Levél a férjem szeretőjétől...mit szóltok? (beszélgetős fórum)

én eleve örökmozgó vagyok, de nálunk ez sosem volt gond...mire ő felébredt le volt nyírva a fű, meglocsolva a kert stb.

nekem nincs nagy alvásigényem, ennyi pont elég...

más típusú férfi is, de én még nem láttam, csak elvétve 1-2-t, azok meg már foglaltak

egyet én is tudok, de sajnos csak ritkán látom, pedig imádom...ő a bátyjám: mos, főz , vasal , takarít, gyereket nevel, 25 év után fülig szerelmes a nejébe....innen is láthatod nincs szerencsém...születhettem volna a szomszédba..

hát 4 év óta irtó sokat hazudott és le is bukott mindég...

hogy mi váltotta ki? más nem lehet csak a tisztelet hiánya...mert egy dolog új életet kezdeni mással...de ha tisztelem a partnerem, a gyerekeim anyját, akkor őszintén elé állok és nem kettős életet élek..

a gyerekek nekem is tartják azt a bizonyos tükröt...és nem feltétlenül tiszteletlenség, ha olyat mondanak ki ami nekem nem tetszik...attól még lehet nagyon is igaz...

rengeteget beszélgetünk ki milyennek látja a másikat, és bizony sokszor igazuk van..

az adott szituációban pedig tényleg a gyereknek volt igaza:

-előtte való délután derült ki apuka újabb hazugsága, + elköltözött tőlünk...

ha elment, akkor hagy én kérjem már számon a késését...távgyereknevelés nincs...a másik olyanért kérjem számon amit magam sem tennék.

Oké én értem a gondolataidat, sőt van amiben azt mondom igazad van.

Nem tudom elgondolkoztál-e azon, hogy vajon szerinted mi válthatta ki ezt a férjedből, ha nem volt rá jellemző addig a félrelépés?

Tényleg mindig hazudik? Vagy csak ebben hazudott? Sok kérdés van amire válaszolni kell ahhoz, hogy az ember megfelelő döntést hozzon.

Én biztos rákérdeznék hogy mi az az ok, ami miatt úgy gondolta mással jobb! Vagy épp miért jobb a másikkal?

A gyerekekkel kapcsolatosan pedig az a véleményem, persze meg lehet a gyerek saját véleménye, de a tiszteletet mindenkinek akkor is meg kell adni. Én elvártam a fiaimtól, hogy ha nem szeretnek valakit azért még nem lehetnek vele tiszteletlenek! Pláne nem a szülővel! Te soha nem hibázol? De biztosan! De ha ezért szemtelen veled a gyerek, azt Te sem veszed jó néven. Nem mindegy milyen hangnemben és hogyan mondja el a véleményét.

Egyetértek azzal, hogy néma gyereknek anyja se...

Megkérdezném tőle, hogy miért adott pozitív jeleket, ha nem úgy gondolta. Esetleg kímélni akart, magában sem volt biztos?

Nem rád értve, mert a ti dolgotokba nem kell belelátnom, de van olyan, hogy ha az ember negatív jeleket küld, a másik fél nem veszi észre. És van olyan is, akivel nem lehet beszélni.

Hogy lehet bírni a napokat ilyen kevés alvással? Nálunk spec a viták egy része pont abból fakad, hogy a férjem szeretné, ha egy időben feküdnénk le. Utálja, hogy sokszor fennmaradok. Viszont én álmos és fáradt vagyok szinte mindig.

A másik - a "kell egy társ" dolog. Hát nem tudom. A körülöttem lévő - és a saját - kapcsolatokban a nő nem a társ funkcióban létezik, hanem a pasi házvezetőnője, szakácsa, a gyerekek fő őrzője, akivel jobb esetben lehet dicsekedni, hogy az mellett, hogy jól főz, még jól is néz ki és a feje sem tök üres. De ennyi. Semmi tisztelet, igazi szeretet - esetleg ne adj Isten, szerelem. Nekem mégegy ilyen nem kéne. Biztos van más típusú férfi is, de én még nem láttam, csak elvétve 1-2-t, azok meg már foglaltak (máséhoz meg nem nyúlnék).

Szóval, azért nem egyszerű ez.

egyetértünk...különbözünk és ki tudja mi a helyes...

én nem mindenbe avatom be őket, de megadom a szabadságot, hogy véleményük legyen és ki is mondhassák azt....koráért, rangjáért, vagy bármi egyébért soha nem kellett látszat tisztelniük senkit...

mivel a gyereknek volt igaza, így az apja előtt nem pirítottam rá, később megbeszéltük érvekkel és ellenérvekkel...

a következőket mondta a gyerek és varrjál rá gombot ha tudsz, mert én sajna nem tudtam:

- pont ő szól rám, amikor folyton csak hazudik? milyen alapon? Neki szabad, nekem meg nem?

- erre mondtam neki, ha helytelennek tartja amit az apja csinál, akkor ő miért csinálta ugyanazt?

