Levél a férjem szeretőjétől...mit szóltok? (beszélgetős fórum)

De azért valljuk be, hogy klassz beszólás volt! Nem ejtették fejére a gyermeket! :DDD

Persze annak ellenére, hogy fülig érö vigyorral olvastam, nem volt helyes viselkedés...

szerintem nem vagyunk hülyék-bár legtöbben annak tartanak

egyébként nálunk is középen jöttek sűrűbben....mint Nálatok

Pontosan ezt akartam én is mondani!!!

"igazad van, de szerintem Veloci is meg tudja erősíteni. . . az ember lánya megszokja hogy ő a legutolsó gondolat, nem azért mert nem fontos. . . csak mindég van fontosabb"

Tudom, hogy így van ezért is írtam, hogy gondolj magadra is! Néha azzal segítesz a gyerekeidnek a legtöbbet!!! Ez most egy ilyen eset!

Nem Füge!

Muszáj, hogy ebben a történetben Te is fontos légy. Egy boldogtalan anya, feleség, csak negatívat sugároz-ez nem önzés!!!

de jóóóó, anno mi is terveztünk hetediket....hát nem úgy néz ki hogy lesz..

de legalább te meg Veloci meg tudtok erősíteni...nem hülye az feltétlen aki nagy családot vállal és nem is felelőtlen...

csalódottak...az apjuk példakép volt, most már nem az...

nem mondom hogy helyrehozhatatlan a dolog, de nagyon sokat kellene ahhoz az apjuknak bizonyítani...

pl. a nagylányom 15 éves...késett negyed órát, a férjem meg pont itt volt és számonkérte rajta...a lányzó valamit füllentett, az apja meg rászólt, hogy ne hazudj...

a gyerek meg vissza: - azt csak neked szabad??

igen, ez így igaz...

hát meglátjuk mi lesz ha találok végre albérletet...

legkésőbb akkor kénytelen lesz őszintének lenni és addigra talán én is tudni fogom mi a legjobb nekünk

Én csak a saját válaszaimat tudnám elküldeni. De szerintem neked a saját válaszaidat kell megtalálnod.

Én csak egyet füznék hozzá. Ne felejtsd el magadat! Mérlegelj minden szempontot, de gondolj arra is, hogy te mikor lennél boldog. Mert a gyerekeidnek szükségük van egy kiegyensúlyozott boldog anyukára! Gondolj magadra (is)!!!

És még egy dolog! Nem egy szoknyapecér emberről beszélünk, mert nem sok szeretője volt, hanem csak egy! És ez bizony lényeges az ügy szempontjából!

Valószinüleg kifogta a ráakaszkodó nőt és nehezen tudja levakarni magáról!

Valahol mégis elmentetek egymás mellett!

Hogy hol a hiba vagy hogy hol romlott el, már nehéz megmondani, egyszerűen lehet az is, hogy nem egy dolog miatt robbant ki, hanem rakódtak a sok kicsi dolgok és egyszer csak sok lett!

Tudod vannak férfiak akik azt mondják persze jöjjenek a gyerekek és amikor ott vannak akkor viszont kiutat keresnek belőle. Gondolom a szeretőnek nincs gyereke, szabadabb az élet igy vele.

Mindegy de el kéne döntened, hogy neked és a gyerekeknek mi a jó és véghez kellene vinni a döntésed. Ez a szabad ember dolog nem jó! Igy azt csinál amit akar, mindig van valaki mellette!

küld a válaszokat is légyszi, mert bennem akkora a káosz, hogy fogalmam sincs...ezeken a kérdéseken rágódok én is, és még vagy 25 egyéb kérdésen...

pl.- mi a jobb a gyerekeknek?

- vajon ő mit érez és ki iránt, mert ez alap egy kapcsolathoz..

stb., stb.

Mióta leírtad a helyzeted a következö kérdéseken gondolkodom...

Ha a helyedben lennék: Meg tudnék-e bocsájtani öszintén tiszta szivvel a férjemnek? Tudnék-e hinni neki a jövöben? Megbíznék-e benne? Tudnám-e szeretni? Nem lenne-e a fejemben örökösen a gondolat, vajon megteszi-e megegyszer? Tudnék-e egy fedél alatt élni vele?

