véleményemet írom le. Ha van olyan vélemény még a földön, mint mondjuk az enyém, az nem biztos, hogy azért van, mert az egyik másolja a másikét. Előfordul, hogy azonos a véleménye több embernek is. A könyvet egyébként azért írtam le, mert a sok miértre kaphatsz ott választ. Ha valakinek az életében sorozatosan bekövetkeznek nagyon hasonló események, többször feltesz a kérdést, hogy miért pont velem történik ez?

De a választ nem akarja tudni. Pedig ott van az is...bennünk.

És még egy kis kötekedés: Nem lukadunk, hanem lyukadunk. Egyébként bevallom, sokat olvasok. :)

a szolgálat nemes dolog...

azt viszont tényleg "felírják" :)

Kedves Kata!

Természetesen rokonnak, barátnak és ismerősnek is tudok nemet mondani. Ez teljesen természetes...nekem. A ne haragudj, de most más dolgom van mondat a család tagjainak is dukál, ha más dolgom van. Viszont az olyan ember, aki soha nem mondd nemet...Nos annál az embernél kihasználja ezt mindenki, teljesen természetes lesz. Hiszen ő nem mondd nemet...ha mondana, lelkiismeret furdalása lenne. És inkább nem mondja. De miért lenne neki lelkiismeret furdalása? Jó kérdés? Foglalkozik a témával számos könyv...

levélírás közben ez jutott eszembe az imént:

...én megpróbálok mindenkihez úgy állni, h nyitottan fogadom. és pont ez az. sokszor nem ezt kapja az ember vissza. de nem számít. a fórumba is azért írtam, mert láttam ezt a cikket és nagyon sokszor hasonlóan érzem én is a dolgokat. ha kihasználnak, az nem jó, de ha magát mindenki olyan jónak tartja, mint itt a fórumon pl, akkor kik is azok akik kihasználnak másokat??? :) ezen gondolkodtatok már?

szóval ha mindenki jó, akkor kik a rosszak? :)

jahogyazokismivagyunk??!!! nohát. :)

Már amikor leírtam a példát, gondoltam, hogy Neked nem fog tetszeni. Viszont át is lépted a valódi válasz adást, mert azt mondtad, akit szeretek annak segítek, akit nem szeretek, annak nem-et mondok.

Ezzel nem mondtál újat! Ennyire nem vagyok birka még én sem... :))

A valódi kérdés itt az hogy annak akit szeretsz(!) lehet-e/szabad-e/tudsz-e -NEM-et mondani???

Kedves Kata!

Ez egy butus példa. A barátaimnak természetesen segítek, és nem is fogok siránkozni a szabadnapomon. Fel sem merül bennem. Ha viszont olyan ember kér meg, akit nem szeretek, annak nemet mondok. Mert miért segítenék neki? A szabadnapom árán? Így a boltban ingyen adhatnánk az árut is. Rossz a példa. Igen, sokszor segítettem már barátnak, és igen, volt, hogy ők tették meg ugyanezt. De írtad az előző hozzászólásban a kihasználást....szóval, ha ez a barát ebből sportot űzne természetesen nemet mondanék neki. Finom különbség, még is hatalmas az ember megítélésében. Meg kell tanulni a saját határainkat kijelölni, egyértelműen mindenki számára. És kijelölni csak nemmel lehet. És akkor kell a nemet mondani, amikor határsértés történik. És tudod te is, mert olyankor érzed a szorító érzést belül....nos akkor tudni kell nemet mondani, attól még senki nem fog rólad rosszat gondolni. Nem kell megfelelési kényszerben élni mert akkor az ember soha nem lesz szabad, mások akaratának lesz kiszolgáltatva. És ennek a jósághoz semmi köze.

És kedves Brigi! A törekednit így úgy kell érteni, ha valaki jó ember akar lenni. De ha ő az akar lenni, az is lesz...illetve nem szabad azért figyelmen kívül hagyni, hogy a pokolba vezető út kapui csupa jóindulattal vannak kikövezve.

Tehát egy mondatban. Jót, jól.