- erre jött a válasz: igazad van anya , ne haragudj, de apa akkor se kérhet rajtam számon ilyet

Nem figyeltél eléggé a férjedre ha nem vetted észre, hogy a pozitiv megerősités nem igaz!

hát engem sorvaszt a gondolat, hogy azt kellett volna figyelnem, ha valamire azt mondja ez így jó...-vajon hazudik-e?

szerintem felnőtt ember ne adjon a párjának pozitív visszajelzést, ha valami nem tetszik neki...de ehhez már persze gerinc kell...

gondolatot meg sosem tudtam olvasni...elvárom, hogy nyílt kártyákkal játszunk..

Akkor sem engedném, megmagyaráznám a gyereknek, hogy ez az én dolgom és én fogom elintézni apáddal. Ez ne legyen a gyerek dolga, legalábbis szerintem.

Ez az én véleményem, persze elfogadom ha másnak más a véleménye, hiszen nem vagyunk egyformák és a helyzetek sem egyformák.

Hozzáfűzöm ha nem haragszol az én saját véleményemet, nem biztos hogy ez a helyes, inkább én igy látom:

Nem figyeltél eléggé a férjedre ha nem vetted észre, hogy a pozitiv megerősités nem igaz!

Borzasztó kevés időd marad magadra és a férjedre, ez bizony baj lehet egy házasságban, ebbe előbb utóbb a férfiak beleunnak.

Abban teljesed igazad van, hogy a nőnek szüksége van társra és hogy a gyerekek kirepülnek. Viszont az, hogy nem beszélhetsz meg mindent a gyerekekkel ez igy nem igaz. Én megbeszéltem velük mindig mindent. Még a válásról is előbb az ő véleményüket kértem ki, utánna szóltam csak a páromnak, hogy válni szeretnék! Nekem fontos az ő véleményük is, persze nem a három évesé, de a nagyoké már igen! Nekem 11 éves volt a kisebbik fiam akkor mikor váltunk, igaz hosszú válásom volt.

a tiszteletet, az igazi tiszteletet nem lehet ki követelni...ha a gyerek azt látja 4 éven át, hogy apuka gátlástalanul hazudik, nem fogja eltűrni, hogy számonkérje őt valami hasonlóért...

a szülőnek kell a példát mutatni...a gyerek csak fordított tükör..

Most lehet, hogy megkövezel, de a lányod nem beszélhet igy az apjával még akkor sem, ha az hibázott! Én biztos, hogy nem engedném neki.

Ez a kettőtök dolga és csak Ti tudjátok melyikőtök mit rontott el a házasság alatt a tisztelet akkor is kijár a szülőnek!

Én elváltam a második férjemtől 15 év házasság után, de a gyerekeknek soha nem engedtem meg, hogy tiszteletlenek legyenek vele. Elmagyaráztam nekik, hogy elrontottuk a kapcsolatunkat és bizony ebben mindketten hibáztunk, de nekik továbbra is az apjuk és azért mert mi nem jövünk ki egymással nem lehetnek vele szemtelenek, vagy épp gonoszak. Elmondhatom már 5 éve elváltam, de a gyerekeknek nagyon jó a kapcsolatuk az apjukkal és szinte nem is nagyon veszik észre, hogy elváltunk, mert mi is beszélünk egymással normálisan. A gyerek igy nem szenved a mi hibáinktól! Nekem ez igy fontos!

Szia

sorban válaszolgatok, remélem jó így:

Egyik fél sem lép félre, ha otthon tökéletes neki

-hm, ez így igaz, de néma gyereknek anyja se érti a szavát, ha mindég pozitív megerősítést kapsz vissza fel se merül benned , hogy valami nem ok.

nagyon tisztellek azért, hogy 6 gyerek nevelése/háztartás/férj mellett még egyetemre is jársz -bár kiváncsi volnék (tényleg és őszintén), hogy hogy a csudába osztod be az idődet.

-a nappalok a gyerekeké, éjjel takarítok és tanulok...ez azt jelenti, általában fél 3 körül fekszek és 6 körül kelek, valamint délben alszok 2 órát a kicsivel...hát így..

hova tettétek a kicsit, amikor kettesben voltatok? Vagy még akkor is volt szitteretek, amikor az egész szeretős kapcs-ra fény derült?

egyrészt a szitterhez, másrészt, bár családunk nincs Mo.-n , de barátaink vannak és keresztszülők is...hol ide-hol oda

Őszintén: minek új élettárs jellegű pasi? Nyűgnek?

-társnak, mert nem csak ember és anya, de nők is vagyunk...és mert bármennyire fáj is , el kell fogadni: a gyerekek csak vendégek az életünkben, felnőnek és elmennek...

a gyerekekkel nem beszélhetsz meg mindent, és nem szabad az ő válukra hajtani a fejed, ha bánt valami...

