Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)
Miért érdekel, mit érez a másik nő iránt ? Engem annyi érdekelne, hogy miatta elhagyott engem ! Ahogy már írtam, nem levelezgetnék vele, csak adnék 1 hónap gondolkodási időt : a jövőben velem vagy nélkülem ? Ha eldöntötte, és nem velem akar élni, vigye el az összes cuccát február végéig !
Én ilyen vagyok. Akinek én nem kellek, az a férfi nekem sem !!!
Bocsánat, de voltak nem épp jóindulatú hozzászólások.
Ez pedig nem abba a kategóriába tartozik, hogy más a véleménye, amit természetesen elfogadok.
A kívánságod köszönöm és Neked is hasonlókat kívánok !
Elmondtad a pszichológusnak, hogy segítsen olyan gyógyszert, megoldást találni, amitől visszatér vágyad a párod iránt, akár később más férfi iránt ? Ez lenne az első lépés, mert szerintem különben társ nélkül maradsz.
Mivel most gyászreakció zajlik, nem bírod a kritikát, csak az együttérzést. Szerintem a kritikákból lehet sokat tanulni, azokon elgondolkodni. Ha csak azt hallod, hogy " de borzasztó Neked, nagyon sajnállak", attól nem lesz változás, nem zökkent ki a mostani gondolataidból.
A férfiak ritkán hagyják ott a feleségüket, inkább a feleségek válnak el, ha megtudják, hogy viszonyt kezdett a férjük.
Aki máshogy látja a helyzetedet, mint Te, az attól még nem rosszindulatú. Mindenkinek más az élettörténete, más személyiség.
Az szembetűnő nekem, hogy többesszámban írsz : pl. "van lakásunk, hétvégi házunk...". Nem ! Ez mind a Tied ! Tudod, szó elszáll, az írás megmarad. Ami jogilag a Tiéd, az sosem lesz a párodé, csak ha hivatalosan neki ajándékozod. Pl. ráíratnád a fél lakásodat ? Most nem úgy tűnik. Pedig nincs testvéred, gyereked. Kié lesz majd egyszer ? Hallottam már sokszor olyat, hogy a nagy szeretet, szerelem miatt az egyik fél a másikra íratta a lakása felét.
Most ez nem aktuális, mert nem vagytok együtt, de régebben se fordult meg a fejedben ? Annyira halálotokig terveztetek ...
És ezt megint nem bántásból írom, esküszöm !
Rosszul gondolod, senki nem bántott.
Mindenki más, mindenki máshogy gondolja és mindenki másképp segíthetne.
De csak a bólogatás és az együttérzés kell neked.
Most tudnék olyat írni, amitől megerednének a könnyeid , de tudod mit!?
Szép életet!
Végre, aki érti miről van szó :)
Tényleg nem értem az embereket, olyan, mintha élveznék, hogy kiengedhetik a frusztrációjukat. Én is így érzem, hogy át kell gondolnom az életem. Sokat olvasok ezzel kapcsolatban.
Most már tudom, hogy nem csak a bíróságon, a közlekedésben vezetik le az emberek a felgyülemlett stresszt, hanem a hozzászólásaikban is.
Ezt hogy érted?
Felvázoltam egy pillanatképet, ami megtörténhet.
Nem rosszindulatból .
Én se értem, miért nem értik, hogy 2 hét telt el, nem két év.
Nincs benned semmi fura.
Szerintem a krízised fejlődés lehetőségét rejti magában. Ez az értelme, ezért történt. Most van lehetőséged teljesen más alapokra helyezni az életed, az már ilyen szempontból szinte mellékes kérdés, hogy a pároddal-e, vagy nélküle.
"Miért feküdne hanyatt fekve a plafont bámulva ? Ezt honnan veszed ?"
Jesszusom, ezt csak vázoltam...
Mindegy hogy fekve vagy a konyhaasztalnál ülve. A frász jönne rád, ha bambulna. Biztos a nőre gondol..
Remélem érted már!
Kénytelen lennék tudomásul venni az ex jelzőt, ha nem a párom maga mondaná, hogy nem érzi egyáltalán, hogy jól döntött és szeret. Miért ne remélném ezek után, hogy visszajön, ha egyszer szeretem ? Te írtad, hogy szerencsétlen, akkor miért én várnék biztonságot tőle, amikor szerintetek nekem mindenem megvan, neki pedig semmivel sem több, mint ahogy jött ? Nem értem.
Miért feküdne hanyatt fekve a plafont bámulva ? Ezt honnan veszed ?
Persze, hogy lenne bennem tüske. Ez nem kérdés. Külön kell választanom az embert és a tettét. Az ember maga nagyon jó természet. Én ismerem. Tudom, hogy miattam gyengült el, ezért nem tudok most haragudni, de baromi rosszul esik. Sok kapcsolatban megtörténik a félrelépés, de van olyan erős szeretet, ami segíthet ezen túllépni. Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy meg lehet bocsátani a félrelépést. Úgy érzem, sikerülhet.
Tényleg ne haragudj de ezt nem hiszem így el.
Valóban őt szereted vagy csak a biztonság érzetet amit nyújt ha ott van?
Valóban őt szereted, vagy csak a 27 év emlékét?
Biztos mindent meg tudnál bocsátani és piedesztálra állítani ahogy minden hozzászólásodban teszed?
Biztos nem maradna benned tüske?
Szerintem a gyomrod is összeugrani ha fekve elmélyülve a plafont nézné és látnád, hogy csak testileg van veled.
Értsd meg, hogy elment. Okkal.
Szedd össze magad.
Asgardi is írta, hogy tegyél magadért! Ne érte, értetek! Már nincs ott.
Gyakorold, ízlelgesd a szót: EX.
Én még csodálkzom is, hogy "csak" ennyi a rád nézve negatívabb kritika. Rosszindulatú meg nincs is. Az, hogy sokaknak fura ez az egész történet meg a te hozzáállásod, az már más kérdés. Szerinem egyszerúen csak fura, hogy bárki bármit ír/mond,nem igazán lehet kizökkenteni téged.
Ha ez velem történne, akkor lennének hullámhegyek-hullámvölgyek, de hogy nem emelném egy burokban majdnem egy hússé a páromat, az biztos...
Teljesen más vagyok mint te.
Fájna, de hogy nem zuhannék meg az biztos.
Téged személy szerint nem ismerlek, de láttam már egyet és mást.
Már egyszer leírtam, hogy mi lenne ha visszamenne.
Kedves Ghost, biztos én vagyok az oka, hogy nem gyarapodott a vagyonunk. Megelégedtünk azzal, amink van és inkább étterembe, nyaralni jártunk és nem házat építettünk.
Honnan tudod, hogy nem lesz már újra kapcsolat és ha mégis, akkor nem lesz köszönet benne ? Ez nem túl jóindulatú hozzászólás. Ismersz talán ? Ha téged elhagyna a szerelmed 27 év után, nem érdekelne ? Nem gyászolnád ?
Kaptál fejsimogatást, biztatás, együttérzést, de kaptál hideget is.
Semmi nem változott.
Ugyanott tartunk.
Sajnálod magad.
Az információkat pedig vagy harapófogóval kell kihúzni vagy csak csepegteted.
Azt hiszem, itt már Ti szépen "kitaláltátok" milyen ember vagyok én és a párom, milyen volt az életünk.
Különösen tetszenek azok a minősítések, hogy még csak össze sem vagyunk házasodva és még gyerekünk sincs, amitől megfosztottam a párom. Nevetséges :) Ezek aztán biztos azt jelentik, hogy nem szerettük egymást :) Egyébként ezeknek az okát is leírtam.
Szerintem mielőtt véleményt alkot valaki információval kell rendelkeznie,azaz kérdezzen, vagy olvassa vissza a hozzászólásaimat. Nem vagyok hárpia, sárkány, anyáskodó, beképzelt,nem költöttem el a saját és a párom pénzét. Középszinten éltünk. Van lakásunk, kocsink, hétvégi házunk és nyaralni jártunk belföldön és külföldre egyaránt. Egy párt alkottunk, megosztottuk a kiadásokat, egyikünk sem gyűjtött külön magának, nem számított, hogy kinek, mi van a nevén. A páromnak több kiadása is volt pl. a házukra. Mindegy, nem szeretnék magyarázkodni, szőjétek a magatok történetét, ami már rég eltért a valóságtól, az eredeti témától.
Ma voltam pszichológusnál. Teljesen normális gyászreakció zajlik nálam, nem vagyok társfüggő. Egyszerűen szeretem a párom, akivel 27 évet töltöttünk el és hiányzik. Jelenleg ráadásul a gyógyszer miatt nem is jön elő teljesen az ilyenkor jellemző "összeomlás", sírás.
Leírtam azt is, hogy a párom életében az utóbbi időben mennyi probléma halmozódott fel a szex hiánya mellett. Bárkit, bármikor elhagyhatja a párja jó szex és látszólagos szeretet mellett is, ugyanakkor nem törvényszerű, hogy szexmentes kapcsolatban szakítanak a párok. Tehát bárkivel, bármi megtörténhet, nem érezheti magát nagyobb biztonságban senki, mint a másik. A férfi egyszer csak másra vágyik, szeretne kipróbálni újabbat stb.
Sok rosszindulatot érzek az írásokban. Senkinek sem kívánom, hogy hasonló helyzetbe kerüljön, illetve ha mégis bajba jut és segítséget kér, ilyen jellegű hozzászólásokat kapjon. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Nem csodálom, ha egy idő után a fórumindító elhagyja a terepet, ahogy írta valaki, hogy "megsértődik", mert rendkívül kellemetlen, gonosz, utálatos, gúnyos és bántó hozzászólást kap. Természetesen lehetnek a vélemények eltérőek és más szemszögből jövőek. Nem kértem fejsimogatást, csak egy kis biztatást, együttérzést, reális véleményt ...
Persze. Hiszen csak beszélgetünk.
Sose haragszom csak azért valakire, mert más a véleménye.
Ezt oldják meg ők.
Nem szándékozom senkivel sem összeugrani, mert én másképp látom.
Mivel pont annyijuk is volt, mint amikor érkezett. Ha azalatt gyarapodtak volna, az más.
De mindegy, tényleg nem ez a lényeg.
Mi vagy ki miatt azt csak ők tudhatják, de szerencsétlen 27 év után pont annyival távozott, mint anno érkezett. Ezt te is belátod, hogy nem normális dolog.
De nem ez a lényeg, hanem hogy a fi csak sajnálja magát, pedig ideje megrázni magát, mert ez már nem lesz újra kapcsolat.
Ha pedig tévedek, abban nem lesz köszönet.
Lehet, hogyha más nőt választ, akkor már az első években elköteleződnek annyira, hogy házasságot kötnek és gyermeket vállalnak. Családjuk lesz.
Vagy egyedül is többre ment volna.
Nem a lakásfelújításról beszélek, hanem az életútjáról.
Lehet, egyenleget vont az életéből.
47 évesen semmit nem ért el, nincs semmilye.
De vajon miért nincs semmije? A 10 éve történt lakásfelújításra költötte a fizetését? A FI nem tűnik éppen nagyvilági nőnek, nem hinném, hogy ruhákra, nyaralásokra meg bulikra ment volna el a pénz.
Mindegy, nem akarok a pénztárcájukban turkálni, csak nem értem, miért gondoljátok, hogy a nő miatt nincs semmije.