Levél a férjem szeretőjétől...mit szóltok? (beszélgetős fórum)

tudod mit juttattál eszembe?

egy-két héttel azelőtt, hogy először megtudtam a csajszit...jött haza a férjem éjszakás műszak után a cégtől...4 km a házunktól...

sokat késet, kicsit aggódtam is, egy csomószor melegítettem a kávéját...

egyszer csak beesett az ajtón egy csokor vadvirággal...

hazafelé a mezőn szedte nekem...

gyönyörű volt jó illatú...nagyon boldog voltam...

Szia!

A párod mit szeretne? Küzd azért ,hogy megbocsáss?

Ne a szerető szavára adj, hanem a férjeddel úlj le és beszélj!

A nő lehet, hogy csak meg akarja szerezni és szitja köztetek a tüzet!

Ha szereted és meg tudsz neki bocsájtani akkor ne késlekedj és tedd meg mielőtt késő lenne és a másik nőnek sikerülne elbolonditania.

Harcolj érte és a gyerekekért! Gondold végig magadban mit szeretnél és azt valósitsd is meg! Ne hagyd magad, akár hogy döntessz is! Vagy bocsáss meg neki, vagy küld el, de akkor örökre.

Ne örlődj igy, mert tönkreméssz és a 6 gyereknek szüksége van rád!

Szia Christy!

Szívesen,csak félek elcsépelt dolgok lesznek,és okoskodni sem akarok...

Az alap nyilván a szeretet és a tolerancia, melynek talaján kiépül az, hogy MINDIG MINDENT meg tudjunk beszélni...

A trükkök? Én azt gondolom, nem baj, ha a pasi is tudja, hogy résen kell lennie! nem baj néha egy kicsit mélyebb dekoltázzsal egyedül ellibbenni otthonról.És kicsit néha kéretni magunkat.És persze tilos a féltékenység-ezt utálják!A Fiam házassága ettől ment tönkre...

Azt gondolom sok munka és gyerek mellett is meg lehet a hangulatot teremteni-érezze néha az a férfi, hogy nem egy virágos otthonkás házi tündérrel, hanem egy démonnal, egy NŐVEL hál!

Lehet vacsi után egy fél órát sétálni, vagy hajnalban(általában a gyerekek vakációban hajnalban még alszanak) kiülni kettesben kávézni, vagy az ágyban beszélgetni(is).

Meg lehet a másikat lepni, egy virággal, egy csokival, akár egy újsággal ,amit szeret nem csak szülinapon!

Fel lehet hívni napközben a másikat, nem csak azért, hogy "Te el ne felejtsd már Lacikától a verset kikérdezni", hanem bele lehet susogni valami szépet, vagy odatartani az autórádióhoz, ha megy kettőnk szerelmes száma.

Sorolhatnék ezret....igen is a gyerekeknek is meg kell tanulni, hogy a szülők emberek, magánélettel és intimitással....ha megszokják, csak hasznukra válik!

Én is azt gondolom, amit itt többen írtatok, hogy ha szerető szülőkről van szó meg kell próbálni esélyt adni(de csak egyet), ha viszont békétlen a házasság annál minden jobb(én békétlen házasságban nőttem fel).

Én csak ennyit tudok mondani, és hogy nagyon drukkolok, fel a fejjel Füge!

Én biztos nem türném el egy idegen embernek, hogy akárcsak rá is szóljon a gyermekemre!

-ha nem szólhat rá, ha nem nevelheti, hogy válna apjává?

a szeretet teljes nevelésnek igenis helye van, hamár egyszer apává és fiúvá fogadták egymást

nem tudom...friss még a csajszi legutóbbi berobbanása...

sokszor mondták , hogy nincs köztük semmi, aztán sokszor azt is hogy vége...

egyenlőre olvaslak titeket, mert nagyon sok dologban van igazatok pro és kontra is...sokmindenre jobban ráláttok kívülállóként, mint én

Miután nem kevés időt töltöttek már együtt gondolom ismerik is a másikat, tehát ha valami nem stimmel azt észreveszik a másikon.

