Meddig mennétek el a családi békéért? (beszélgetős fórum)
A gyerekek között két év, a férjemmel egyidősek vagyunk.
Kettőn áll a vásár. Ha ő nem akarja, akkor te hiába tepersz. Másik közhely, de igaz: Ne szaladj olyan szekér után, ami nem vesz fel.
A gyerekeitek közt nagy korkülönbség van? Köztetek hány év van?
A gyerekeim miatt tűrtem sokat, hogy nekik ne legyen rosszabb. De rá kellett jönnöm, hogy így se, úgy se kellenek, akkor már nekem legyen könnyebb! Ha jönnek, jöjjönek, meg is teszik havonta egyszer, pedig a "kedvenc" sógornőm udvarára belátok a kertből, ilyenkor télen elég az ajtón kilépni, máris odalátok, de én nem megyek hozzájuk. Minek? Azért az is sokat mond, hogy a gyerekek, főleg a nagyobbik, nem is akarnak elmenni a nagyanyjukhoz. Pedig nem tiltom őket, sőt, arra nevelem őket, hogy a tiszteletet adják meg, de az biztos, hogy nem kényszerítem, hogy menjenek. Várom, hogy hívják akármelyik porontyot, de asszem, arra ítéletnapig is várhatok! De mit is akarok egy olyan anyóstól akinek a veje fontosabb, mint a saját fia? Ennek már számtalanszor jelét adta. Pl. a vejét kérdezi először, hogy kér-e kávét, kaját, sütit, a fiát csak utána. És csodálkozik, hogy a férjem nem szívesen megy el hozzá. Szilveszterkor elmentünk illendőségből, fura, de akármivel kínált minket, mindenkit, mindig én voltam az utolsó. Egyszer nem voltam utolsó, akkor a gyerekeim voltak. És nincs egyenlőre több unokája anyósomnak, csak az én ivadékaim! Ezek a dolgok még pár hónapja is dühítettek, de mióta borítottam a bilit, azóta nem tud érdekelni. Már nem. Hagy éljék a saját kicsinyes, önző kis életüket, csak magukat tudják vele mérgezni, engem már nem!
Máshol is vannak problémák... Sajálom, hogy nálatok is ilyen az "iszony"...
Légy vele udvarias, köszönj neki előre, ha nem fogadja az az ő baja! Csak annyi energiát fordíts rá amennyit feltétlen muszáj! Majd ha Ő akar valamit tőled, jelentkezik.
én ugyanígy voltam és vagyok a sógornőmmel, nagyon jó, hogy mosolyogtál rá,ha kedves vagy az jobban idegesíti az ilyen embert. Rajtam is átnézett évekig egy ideig idegesített és bántott, mert nem ártottam neki, de utána belefáradtam és nem érdekelt, karácsonykor ő kezdeményezte a beszélgetést. Azóta ha találkozunk el vagyunk, de 3 lépés távolságot megtartom, mert ahányszor közel engedtem magamhoz mindig kihasználta és ráfáztam. Köszönj neki annál jobban, hangosabban és mosolyogj. Tudom, hogy nehéz ilyen esetbe,de én is rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás :)
Hát az én kapcsolatom a sógornőmmel kacifántosabb, ráadásul a nővére és főleg az anyja aki az én kedves anyósom, teljes mellszélességgel mellette állnak.
A családi béke érdekében én nagyon sokáig tűrtem, megaláztatást, mocsok beszólásokat, kibeszélést a hátam mögött, gonosz, rosszindulatú megjegyzést... Pár héttel ezelőtt betelt a pohár, és kipakoltam. Elmondtam a véleményem, nem egy visszafogott stílusban. Egy pár nap erejéig megváltoztak, azóta megy minden a régiben, de már nem érdekel. A férjem mellettem áll, még az anyjával szemben is, innentől nem rágom magam rajtuk.
az verte ki a biztosítékot, hogy a hátam mögött sérelmezték, hogy vettem a gyerekeimnek téli kabátot, csizmát, és ami nagyon mellbevágott, az az volt, hogy engem tesznek felelőssé azért, mert a fiam 95%, hogy diszgráfiás. Szégyenlik, és gyógyíthatatlan betegségnek tartják. Ráadásul ez a sógornőm a fiam keresztanyja. De még a gyerek névnapjáról is "elfelejtkezett". A másik sógornőm a lányom keresztanyja, a szülinapján a lányom annyit sem kapott, hogy nyald ki. Ja, anyósomtól, a saját nagyanyjuktól sem. De ez csak a jéghegy csúcsa.
Kell a családi béke, de nem minden áron. Gondolkodj úgy, ahogy nekem is kellett volna kezdetektől, hogy nem alacsonyodom le az ő szintjükre, ennél én több, jobb, mondjuk úgy, hogy különb vagyok.
Pont ma hallgattam meg, hogy megnyugodjak... :)
amikor eszedbe jut, mond magadba, szeretlek, sajnálom , kérlek bocsáss meg, köszönöm
ha látod mosolyogj
és ne foglalkozz vele
inkább olvass és fejleszd magad.
de azért tudd, mindenki tükör nekünk
a HOPONOPONO ból való a
szeretlek, sajnálom, kérlek bocsáss meg,köszönöm
Ha nem is látja azonnal sajnos vannak miatta rossz pillanataim.
De ez az én hibám, mert mindenki a saját érzelmeiért felelős. Én is, hogy hagyom, hogy megfusztráljon egy ilyen lány...