De ismétlem, a jóságnak nincsen köze ahhoz, ha valaki nem tud nemet mondani.

Igen, a jóság megvethető. Lehet, hogy igazad van csak én ezt nem tudom elképzelni. Talán túl szűklátókörű vagyok ezen a téren.

kijelölni a határokat :) és nemet mondani néha. mint ahogy tetted a múltkor is. ez a neveltetés. én is ilyen vagyok/voltam. sokszor mostanság is. :)

amúgy azt hittem, h párkapcsolatra utalsz, azért írtam legfőképpen, de már láttam, h nem. de akkor is. jobb nekünk, ha mások is tudják, h oké, kedvesek vagyunk, segítőkészek, sok dologra hajlandóak, mert ilyen az alap, de nem lehet mindig. :)

brigi, mire gondolsz ezzel?

"de Kata, akkor lépni kell!!!! saját kúftfőmből mondom, okulva, tapasztalva. lépj."

"A jóság alapja egyfajta szeretet. Ettől olyan önzetlen a jóság. Mint a szeretet. " kérlek Bubu mondd el, hogy Te hogyan tudod ebben a témában kijelölni a határokat. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Adott a Te szabadnapod, amit régen vártál, és csak annyi a terved hogy otthon vagy egyedül, és filmezel, pihensz, olvasol, vagy amit éppen szeretsz. Ki akarod élvezni hogy egy napig nem KELL semmit csinálnod. Reggel aztán megszólal a telefonod, és egy nagyon jó barátod,vagy a testvéred hív. Megkér h segíts neki valamiben. Amihez el kell menned otthonról és csak este érnél haza, fuccs a szabi napnak, de Neki nagy szüksége lenne Rád. Te ilyenkor mit mondasz? Azt mondod, hogy NEM segítek, mert nem szóltál időben/pihenni akarok/nincs kedvem/más dolgom van stbstb, és nyugodt lelkiismerettel huppansz le a kedvenc filmed elé, miközben tudod,hogy valakinek most úgymond rosszat tettél?! Vagy elmész és magadnak teszel rosszat, de a lelkiismereted tiszta?

Kérlek mondd el, szerinted ilyen esetekben mit tesz egy ÁLTALAD JÓNAK TARTOTT EMBER???

Szia Brigi!

Tudod azt mondják, Isten azt "veri",akit a legjobban szeret! Bár néha simogathatna is. Én is ezt érzem. Komolyan mondom,ha vissza tekintek a régi önmagamra sokkal jobb,odaadóbb ember voltam,párkapcsolatban és az emberekkel is úgy általában.Komolyan mondom,annyi hátba szúrást nem kaptam. Az akkori pasim agyba főbe csalt, akik tudtak róla és a "barátaim voltak" egy szót se szóltak róla,inkább kinevettek,hogy ekkora hülye vagyok,hogy vele vagyok.Alaptalan rossz indulatúan pletykáltak rólam....stb.Jól elegem lett az egészből,ki is fordultam magamból.Jó vagyok most is és megbocsátó,de mos tmár van határa,és ha valami nem tetszik akkor megmagyarázom az illetőnek.

Bubu, fejet hajtok.

De ezért nem engedhetem el ezt a dolgot csak úgy :)

ismerem ezt az idézetet Poppertől. és pont ez az!

törekedn ikell rá. és a törekvés nem a személyiségből fakad-e? döntések sorozata. pont ezt írtam a legelső hozzászólásomban itt, ezen a fórumon. a törekvés elhatározás.

nem kell jónak lennünk. törekednünk kell rá.

és Kata, itt most neked szóló mondat jön: ezért aztán sosem jutottam még el odáig, h bosszúból ne legyek kedves, ha a belsőm igenis kedves akar lenni :)

amúgy egyetértel Bubuval is, sokmindenbe, de: a jóságot nem vetik meg... hű ez azért nem hiszem, h így van.