és főleg, mert minden embernek szüksége van szeretetre, törődésre , megértésre

persze van aki egyedül érzi jól magát...én speciel nem bírnám..

ezt az albérletdolgot nem értem

a férjed elköltözött az anyjához, azt értem...

azt írtad építkeztetek és hogy korábban jól álltatok anyagilag...hol laktok most a gyerekekkel?

miért kell albérletbe menni...bocsánat, tudom, hogy a topik nem erről szól, de előttem ezek a részletek nem világosak...

vmiért leblokkolt a rendszer.

szóval, a férjed nem igazán tűnik döntésképesnek.

Kedves Füge!

Végigolvastam a fórumot, és több megjegyzésem is volna.

- nagyon sajnálom, hogy ez történt veled/-tek.

- Bocsáss meg érte, mert semmiképpen nem bántani akarlak, de egy kapcsolat - bármelyik - igenis két emberen múlik. Egyik fél sem lép félre, ha otthon tökéletes neki. Tényleg érdemes volna kiderítenetek magatok között, mi nem volt tökéletes.

- a férjedet nem azért tartom szemétnek - elsősorban - mert megcsalt, hanem azért, mert négy év alatt képtelen lerázni a csajt, és rádengedi, mint vmi pitbullt. Milyen férfi az ilyen????

- nagyon tisztellek azért, hogy 6 gyerek nevelése/háztartás/férj mellett még egyetemre is jársz -bár kiváncsi volnék (tényleg és őszintén), hogy hogy a csudába osztod be az idődet. Nekem csak két gyerekem/háztartás/munkahely és egy-két tanítvány van, de képtelen vagyok megírni a szakdogámat (nem lustaságból), a férjemre pedig egyáltalán nincs időm. Nem is csodálkoznék, ha félremenne valamelyikünk (merthogy a "kölkök" mindig ott vannak, és sajnos vagy sem, mindkettő turbós - tehát sosem vagyunk kettesben (bár, nincs is idő a félremenésre, annyira tele van mindkettőnk napja).Ez a kérdés szól Velociraptornak is. És innen a következő kérdés is:

- hova tettétek a kicsit, amikor kettesben voltatok? Vagy még akkor is volt szitteretek, amikor az egész szeretős kapcs-ra fény derült?

-többen is írták, milyen nehéz dolog 6 gyerekkel új pasit találni. Őszintén: minek új élettárs jellegű pasi? Nyűgnek? Én egy ilyen eset után nem hiszem, hogy tudnék bízni bármelyi másik hímnemű lényben.

Valamelyikőtök írta a nagyszüleiről szóló történetet. Igen, az előttünk járó generációban a nők többsége feladta saját magát/igényeit. Ebből a korosztályból csupa önfeláldozó nőt ismerek. Leginkább olyanokat, akiknek az egészsége rá is ment erre. Lehet, hogy megköveztek, de én nem akarok olyan lenni. Igenis vannak vágyaim - és nálunk a viták jó része ebből fakad.

Remélem, nem értettél félre, mindenképp drukkolok neked, hogy végül jó döntést hozz.

Akárhogy is, mindenképpen a te kezedben van a sorsotok! Mert a férjed

Érdekes ez de én Füge67-en azt érzem még mindig, teljesen tanácstalan! Lépne is meg nem is.

Gondold végig és tedd meg amit eldöntöttél! A csodára ne várj, mert az nem lesz!

Szerintem azért, mert sok gyermeket vállaltatok nem vagytok "hülyék", én inkább bátornak tartanálak benneteket. Lehet bennem van a hiba, én egy gyermeket szerettem volna, végül is kettő lett, de azt az ember soha nem bánja meg!

ez lenne a fórumok értelme úgy általában...

pont tegnap találtam egy fórumot...egy kismama kért tanácsokat bizonyos ügyben...hát szegény elég hamar megbánta, csúnyán letámadták...pedig az első gyerek tud okozni meglepiket, főleg ha nincs senki aki segítene

a lányom határozott egyéniség, nagyon erős kritikával, de ezt szerencsére önmagán is gyakorolja...az a kamasz aki tud is , akar is bocsánatot kérni ha kell

NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁ!!!

okos, gyönyörű ( teszek ki róla fotót, megengedte)

felvágták a nyelvét, de meg is tudja magát védeni!

ezt én is elmagyaráztam a gyereknek, meg is értette, csak annyit fűzött hozzá: - anya! nevet a szemed!

pedig halál komoly voltam...

tudod szerencsés vagyok...én mindenen tudok nevetni...és minden helyzetben megtalálom azt ami boldoggá tud tenni..

hát nem belőlem gazdagodnak meg a pszichológusok :D

a problémákat kiparódiázom, így már nincsenek is akkora hatással rám...

pl. férjem elintézte hogy új telószámom legyen...nagyon bántott mert nem kérdezett csak úgy szolgáltatt váltott...aztán kiderült, hogy családi csomagban vagyunk a szeretőjével....ez 2 éve volt...mai napig forog a baráti körömben a tréfa , hogy így ingyen hívhatjuk egymást...

Lányok, most mennem kell dolgozni, de bár a téma szomorú, jó, hogy ilyen is van ahol a fórumozók nem megszólják egymást, hanem támogatják

majd este még visszanézek....