Én magamnak megválaszoltam a kérdéseket... De úgy gondolom ahányan vagyunk, annyi féle természetünk, temperamentumunk, gondolkodásmódunk van. Így a válaszok is különböznek. Szerintem neked magadnak kell megválaszolnod ezeket a kérdéseket. Ha tudod a választ, tudni fogod mit tegyél :D

korábban már írtam, csak csoda tudja hanyadik oldalon van...régebben elég jól álltunk anyagilag, volt bébiszitterünk...így időnk is volt egymásra...

hidd el soha nem panaszkodott, igazán ma sem látom mi lehetett rossz...afféle minta-pár voltunk...sokfelől hallottam vissza hogy büszke rám, mert szépnek lát és mert nem csak a háztartásba ragadtam, hanem egyetemre járok....aztán beütött a ménkű...

ebben igazad van ez a csiki-csuki tarthatatlan állapot

a gyerekek már nem annyira picik, hogy ne tudjatok egymással törődni....persze, ha akartok

szemrehányást egyetlen dologért tettem...a hazugságokért, amúgy szabad ember...szabadon távozhat ha akar, de azt tegye méltó módon...

én képes vagyok elfogadni ha már nem szeret és azt is ha mást igen...de ez...

a legnagyobb 15 éves, aztán 11, 9, 7, 6 és három évesek...

gondolom azért keresi a veszprémi állásokat...de nála sosem lehet tudni

szerintem csak érdekességnek kellett Neki a másik...tudod azért a pasikban van vadászösztön.....szerintem üljetek le gyerekmentesen(!!!!!)és beszéljétek meg!

De ne szemrehányásokba ,hanem előre mutató megoldásokba menjetek bele, ha elfogadsz egy jó tanácsot!

nem nevezném küzdelemnek, de minden idejét itt tölti és keresi a veszprémi állásokat...

de a 4 év alatt soha és most sem kért bocsánatot azért amit tett, és soha nekem olyan szép szerelmi vallomást nem tett mint amit a szeretőjének....régebben 1-2 éve megtaláltam a gépünkön a hozzá írt leveleket

Én éppen ellenkezöleg gondoltam... Hogy 6 gyereknek, könnyeb apa nélkül, mint egynek hiszen ök legalább ott vannak egymásnak. De ez csak feltételezés, mivel nekem nincs testvérem.

Egyébként komolyan mondtam, hogy nekem nem hiányzott az édesapám. Bár volt egy idöszak, amikor foglalkoztatott, hogy vajon milyen lenne vele élni, vajon miért nincs velem. De az anyukám határtalanul szeretett és mindig ott volt mellettem és mindent megadott amire szükségem volt. Így nem éreztem soha hiányát egy apának. Az is igaz, hogy sosem volt mostoha apukám. Ha anyunak volt is valakije, akkor öt igyekezett távol tartani a mi életünktöl. Ha velem volt, akkor csak én számítottam. Mikor pedig már nagyobb voltam (tini), akkor egyáltalán nem bántam, ha néha elment és a barátjával volt. Mindig boldogan jött haza :D és jó volt öt boldognak látni.

Látod ha akkor figyelsz rá: ő már akkor bocsánatot kért tőled az elkövetett hibáért!

Persze Te ezt nem tudhattad, de lelkileg őt ez megviselte. Szerintem megéri a békülés!

Szia!

Sajnos, úgy látszik, hogy igen :(

Javaslom az alábbi fórumot kérdésed újbóli feltevésére:

[link]

Na itt szokott a gond lenni, hogy a gyermekek nem igazán fogadják el az "új" apát, hiszen nekik van saját apjuk. És minél nagyobbak a gyerekek annál nehezebb ez.

Én ezt megoldottam a második párommal úgy, hogy ő nem szólt rá a gyerekre, ha gondja volt nekem szólt (persze úgy hogy a gyerek ne hallja) és én intéztem el a problémát. Sikerrel csodás "baráti" kapcsolatuk lett. És ez fontos is, hogy nem apának kell lennie, hiszen a gyereknek van apja, hanem egy nagyon-nagyon jó barátnak!