Tény, h vannak akik szolgálnak, és nem mondanak nemet. Nem mondom, h ez jó, de a másik emberrel hosszú-hosszú ideig "jók". viszonzás nélkül. elvárás nélkül. csak úgy... de ne mondjad már légyszi, h nem vetik meg. mert vannak emberek, akik igenis nem tudják értékelni ezt.

de Kata, akkor lépni kell!!!! saját kúftfőmből mondom, okulva, tapasztalva. lépj.

és igen, a határokat ki kell tűzni. és igen, ez nem mindig könnyű. mert ilyenek vagyunk, vag y mert így neveltek. a végén már nem is számít h miért, de ilyenek vagyunk. jók és rosszak. csak az egyik senki sem lehet.

Elméletben igaz, és szép amit írtál, de sajnos a gyakorlatban nem így működik.Még hogy a jóságot csodálják! Wald Disney meséiben talán, de ott is csak az utolsó 5 percben.

És csak a félreértések elkerülése végett írom, hogy nem párkapcsolati probléma volt az a példa amit felhoztam...

Te nagyon "jól tudsz élni", és irigyellek emiatt ha úgy vagy JÓ ember hogy közben világosan látod a határokat! Nekem nem megy. De nem gondolom, hogy ettől ne lennék jó. Én mindig mérlegelek, mert általában ha NEM et mondok azzal valakinek rosszat teszek, és ezt nehezen viselem,inkább nem mondok nemet, és azzal magamnak teszek rosszat -az könnyebben lemegy a torkomon úgymond.

Egyébként mostanában TANULOM a "nem-t mondás"-t és eddig egész jól működik bár számomra nagyon nem könnyű. Jó Neked, hogy Neked az!!!

Kedves Brigi74 és kedves Kata!

Nos, Brigi, nem értek veled egyet, illetve a jósággal persze igen, én magamat is jó embernek tartom, de hogy Popper Pétert idézzem "Nem kell jónak lennünk, elég, ha törekszünk rá". Ez nagyon találó mondat. A cikkíró nem a jóságról írt, hanem a személyiségéről...az én meglátásom szerint. (lásd a legutóbbi hozzászólását, abból ki is világlik mi az eredménye a határok fel nem állításának). Az, ha valaki nem mond, illetve nem is tud nemet mondani nem egyenlő a jósággal. A jóság alapja egyfajta szeretet. Ettől olyan önzetlen a jóság. Mint a szeretet. Az udvariasság lehet neveltetés eredménye, de lehet belső indíttatású is. Az ülőhely átadás, a segítség a gyengébbnek, a figyelmesség....ez erény, de nem ebből ütközik ki a jóság. Ha valaki jó, az nem azért jó, hogy kérkedjen vele, hanem azért, mert ő ilyen, szerinte ez így helyes. A jóság belülről fakad, meggyőződésből, empátiából, érzékenységből. Mindenkivel egyet értek abban, hogy megéri jónak lenni, hiszen az életben mindig azt kapjuk vissza, amit mi is adunk.

De a cikkíró éppen azt feszegeti, hogy az ő jóságát kihasználják....pedig ebben az esetben az nem a jóság, hanem a személyiségének az a része, amelyik nem tud nemet mondani. Az ilyen embereket mindig kihasználják. Belőlük válik ki az áldozat, mert semmi tisztelete nincsen az emberek szemében emiatt, és ez a párkapcsolatban hatványozottan előjön. Tudom, hogy ez most sérti azokat az embereket, akik így viselkednek, de ha hátranéznek az életükre, akkor láthatják, hogy valóban többször "szúrták" őket hátba. Sajnos nem tisztelik az ilyen embereket és módszeresen, rendszeresen kihasználják.

Ennek a jósághoz semmi köze. Egy határozott, sziklaszilárd egyéniség is lehet nagyon jó ember. Így nem lehet megfogni a jóságot. A jóságot nem vetik meg, azt csodálják.

Kényes, mert az emberek hajlamosak ezt összemosni. A jóság az csodálatos. Nem tudom, hogy érthető voltam-e.