De ő úgy látja, hogy nem érdekel. :)))
Tudod egy időben igen bizalmas barátnője voltam, és visszaélt a bizalmammal. Barátnője sincs neki, mert aki volt annak a bizalmával mindig visszaélt. Az előttem lévő legjobb barátnője szerelmes volt a férjébe. A sógornő lecsapta a lány kezéről. Így lett vége a barátságunknak. Én megbíztam benne, visszaélt a bizalmammal, ellenem fordította. Nárcisztikus személyiségzavara van, amiatt, hogy a szülei annak nevelték. Meg van arról győződve, hogy tökéletes. Erre mikor jóban voltunk már rájöttem. Találtam benne jót, mert mindenkiben van. Konkrétan azért nem beszél velem, és azért nem köszön, mert nem úgy történtek a dolgok ahogy ő szerette és elképzelte volna és azért tartja a haragot szerintem. Nyitottam már felé, és a mosolyt is annak szántam, mert valahol sajnálom, hogy saját magát sem szereti. A barátnője, bizalmasa többé nem akarok lenni, legfeljebb az időjárásról vagyok vele hajlandó eleinte beszélni és majd meglátszik. Ha visszaköszönne talán kezdet lehetne...
Lehet. De neked ettől ne legyenek rossz pillanataid! Mert akkor ő győz - ugyanis ez a célja.
Ne hagyd, hogy kizökkentsen. Csücsükéljen csak a saját savanyú levében, ha ez így jó neki... Ha meg nem, változtasson.
De az is lehet, hogy egy idő után megunja. :)
Viszont ha nyit feléd, ne utasítsd el. Adj neki esélyt, de ne teregesd ki egyből a titkaidat. Tedd próbára, akár többször is, kis dolgokkal, abból kiderül úgyis, hogy csak szítani akar a tűzön, vagy komolyan gondolja, hogy változik.
Én hagynám a csudába... amennyire lehet, elkerülném.
Ha a saját testvérével sem beszél, akkor te mit töröd magad? :)
Ez a fintorra mosolygás viszont nagyon jó ötlet! :)
Kedves Estefani! Mikor rámosolyogtál, a bölcs ember módjára viselkedtél! Ellentétben a sok "hagyd a fenébe" hozzászólással, én azt javaslom csak 1x próbáld meg beleképzelni magad az ő helyébe! Valami nagyon nagy baj van a sógornőd világában! Mindenki csak a rosszat látja benne, de te legyél az első aki próbáld megérteni őt, és kideríteni mi lehet az oka! Ha egy picit is hajlamos arra hogy megtörjön, illetve megnyíljon neked, lehet rá fogtok jönni mi az amin változtatnia kéne hogy ő is boldog legyen, harmóniába éljen önmagával és a világgal! Mert hidd el, káosz uralkodik körülötte, és ezzel próbálja leplezni! Ha ügyes vagy, és megértő, akkor még az sem kizárt, hogy egyszer a legjobb barátnők lesztek! Apró dolgok is sokat jelentenek! Mint pl most a mosolyod! :)
Meddig tud, meddig fog majd így viselkedni? Örökké?
Nem foglalkoznék vele, ő ilyen és kész. Nem kell vele foglalkozni.
Én is szívesen pecken rúgtam volna a fintor miatt... De hihetetlen, győzött a higgadság. A párommal sem beszél, annak foghegyről odavet egy hello-t.
A sógorommal nincs baj, csak a lánnyal.
Arany mondás:
Amin nem tudsz változtatni, azon kár agyalni, mérgelődni, erőt belefektetni. Ez van, lapozz, annyi ember él még a földön, akivel jóban lehetsz.
Pároddal nem beszél? Vagy van még egy testvérük? Én nem erőltetném a dolgot, ha nem akor nem, ha találkoznák vele köszönnék meg normálisan viselkednék vele de különösebben nem keresném a társaságát. Pláne ha a őároddal nem beszél.
Vagy, fintorogj vissza mond meg neki ha okoskodni akar, hogy csaladi beke ide vagy oda te orrnyergen pattintod, ha nem szall le a magaslorol. Én hamar felhuzom magam, tőlem már biztos kapta volna. Ha hallgatsz az nem jó azt hiszi felsz tőle, ne add meg neki ezt az örömöt :-)vágj oda neki.Vagy igy, vagy úgy!!
Ne vedd észre a gunyolodast! jobban idegesíti, tényleg csak mosolyogj:-)
Szerintem is hagyd.Hiába beszêlnél vele,a ilyenekkel nem tudod megertetni,h bennük a biba.Ő ne fog hallgatni rád,neki te leszel a rossz,nehogy már ő és nem fogja érteni a nyelved.
Én annyira büszke vagyok, hogy anyámmal nem állnék szóba, ha fintorogna vagy kerülne, nemtetszését mutatná. Főleg, ha tudom, hogy nem bántottam meg. Én a helyedbe egy darabig elkerülném (mondjuk az idők végezetéig:) de nem mennék most utána és nem akarnék vele mindenáron beszélni.
Ez a jó módszer:) Én is így csinálnám....
Meg dobnak kővel,dobd vissza kenyérrel :)
Én legutóbb mikor rámfintorgott rámosolyogtam. Szerintem jobb volt mint egy saller. :)
Nem lehet erőltetni a köszönést..... Ha ő így, akkor te meg úgy...
További ajánlott fórumok: