Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)
Ha kívülállóként olvasod, amit írsz, akkor látod, mi helyes, és mi nem. Tudja, hogy szereted, tehát nem kellene, nem szabad Neked írni,jelentkezni ! Azt nem tudhatod, hogy keresett volna-e, mert nem vártad meg. Sajnos, ez kicsit koldulás a kapcsolat visszaállításáért. Ő ment el, írjon ő !
Biztos szeret is Téged, mint volt élettársát, de NŐként a másikra vágyik.
Ha ennyire beszámolt a jövő hétvégéről, én írtam volna neki, hogy döntsön vasárnap estig a jövőről.
Köszönöm a tanácsaid. Igyekszem. Banánt szoktam enni. A tejet sajnos nem tudom meginni.
Egyszerűen nem vagyok álmos. Nem is mindig érzem azt, h. a gondolatok pörögnek és azért nem alszom.
Nagyon-nagyon nehéz megállni, hogy ne vegye fel a kapcsolatot az ember. Nem is feltétlenül baj a kapcsolatfelvétel, nem zaklatom őt. Szerintem ő is keresett volna néhány napon belül. A találkozásuk pedig előbb-utóbb bekövetkezik.
A nő állítólag szerelmes a páromba, elmondása szerint még nem találkozott ilyen férfival. Nem szexkapcsolatot keres csak.
A párom - nem tudom még múlt időben írni - azért nem keresett, mert úgy gondolta, hogy nekem könnyebb így és őt is felzaklatta a találkozásunk, nem azért, mert nem érdekli, hogy mi van velem.
Köszönöm.
Nem érzem azt, hogy meg fogok könnyebbülni, ha a nőt választja. Most éltet a remény.
Megígérted, hogy nem keresed, mégis írtál neki. Ezzel tönkre tetted a jövő hetedet, pláne a hétvégédet. Megtudtad, hogy jön haza a nő. Nem hiszem,hogy csak teázás közben beszélgetnek majd. Remélem, jutnak valamire a jövővel kapcsolatban ! Lehet, hogy ez a nő egy neki tetsző férfivel csak laza szexkapcsolatot keres, hiszen nagy a távolság, még országhatár is van köztük.
Nekem az is jel, hogy a párod(?) egy hete nem jelentkezett. Ő kibírta, Te nem. Akkor kinek fontosabb a másik ? Hagyd békén, ne kínozd magad ! Várd meg, még jelentkezik !
(ÉRtelek.)
Elhiszem, de tudod Te is, bármit is mond, utána meg fogsz könnyebbülni... Ha nem is azonnal, de akkor is. A bizonytalanság a legrosszabb. elnőtt emberről beszélünk, ezért én azt gondolom, ha igazán kellene neki a nőci, akkor azt abban a percben tudná, ahogy meglátja.
Bölcset szóólni nem tudok sajnos, maximum többet idenézni, hogy beszélgessünk.
Az állatok a természethez vannak szokva többnyire, de ettől függetlenül, ha kertes házban élnék, nem tudnám elnézni, hogy én a fűtött lakásban vagyok, az állat pedig kint a hidegben. A telkünkön volt már több cica, akik visszajártak. Imádtam őket. Sajnos eltűntek.
Idegekkel nem bírom már... Ideges is vagyok, nagyon.
Olvastam itt jó dolgokat is, de emellett nem tudok elmenni, ne haragudj...
Ha a kertben hagyod kinn hóban-fagyban/ nyáron 5000 fokban az állatot, azt nem sajnálnád? Ne haragudj, de ez akkora sztereotípia. Az a lényeg, hogy az idő, amit vele tudsz tölteni, mennyire minőségi és tartalmas. Nyilván olyan, aki 24-48 munkarendben dolgozik és egyedül él, ne tartson állatot, de azért az emberek nagy többsége nem ilyen. Hidd el, a lakásban tartott állatok nagy része több törődést kap, mint aki ki van vágva az udvarra.
Hát a jövő hét miatt drukkolok, szerintem vízválasztó lehet, mit fog érezni, amikor meglátja.
A lakásban nem nagyon tudok elképzelni olyan állatot, aminek hullhat a szőre. Sajnálnám is egész napra egyedül hagyni.
Gondolhatod, hogy szeretném elterelni a figyelmem, de nehéz. Az élet minden részét átszövi egy kapcsolat.