És a cikkíró előző hozzászólásához annyit, hogy ha az ember bizalmat szavaz egy másiknak, akkor vállalja a kockázatát, hogy visszaélnek a bizalmával. De egy olyan ember bizalmával, akinek a személyisége tiszteletet parancsol, ritkábban élnek vissza.

Tudni kell nemet mondani. Ennek a jósághoz az ég világon semmi köze.

Drága Brigó! Köszönöm! Rávilágítottál a másik dologra, kiváncsi voltam kinek merül fel,de CSAK Neked! :) Hogy a legrosszabb és legnehezebb nem azt elviselni ha egy másik EMBER megbánt, hiszen Ő is ember, lehet rossz napja, lehet hogy neki a kedves pillantás most nem jön mert... nem azért mert bunkó paraszt hanem mert pl éppen egy szomorú hírt kapott, és nem TUDja """"viszonozni""""" még egy köszi -vel sem amit tettem érte. Ezt az ember zsebre teszi, ok, ennyi volt, mész tovább. A legorsszabb az,hogy úgy élsz gyerekkorod óta,hogy folyamatosan a MÁSIK kedvében járj, hogy mindig ott legyél ha kellesz, h mindig megmondd az igazat, hogy mindig szeretettel állj az emberekhez,ahhoz is akihez nagyon nehéz mert pl. nagyon átvert... És ehhez képest FOLYAMATOSAN olyan problémák és tragédiák és neházségek övezik az életedet, amiket sokszor úgy érzed hogy már nem bírsz el. És közben látod azt hogy ott a másik ember aki mindig is a maga malmára hajtotta a vizet, gátlástalanul átlépett bárkin, kihasználta a saját születi, leszart minden erkölcsi értéket, ami számodra mindig is szent és sérthetetlen volt, és Ő hogyan él?! Neki MINDEN bejön. MINDENben szerencséje van, minden összejön úgy és akkor ahogy szeretné. Akkor az egyszerű ember benned nem teszi fel a kérdést, hogy basszus, érdemes-e jónak lenni?!?!?!

Nyilván a magunkfajta ember nem fog TUDNI megváltozni, de nem hiszem el, hogy senki nem gondolt még közületek arra hogy úgymond "bosszú"-ból nem lesz Jó...

Sziasztok!

Elolvastam a hsz-kat amiket tegnap este ta írtatok. Meglepett hogy ennyien foglalkoztok a témával, és ennek örülök. Az egy kicsit rosszul esik, hogy sokan azt hiszitek hogy az ülőhely átadása számomra a jóság netovábbja. Akik ezt gondolják, nem értették meg a cikk lényegét. Természetesen ez csak egy apró gesztus,amit egy nap folyamán többször is megtesz az ember adott esetben és ha nem köszönik meg akkor nem dől össze a világ. Megyek tovább, és nyilván a következő idősnek/pocakos anyukának megint átadom a helyem. De hagyjuk is ezt. Ez csak egy pici példa volt. Én nagyobb léptékű jóságra gondoltam. Amikor úgy állsz valakihez éveken keresztül pl. hogy mindig ott vagy ha kellesz, még ha tisztában vagy is vele, hogy olykor kihasznál, akkor is, mert tudod, hogy szükséges van Rád. Mebízol benne, rábízod a titkaidat, a gondjaidat, ami senki másra nem. És egyszer csak olyan szinten a hátadba döfi a kést sok sok ember szeme láttára, hogy hirtelen fel sem tudod fogni hogy ez tényleg megtörtént. Hogy pont Ő. Hogy hol van az ami eddig volt közöttetek? A barátság, a közös emlékek, a BIZALOM, a szeretet?! Aki ilyen helyzetben NEM torpan meg és nem fut át az agyán hogy soha többé nem leszek ennyire "jó" senkihez, az hazudik! Egyikünk sem tud JÉZUS lenni, egyikünk sem tudja azt mondani, amit Ő mondott "Atyám, bocsáss meg Nekik, nem tudják mit cselekszenek!" Szeretnék ilyen lenni de annyiszor koppantam már, hogy nagyon nehezen megy, mert úgy érzem, hogy ha még pár darabot így letörnek a szívemből nem marad nekem annyi amivel tovább tudok élni. Mindig eltervezem, hogy mostantól én is olyan leszek, amit ez a világ megkövetetel, átlépek másokon, és a magam javára cselekszem, aztán soha nem sikerül... Nem tudok önző lenni, mert ez nem tanulható tulajdonság. Ahogy a jóság sem.