6 gyereknek nem könnyű felnőni apa nélkül, mig egy gyerek könnyebben átvészeli! Ne mond nekem, hogy neked soha nem hiányzott az édesapád? Mert én is apa nélkül nőttem fel, de bizony hiányzott mindig. A nagyfiam is apa nélkül nőtt fel, sajnos meghalt az apja balesetben mikor ő 5 éves volt és nagyon hiányzik neki még most is pedig már 26 éves.

Én harcolok a családért és amit helyre lehet hozni azt igenis helyre kell hozni!

Egyedül álló nők is nehezen találnak megfelelő társat, miért gondolod hogy 6 gyerekkel ez könnyű lenne? Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de biztos ő is nagyon megvállogatná hogy kivel áll szóba, pont a gyermekei miatt! Én biztos nem türném el egy idegen embernek, hogy akárcsak rá is szóljon a gyermekemre!

igen, megbeszéltük...de csak miután minden kiderült...azóta megbeszélünk mindent....ami neki eszébe jut, és van kérdése, megkérdezi

és én is :)

de mondtam, csak utána....:)

érdekes mód nem haragszom rá...persze nem bízom benne, de nem haragszom...valóban megbocsájtottam...

de ehhez az kell, hogy folyamatosan bizonyít :)

megtesz mindent, hogy felépítse amit lerombolt...

ha nem így tenne, nem ezt tapasztalnám, akkor már nem lenne velem...

De Te is leirtad, hogy amikor volt pár szabad órád, akkor a párod aludt! Úgy látszik már akkor kezdett kihülni a közöttetek lévő kapcsolat, mert nem vágyott arra, hogy alvás helyett inkább veled töltse azt a pár órát. Nem sétarepülésre kell vinni a férjet, hanem aktivan vele tölteni a szabad időt! Ez lehet egy meghitt vacsora, egy kis kirándulás, stb. Valószinüleg az ágyban sem kapta meg azt amire vágyott, bocsi nem akarok én turkálni a magánéletetekbe.

hát tudod az én férjem a krumplit is kialudná a földből....anyósom pirított rám anno, hogy az ő kisfiának napi 12-14 óra alvásra van szüksége ( sajnos ez igaz)

ő alszik a strandon, a családi kirándulásokon oda és vissza úton...

én álmodozom Görögországról, ő meg arról hogy egy hétig fel se kel... :(

sosem volt aktív...

az ágyra sosem panaszkodott...és nekem se volt okom rá... :D

Szerintem, hogy ki mennyi idöt töltene szivesen a párjával és azt milyen intenzitással, programokkal stb. az egyénenként változó. Lehet, hogy az egyik kevesebb idövel is boldog, míg a másik hiányt érez. Én úgy éreztem Füge boldog volt, míg a férjnek láthatóan hiányzott valami. Ergo a férjnek kellet volna kezdeményzeni a beszélgetést, mert nem biztos, hogy Füge jól megy a gondolatolvasás. ;)

"Viszont annak nincs értelme, hogy egy rossz döntés miatt tönkremenjen a család és esetleg apa nélkül nőjjenek fel a gyermekek."

Mint apa nélkül felnött "gyermek" állíthatom, hogy inkább egy boldog anyával, mint boldogtalan apával-anyával élnék együtt. Persze egyértelmüen könnyebb 6 gyereket felnevelni közösen, mint egyedül. De ennek ellenére szerintem lehet boldog életet élni egyedül is és talán még párt is találni.

igen...háromról tudok (egyszerre derült ki)...de megbocsájtottam..és azt láttam rajta h megváltozott...megbánta...és most minden rendben...de általa én is erősödtem, és megismertem magamat is...tanultam ebből, hidd el :)

viszont mindenkinek jár egy esély :)

megkapta, él vele :)

abban a pillanatban ha kiderülne valami, repül, ezt ő is tudja...

Szerintem mindegy ki kezdeményezi a beszélgetést ha valami nem jó!

Nem irta Füge67 hogy a párja nem lett volna jó családapa, nem is gondolom hogy rossz volt, mert akkor biztos nem szült volna 6 gyereket neki. Tehát nekem egyértelmű ebből, hogy az egymásra szánt idő lett egyre kevesebb és ez vezetett a házasságuk félremeneteléhez. Épp azért irtam, hogy üljenek le megbeszélni, mert helyrehozni a hibánkat sosem késő, pláne ha egy egész családról van szó!