Múlt vasárnap azt mondta, hogy találkozzunk, de nem jelentkezett. Tegnap ráköszöntem a messengeren. Azt írta, hogy azért nem jelentkezett, mert azt hitte, jobb lesz így, de nem. Felkavarta, hogy találkoztunk. Szeret, hiányzom neki és rengetegszer gondol rám. Minden rám emlékezteti. Továbbra sem tud dönteni, egyszer így gondolja, egyszer úgy. Tegnap kipakolta a szobáját, mert fest. Talált egy csomó emléket és sirdogált. Rosszul érzi magát, hogy megcsalt stb. Jövő hétvégén elvileg hazajön a nő és akkor elmondja neki, hogy gyötrődik. Nem tudja, mit érez iránta, szerelmes-e. Talán, ha találkoznak, kiderül.
Pocsék a kedvem. Ez a hétvége nagyon lassan telt itthon. Próbálom elfoglalni magam. Mostam, takarítottam, dolgozgattam és sirdogáltam. Eszembe jut a jövő, hogy anyukám se fiatal, a keresztanyám sem, egyedül maradok a világban, mint a kisujjam ...
A barátnőmmel beszélgettem délután, de nem vigasztal most semmi.
Nekünk kertben is volt cicánk, és olyan helyzet is volt, hogy egy cica kiskorától csak a lakásban élt évekig. Baráti körben is többen vannak, akiknél csak a lakásban van a cica, erkélyre kimegy, de az emeletről nem megy le az utcára. :)Tökéletesen érzi magát a lakásban ! :) Esetleg csak Te nem tudod elképzelni ezt... ? Ha jó kedvünk volt, még jobb lett, ha szomorúak voltunk, érezte és megvígasztalt. :)
Próbáld elterelni a figyelmedet, ne folyton a párodon járjon az eszed, még a boltban is ! Épp elég ez otthon, amikor egyedül vagy...
Most hogy vagy ? Jelentkezett azóta valahogy a párod ?
Akváriumunk van. Szeretem a cicákat, de a lakásban nem tudom elképzelni.
Mindenről a párom jut eszembe. Autóval mentünk a kolléganőmmel vásárolni. Erről az jutott eszembe, hogy a párom milyen jól és szabályosan vezet. Aztán az üzletben, hogy szerettem neki ruhákat nézni. stb. stb. ...
A vásárlásról és a kolléganődről hogy jut eszedbe a párod ? ( Otthon értem.)
Eszembe jutott, hogy talán egy kis karitatív tevékenység jót tenne Neked. Volt egy barátnőm, aki elvállalta, hogy egy idős, beteg, egyedül élő néninek heti 2X vásárol, kiváltja a gyógyszereit, kicsit beszélget vele. Jót tett a lelkének, sőt, mindkettőjüknek. Tudom, most itt a covid, de valamit biztos ki lehet találni.
Ha ez nagyon távol áll Tőled, már írtam kis háziállatról, ami rengeteg szeretetet ad. Én nagyon szeretem a cicákat, nálunk több felnőtt, és éltek sokáig. Ha nem volt még cicád, lehet pl. kalitkában 1-2 papagáj vagy zebrapinty, esetleg egy kisebb akvárium pár díszhallal. Ha gondoskodni kell valakiről, valamiről, az jót tesz nekünk, embereknek. :)
Nem keresem a párom.
Azért nem volt jó a kolléganőmmel, mert mindenről a párom jutott eszembe. Rettenetesen hiányzik...
Ritkán tudok sírni és csak kicsit. Úgy érzem, lógok a levegőben, nem találom a helyem.
A pszichiáter még az első alkalommal javasolta a szexis cuccokat és a szexshopot, mikor még együtt voltunk a párommal és nem mélyedtünk bele a témába.
Most nem is emlékszem olyasmire, ami miatt megbíznék benne. Hirtelen olyanok jutnak eszembe, hogy azt javasolta, menj vásárolni szexshopba, vegyél szexis cuccokat...igyekezett lerázni, sietett valahová ... döntsd el, mennyi gyógyszert akarsz szedni.
Ma miért érezted pocsékul magad a vásárlásnál ? Meg tudod magyarázni magadnak ?
Sírj csak, amikor jól esik ! Ha kijön a feszültség, nem lesz testi betegséged a bánat miatt.
Igen, tudom, mikor magam alatt voltam, én sem tudtam olvasni, mert nem ott járt az eszem.