Kedves vidámság2010! Nem tudom, miért lett a Te vesszőparipád ez az utánzás dolog, továbbra is fenntartom,hogy fogalmad nincs róla,hogy miről szól a cikkem, arról meg főleg nem, hogy én milyen ember vagyok, szóval ,kérlek,ne itélkezz!

és amúgy a jóság tényleg a lényünkből fakadó valami. és igen, nem kérünk viszonzást. nem is mindig attól kapjuk, akinek adjuk. ez így van rendben.

kövezzetek meg, de az élet nagyban nézve egyensúlyban van. ha nem lenne így, már nem lennénk... de az tény, h manapság ehhez az egyensúlyhoz a jónak többet kell melóznia, mint a másik oldalnak :)

alapvetően igazat adok neked, de szerintem, ha valaki utánzásból tesz jót, az is jó. a lényeg, a cselekdet, és azzal együtt jöhet a meggyőződés is,esetleg később. vannak erre is technikák. amúgy az utánzáson alapul minden tudásunk :)

szóval utánnozzanak csak!

előbb tanul meg a gyerek utánzás útján egy csomó dolgot, és csak aztán jön vele a megértés, a meggyőződés. nem?

Bubu, szerintem te nem érted a cikket.

Vagy nem úgy, ahogy ő szerette volna kifejezni magát.

no, megpróbálom leírni, amit szerintem ő feszeget. és csak remélni tudom, h megtalálom a legeslegmegfelelőbb szavakat, mert különben ízekre szedsz :)

Írok saját példából, jó? és akkor talán érzékelhetőbb a dolog.

A férjem, világ életében "jófiú" volt. Nem ártott senkinek, tudatosan legalábbis nem, nem sértegetős, nagyon udvarias, (olyan nevelést is kapott, és alapvetően is ilyen típus), érzékenyen reagál mások szorult helyzetére, kedves, illemtudó, és jószívű. Ezek egy része neveltetés, illetve a neki mutatott szülői példa, elvárás "rovására" írható, másik része pedig a hozott génekből, saját tapasztalataiból és az ő felfogásából következik. (itt megjegyezném, hogy vannak dolgok, amiket keményen a belénknevelt illetve a velünk szemben felállított - például szülői - elvárások hatására cselekszünk,mintegy gátlásainktól vezérelve, de ez egy másik cikk témája lehetne - így nem feltétlenül a mi magunk jóságán alapszanak, de ettől még mi magunk vagyunk jók, vagy kevésbé azok.)

szóval ő mindig jófiú volt. most is az. lelkes, érzelmes, értelmes. látja, h ha másnak nem tesz jót, akkor azzal egyúttal magának sem...

az élet mégis feszíti. keményen. nem magyarázom, akit érdekel, el tudja olvasni. kapjuk a sz@rt innen-onnan... mégis, ilyenkor nem merül fel a kérdés, h "megéri-e" jónak lenni?

az én hitem szerint igen.

és igen, tudom, h a megéri szó, az nem a legjobb. de te melyik szót használnád helyette??? a kifizetődő ugyanilyen anyagi érzetű.

és igen, néha bennem is felmerül, h nem mintha elvárás lenne, h egy köszönömöt elrebegjenek amikor valakinek a kedvére teszek. de azért jól esne...

dolgozom sok emberrel. azt meg sem említem, h a köszönés, - maga az, h jónapot kívánok, vagy helló, vagy viszlát, vagy bármi, - a legtöbb embernek nehézséget okoz... ugyanúgy, mint a mosoly (esetleg köszönés helyett egy bólintás).

idősnek és fiatalnak egyaránt.

kíváncsi vagyok a véleményedre.

bocs, ha hosszú voltam. talán kusza is. bogozzatok. :)