Én becsülöm, hogy a mai világba 6 gyereket mert szülni és úgy gondolom ezt a gyerekek meg is fogják neki mindig hálálni. Viszont annak nincs értelme, hogy egy rossz döntés miatt tönkremenjen a család és esetleg apa nélkül nőjjenek fel a gyermekek.

Persze el lehet vállni, de 6 gyerekkel nem könnyű újra társat találni, és szerintem ha amúgy jó a házasságuk akkor nem is szabad ezt tenni.

ezzel a nagy beszélgetéssel az a baj, hogy pl, nálunk én állandóan kérdeztem, kérdeztem, beszéltem, mondtam neki, mondja mi baj van., szeretne-e valamit máshogyan, stb...

erre a válasz minden esetben az volt, rémeket látok, szeret, nincs semmi baj...

ehhez képest éppen csak 3 barátnője volt mellettem....

van akivel egyszerűen képtelenség beszélgetni...nem hajlandó elmondani semmit, de azt mondani nagyon tudja, h én fújom fel a dolgokat, holott nincs is semmi baj....jahhh persze...

Szia Velociraptor!

Tudom, hogy nem ez a téma, de nem árulnál el néhány trükköt? :D Szerintem ez bárkinek hasznos lehet, akár 10 gyerek nélkül is!

Nagyon igazad van! És erről beszéltem beszélek én is!

Ha megbeszélik a gondokat akkor lehet segiteni rajta!

Azért egybe nem értünk egyet, abban hogy a férfi a hibás: hiszen lehet, hogy épp az asszonykával nem lehet megbeszélni a dolgokat és úgy gondolja akkor majd máshol keresi, de nem biztos, hogy azért a családot fel akarja adni, csak épp ami hiányzik azt keresi máshol! És bizony ilyenkor hibás mindkettő: a nő azért mert nem beszéli meg a férjével a bajokat, a férfi pedig azért mert máshol keresi a boldogságot!

Soha ne abban reménykedjünk, hogy mostmár a gyerekek miatt úgy sem hagy el bennünket a férjünk, mert ez bizony csapda.

A gyerekek születése mindig az anya felelőssége, nekünk nőknek kell végig gondolni, hogy bármi történik képesek leszünk-e egyedül felnevelni őket (mert ugye nem csak válás van, esetleg egy baleset).

Szia Füge!

Nekem 10 gyerekem van. Tényleg nem egyszerű, de nem lehetetlen, hogy ne halljon ki a romantika-amúgy mind két félnek jobb is.

Szurkolok Neked!!!!!

"Nekem mindig az a véleményem, hogy ha a férfi félrelép, vagy épp a nő ott a másik fél is hibás. Gondolom nálatok is az történhetett, hogy a sok gyerek miatt már nem maradt időd és kedved a férjedre. Sajnos ezt a férfiak elég nehezen viselik és nagyon hajlamosak arra, hogy máshol keressék a boldogságukat. "

Alapvetöen igazad van abban, hogy a férfiak (bár szerintem egyes nök is) hajlamosak a kalandot, az izgalmat, az új élményeket máshol másnál keresni, ha otthon nem kapják meg. De azért egy felnött férfitöl elvárható lenne, hogy ha ilyen igényei vannak, akkor az megbeszéli a párjával és nem pedig félrelép. Szerintem igenis az a fél hibás, aki félrelép, mert ö dönt és senki más helyette. Nekem ha bármilyen problémám volt, megfogtam a párom kezét, leütlem vele a kanapéra és elmondtam mi esik rosszul, mit szeretnék másképp az életünkben. És ugyanezt elvárom a páromtól is! És meg is hallgatom, ha mond valamit. Szerintem erre minden felnött érett embernek képesnek kellene lennie.

Sajnos ebben a világban a nőnek kell arra gondolnia, hogy bármi adódhat az életben és bizony a gyerekeket akkor is fel kell nevelni.

Nem bántásból irtam, hogy kevés időd maradt a gyerekek mellett a férjedre, csak tudom hogy minél több gyerek van annál kevesebb idő marad egymásra a házastársaknak. Nem kételkedem benne, hogy jó anya vagy!