Ha képes vagy rá, ne keresd semmilyen módon a párodat. Hagyd gondolkodni !
Egyelőre még a következő alkalommal elmegyek a pszichiáterhez. Mi az, ami nem volt szimpatius benne, azon kívül, hogy rám bízta, hogy mennyi gyógyszert szedjek ?
Tudom, hogy csak nagyon lassan lehet elhagyni a gyógyszert. Szeptemberben is leépítettem fél tablettát. Persze, az orvos véleményét is meghallgatom.
Csalóka az időnkénti kinyílásom. Ma délután elmentem a kolléganőmmel vásárolni, de pocsékul éreztem magam. Itthon elfogott a sírás.
Igyekszem korábban lefeküdni, de nem tudok elaludni. Ilyenkor a tv-t beállítom kikapcsolásra, majd amikor már zavar, a rádiót kapcsolom be. Próbálom elterelni velük a gondolataim. A telefonon is hallgattam relaxációs zenét, de nem volt jó. Olvasni nincs türelmem.
Vasárnap óta nem jelentkezett a párom ....
Tényleg nem akarsz másik pszichiáterhez menni ? Több olyan dolgot írtál, ami miatt én nem járnék hozzá.
Dr. Buda Lászlót nézted a neten ? Benne biztos nem csalódnál !
A pszichológus érti a dolgát, szimpatikus. :)
A gyógyszert csak időnként minimális adagcsökkentéssel hagyhatod el. Sajnos, most ez a különválásotokkal egybeesik, ezért lehet, hogy nem jó az időzítés. Nehogy depisebb legyél az adagcsökkentéssel !
Változtattál az alvásod körülményein ? Pl. az esti utolsó min. 1 órában nincs TV és internet, csak olvasás és nyugtató zene. Alvás kezdete : 10-11 óra között.
Ahogy most írtál, úgy tűnik, kicsit tudod befolyásolni már a gondolataid irányát. Ez jó jel ! :) Az idő (szinte) mindent megold.
Felvettem telefonnal a pszichológiai ülést és azt hallgatom vissza. A pszichológusnak nagyon kellemes hangja van és tényleg azt érzem, hogy ért, segíteni próbál, jól rezgünk. Szerintem ebben az esetben szerencsés az is, hogy férfi. Az a pszichológus, akihez párterápiára jártunk, annak ellenére, hogy visszatekintve igazakat állított, mégis bántó, megbélyegző volt a stílusa. Pl. "Rózsaszín tundrabugyiban élünk" stb. Negatív, mély nyomot hagyott bennem. Talán nem minősítenie kellett volna az életünk minden porcikáját, hanem rávezetni a változásra, de most már az mindegy is.
A pszichiáterhez márciusban megyek legközelebb. Ő dolgozik ezzel a pszichológussal, akihez járok, ő ajánlotta. Felvetem a gyógyszer elhagyását, meglátom hogyan áll hozzá.
Még nem hallgattam előadást, de feljegyeztem gondosan a nevet. Az Almássi Kitti nem fogad már pácienst. Most egy kicsit visszafogtam magam a pszichológiai cikkek és előadások hallgatása, olvasása terén. Az elején nagyon kellett kapaszkodónak. Most megpróbálok kevéssé rápörögni erre. Egyrészt azért, mert még vacillál a párom, másrészt a pszichológus szerint egyszerűbben működnek a párkapcsolatok, ne próbáljak elméleteket gyártani. Persze a belső világom, az énképem fogom építeni,csak most egy kicsit belefáradtam.
Köszönöm kérdésed. Az alvás még mindig nem megy túl jól, későn alszom el és sokszor fent vagyok. Reggel 6-6,30 körül kelek és 1/2 5 körül érek haza. Még mindig jókat gyalogolok, a napi 1 óra megvan. Emellett fél óra esti szobabicikli is megy. Most nem tudok sírni. Átmeneti állapotban vagyok a reménykedés miatt. A körülöttem levők szerint van már színe a hangomnak, de azért elég szomorú vagyok. Most nem rágódom a múlton és a jövőn,lefoglalom magam a munkával. Várom a döntést. Az egyedüllét nyomaszt, de már nem kell nyitva hagynom az iroda ajtaját, ha egyedül vagyok, hogy halljam, érezzem az emberek közelségét. Elhessegetem a magánnyal kapcsolatos gondolataimat, amennyire lehet.