Meddig alhat egy ágyban a szülő a gyerekével? (beszélgetés)

soha nem aludtunk egy ágybaN, Bár én nem látok benne rosszat. Szoptstás után is mindig visszatettem a kiságyba. De lehet hogy közrejátszik, amit Channa* IS irt, hogy 8-9 éves korára már alig volt köztünk magasságbeli külöönbség ill. az hogy fiam van.

Anyukámmal viszont néha együtt aludtam, egészen kislány koromban.

Én nem mint szülő, hanem mint gyerek és testvér szólok hozzá.

Jó magam 18 éves lány vagyok és nagyjából 4 éves koromtól egyáltalán nem alszok anyuékkal. Az öcsém 15 lesz nem sokára, de ő is legalább 10 éve nem alszik anyuékkal.

Persze más vendégségbe, ahol kialakulhat olyan helyzet, hogy egyikünk az egyik szülővel (általában én anyuval), a másikunk a másik szülővel (általában öcsi apuval) alszunk.

Nem aggaszt:-) Nyilván kiváltotta valami bennem, hogy érdekel a téma,de egy nyílt fórumon ezt nem akartam részletesen leírni.

Munkám révén sok család életébe beleláttam, láttam mindenféle megoldást:négy tagú család egy ágyban, anya kisgyerekkel franciaágyban miközben apu a gyerekszobában, gyerek agya odatolva a franciaágy mellé, stb.De ott mindenhol kicsi gyerekek voltak, nem tinik...

Én úgy nőttem fel hogy reggel odabújhattam a szüleim ágyába, de külön aludtam.Csak akkor alhattam anyu mellett, ha nagyon ritkán apu munka miatt nem aludt itthon.Sok köszönet nem volt ezekben a helyzetekben, mert rugkapáltam álmomban meg lehúztam anyuról a takarót.

Nem tudom, ha a tizenkét éves még anyuval alszik, mi történik, ha táborba megy?Vagy, én például ilyen idősen már volt, hogy a legjobb barátnőmmel aludtam, klassz móka volt gyerekként sokáig beszélgetni, vagy fogvacogva együtt thrillert nézni.

enyém is bújik néha,egy kis ,,,anyasimiért,,,

pedig 29-éves,

Én mindig elleneztem ezt...

16 és 11 évesem újszülött koruktól saját ágyban,szobában aludtak...de,ők táposak voltak.

Aztán született a kisfiam,ő is sajátba kezdte,de mivel anyatejes volt,könnyeb volt éjszaka ha mellettem van,de 7 hósan ő is külön cuccolt..

S végül megszületett a kislányom,20 hós és velünk alszik,mert meg szopizik éjszaka.

Szóval az elvem megdőlt,mihelyt a körülmény is megváltozott...

Házas se akartam lenni sose,aztán mégis az lettem.

Bár egy 3 évessel én már nem szeretnék egy ágyban aludni,de egy 11 évessel sem gondolom,hogy helyes.

Nyilván oka van,de tudni kell meddig "egészséges".

az én lányom,kicsi korától különszobában aludt a tesójával,

még nem,10-évesen agyvelőgyulladást kapott,

mikor haza hoztuk a kórházból,attól kezdve,csak a nyakamba kapaszkodva aludt el,annyira félt,

aztán mire gimnazista lett,addigra neki is lett különszobája,be is költözött,

mikor a nagyok már elköltöztek,mindenkinek lett külön szobája,

akkor alszik amikor akar,akkor kel amikor akar,

aztán egyszer csak azt mondta,fél egyedül,

leköltözött az én szobámba,

külön ágyba,

már 6-éve pestre költözött,de ha itthon van,csak az én szobámban alszik,

azt mondja,csak akkor alszik jól,

ennyi,

úgy hogy sok oka van annak,ha a gyerek a szülővel szeret aludni,

{a házasélet is megoldható}

Az én fiam 12 éves koráig aludt velünk. Őt már 7 évesen nem lehetett cipelni a saját ágyába, mert nagyobb volt mint én:D

Fenyegettem, hogy elmondom az osztálytársainak, de csak annyit mondott, hogy nyugodtan, mert mindenki az anyukájával alszik:DDDD

A szobája, saját ágya csak nappal érdekelte de, ahogy jött az alvás ideje, becuccolt közénk:DDD

Ha véletlenül elaludt a saját ágyába, akkor tuti, hogy éjjel bebújt közénk.

És ami a legérdekesebb ebben a történetben, 3 éves koráig csak ritkán volt olyan kedve, hogy közénk bújjon. Ha meglátta a fotót, amin a saját ágyában alszik, akkor rácsodálkozott, hogy ő aludt egyedül is!?:DDD

Családon belül sem egyforma a fejlődésük a gyerekeknek, egyiknek már 12 évesen igénye van ilyenre, a másiknak meg 18 évesen sem.

Aztán mind a kettő normális felnőtté válik.

Nincs erre sablon, mikor kell felnőni.

Az én lányom is szeretett sokáig velem/velünk aludni, most nyár végén döntött úgy, hogy a saját szobájában alszik, ő 9 éves múlt tavasszal.

Mi mondjuk vagy a nagyágyban, vagy egy L alakú kanapé két szárán aludtunk.

Most is átjön néha, de már nem férünk el kényelmesen hárman.

Én úgy vagyok ezzel, hogy ha beteg, vagy ha fél, vagy izgatott, akkor nem akarom magára hagyni, elszeparálni. Sőt, ha beteg, akkor vagyok nyugodt, ha velem alszik.

Olvasol, szerintem Brigi tök normális. Vagy nem. És szuper a kapcsolatunk. Nagyon őszinte.

Amúgy sosem érdekelt senki véleménye ebben a témában. Tisztában vagyok vele, hogy többen ellenzik.

Bár őszintén megvallva sosem értettem, hogyha a szülők alhatnak együtt, a gyereknek miért kell egyedül lenni, ha nem szeretné. :)

Magánügy. De úgy kell csinálni, hogy gyereknek, szülőnek egyaránt jó legyen.