De Te is leirtad, hogy amikor volt pár szabad órád, akkor a párod aludt! Úgy látszik már akkor kezdett kihülni a közöttetek lévő kapcsolat, mert nem vágyott arra, hogy alvás helyett inkább veled töltse azt a pár órát. Nem sétarepülésre kell vinni a férjet, hanem aktivan vele tölteni a szabad időt! Ez lehet egy meghitt vacsora, egy kis kirándulás, stb. Valószinüleg az ágyban sem kapta meg azt amire vágyott, bocsi nem akarok én turkálni a magánéletetekbe. Szerintem az a megoldás, ha nem foglalkozol a szeretővel, azt intézze el ő és ha titeket választ akkor igenis ő is bizonyitson, beszéljétek meg mit kell másképp csinálni és hozzátok rendbe a házasságotokat. Ez rajtad múlik, hogy mennyire tudod megbocsájtani neki ezt a félrelépést, mert lehet hogy minden jórafordul és soha többé nem lesz ilyen!

Szerintem meg kéne próbálnotok rendbe tenni, hiszen mindenhol vannak problémák és ne hidd, hogy egyedül vagy a világban ezzel.

Tudom borzasztó lehet ezt megélni, de muszály túltenni magad és megpróbálni helyrehozni.

Minden ember hibázhat és hibázik is.

Gondolom nálatok is az történhetett, hogy a sok gyerek miatt már nem maradt időd és kedved a férjedre.

ez butaság, szerintem...nekem nem megy elképzelni, hogy valakinek pont a párjára ne jusson ideje.....

bár az kérdés , hogy hogyan értjük az időt...sétarepülni tuti nem vittem...kevés a 8 személyes gép...de minden nap volt 2-3 szabad óránk legalább...amit ő többnyire alvással töltött...lehet hogy dúdolnom kellett volna hozzá...

ugyanakkor megjegyzem nem csak a nőnek gondolnia arra hogy bármi adódhat, és merem feltételezni, hogy normális esetben amikor egy pasi az 5. vagy 6. gyereket csinálja meg akkor valószínűleg sejtheti hogy leáldozott a kalandozások ideje...

fel sem merült bennem hogy ne vállaljam őket...szerintem nagyon jó anya vagyok...és a gyerekeim ezt vissza is igazolják...

Szia! Végig olvastam a leirt dolgokat és elmondom a véleményemet is.

Szerintem abban igaza van, hogy nem akar úgy lemenni, hogy nincs munkája, hiszen 6 gyereketek van és azt el kell tartani! Tehát nem lehet felelőtlennek lenni!

Az a baj, hogy amikor a nők terhesek lesznek, soha nem gondolnak arra, hogy bármi is adódhat és bizony egyedül kell megküzdeniük a gyermekek felnevelésével. Ami nem könnyű feladat, de miután a gyerekek már megvannak vállalnod kell bármi áron is.

Nekem mindig az a véleményem, hogy ha a férfi félrelép, vagy épp a nő ott a másik fél is hibás. Gondolom nálatok is az történhetett, hogy a sok gyerek miatt már nem maradt időd és kedved a férjedre. Sajnos ezt a férfiak elég nehezen viselik és nagyon hajlamosak arra, hogy máshol keressék a boldogságukat.

Én a szeretőnek soha nem válaszolnék és nem reagálnék semmilyen módon.

A férjemmel pedig leülnék és megbeszélném, hogy minek a következménye lett az, hogy ő félre ment. Ha rendbe lehet hozni akkor igenis rendbe tenném a házasságomat, mert a gyerekek szempontjából is jobb lenne és talán Ti is újra ugyan úgy szerethetnétek egymást, mint régen.

Ezenkivül én ezt úgy kezelném, hogy hibáztam én is és ő is és soha többet nem hoznám szóba, még esetleges veszekedésnél sem! Ezt le kell zárni csak akkor tudtok új életet kezdeni a családotokkal. Figyeljetek egymásra mindig, még akkor is ha nehéz, mert akkor könnyen elvesztheti az ember a másikat.