Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)

Én is, de szerintem nem lesz ebből már semmi.

Hozzám ne jöjjön vissza mert a másiknak nem kell és ha ló nincs szamár is jó.

Valóban, nem kommunikáltunk, nem próbáltuk megoldani a problémát. Nem csodálkozom egyáltalán, ezt korábban is írtam, ezért nem is vagyok dühös, megértem.

Ugyanakkor nem látom elveszve a kapcsolatunkat, arra alapozva amit Ő mond: szeret, hiányzom neki, mindenről én jutok az eszébe, rengetegszer gondol rám egy nap, nem tud dönteni, nem tudja, hogy szerelmes-e a nőbe, illetve mit érez iránta. stb. Ha azt mondaná, hogy vége, már nem kellek neki, nem hiányzom, szerelmes az új nőbe és végleg elköltözne, nem tudnék mást tenni, mint tudomásul venni.

Nem tudom, miért nem látjátok bennünk már a lehetőséget, hiszen megvan az oka a problémánknak, amin lehet változtatni, így a testiség is visszatérhet. Tudunk őszintén kommunikálni is. Külső segítséget is igénybe vettem. Emellett ahogy a pszichológus mondta, a kiégés során a legkönnyebb a párkapcsolatban változást generálni. Akkor éppen a leghangosabb hangot hallotta ki a kórusból, de az idő múlásával a többi hang árnyalja a döntést stb. Én mindent meg fogok tenni azért, hogy mellettem döntsön és új lappal kezdhessünk külső segítség által is.

Ez most duplán nehéz időszak, mert a párod is elment, és a klimax is elkezdődött. Lehet, hogy az utóbbi is elég lenne. ( Nem minden nő szenved tőle, nekem kb. másfél évig tartott, nagyon vártam a végét.)

Az igazi párkapcsolatnak már 10 éve vége lett. Az a baj, hogy Te nem vetted elég komolyan, hogy szex nélkül nem fog menni, ő pedig talán eleinte úgy érezte, hogy a szeretet is elég lesz, és majdcsak helyreáll egyszer a szexuális életetek is. Nem jött helyre. De eléggé szőnyeg alá söpörtétek ezt az óriási problémát, és most jutott el oda a 47 éves párod, hogy teljes, örömmel teli, minden téren boldog kapcsolatot keres. Nincs min csodálkozni. Lehet, hogy csak szexre vágyott végre,de pechedre beleszeretett a másik nőbe. Van ez így.

Az eszem azt mondja, ennek vége köztetek, kezdj Te is új életet ! A szívem azt mondja : várjuk meg a hétvégét, talán eldönti a párod, melyik nővel szeretné folytatni az életét.

" A következő összetevőket egyszerűen nem lehet kikerülni: eltökéltség, erőfeszítés, idő. Ezek együttesen képezik a boldogság titkát.

Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!

Az emberi természet olyan, hogy ha rettenetesen válságos helyzetbe kerülünk, az emberi elme felébred, és talál valamilyen más alternatívát. Ez emberi adottság.

Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az."

(idézetek a 14. dalai lámától)

Például mit?

Olvastam ezt a fórumot elejétől, de azon kívül, hogy itt bizonygatod, hogy mennyire szereted semmi mást nem láttam, hogy tettél volna.

Azon kívül, hogy kasztráltál egy férfit.

Kevés ember van, aki egy ember mellett, egy kapcsolatban éli le az egész életét és mindketten elmondhatják, hogy igen, így tervezték.

Neked nem jött be, hogy egy férfit magadhoz láncolj úgy, hogy még csak testiség sincs köztetek.

Én az első hónapban leléptem volna.

Jah, de voltam. Csak mi (más okokból) elengedtük egymás. Megbeszéltük és mindketten éltük tovább az életünk.

Mert külön, külön is felnőttként tudtuk vállalni a döntésünket.

Egy hónapja nem változik semmi.

Nem lép senki sehová. Egy hónapja csak a sápítozás megy.

Nem Te vagy a párom.

Nem nem kedvelem a szexet, hanem a gyógyszer mellékhatása, amit le fogok tenni, de ezt már leírtam. Nem lehet véglegesnek tekinteni a dolgokat és ezt sem. Amin lehet, változtatni kell.

"Hatalmas a hátrahagyott űr!"

Hopp, a lényeg! Nos ezt az úrt kellene betöltened, NEKED! A franc az olyan pasiba, aki űröket akar betölteni! Egészséges felnőtt ember szeret egyéniség, egyén lenni, és nem másnak az űrtöltője!

Te is legyél önálló lény, akinek nem más szükséges, hogy betöltse az "űrjeit", aztán majd tántalán még egymás mellé sodródtok.

Kedves forumindito,nem szeretnék hamis reményeket kelteni benned,de ha szereted, és visszavárod, adj időt neki.Éreztesd hogy nyitott az ajtód,de ne te nyomulj..tudom nehéz.De volt már rá példa, hogy visszatalált az elkóborolt férj..nem is egy.De azt te tudod, mennyire szereted,és tudsz neki megbocsátani..mert bizony nem lesz könnyü dolog,ha vissza is jön.

a bizalmat kell helyreallitani,és a hibákat kikuszöblni, változni,és változtatni.

Persze 10 ből 8 an azt mondják, felejtsd el,kezdj uj eletet, rugd ki stb...

Szerintem legyen a A terved, és egy B is..

Jövő vasárnapra gondoltam, mivel addigra találkozik a nővel, megbeszélheti vele a jövőt.

A döntést azért írtam, mert a bizonytalanság nem tarthat sokáig a Te érdekedben. Látom, most sem aludtál el időben, kimerülhetsz, ha ez a helyzet nem változik. Tudom, reménykedsz... mindenki ezt tenné, ha szeret valakit. De attól még a párodnak dönteni kell valamelyik nő mellett. Az új nő csak azt tudja, hogy elköltözött Tőled, tehát őt választotta. Te viszont kikészülhetsz ettől a helyzettől. Elég lenne magadban reménykedni, hogy talán nem is illenek össze, és hamarosan rájön erre a párod, kiábrándul, és újra együtt éltek. De ennek azért ne adj túl nagy esélyt, hiszen az is lehet, hogy mindketten beleszerettek egymásba, és ha szakítanának is egyszer, az lehet, hogy nem hónapok múlva, hanem évek múlva lesz. Bármi lehet. A szerelem erősebb érzés, mint a szeretet, megszokás.

Igen,kétszer is beleszerethet valaki a párjába, de az elég ritka.