Leszbikusságom története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Leszbikusságom története
Nem vagyok beteg, és az idegrendszerem teljesen tökéletes állapotban van, nekem elhiheted.
Te ebben találod a megnyugvást, én meg másban. Nem kell nekem azt szeretni, amit te is szeretsz.
Erről beszélek,de akkor sem tekinthető normálisnak 2 egynemű kapcsolata!
Miért elképzelhetetlen neked,hogy vannak boldog párok,boldog házasságok,amikben felnőhetnek a gyerekek egészséges légkörben?
Kicsit tovább kellene látnod az orrodnál.
De most már én is meg vagyok győződve arról,hogy nem valószínű,hogy te a saját nemedhez vonzódsz,csak a gyerekkorod miatt nem tudsz normális párkapcsolatot kialakítani.
Arra gondolsz, hogy a múltamat nem biztos, hogy tolerálná? Akkor keressen magának olyat, akit tud tolerálni.
Nekem nem kell egy olyan kapcsolat, ahol nem lehet szabadon, és kötetlenül őszinte...
A gyerek szemszögéből teljesen mindegy.A tudomány mai állása szerint,egy gyerek megfonásához 2 eltérő nemű emberpár kell.Tehát mindenkinek van anyja,és apja,akik nő és férfi.És mindenkinek joga van a vér szerinti szüleivel felnőni.
Sajnos vannak ilyen házasságok is mint a szüleidé volt,talán pont ebből fakad a problémád is.
Bárhogyan alakulhat néhány év múlva, de az biztos, hogy nem fogok hallgatni róla mélyen.
Azért nem, mert ez is az életem része, ez is én vagyok, hozzám tartozik, ha már benne voltam. Akkor nem elfeledni fogom, hanem emlékezni belőle a szépre, meg a jóra. Levonni a tanulságokat, és fejlődni általa, ha lehet pozitív irányban.
És igen, lehet pozitív irányba fejlődni!
Ne a te családodból indulj ki, nem minden család ilyen! Talán ép ez ellen a belső nyomás ellen tüntetsz, annyiszor megemlíted... vannak akiknek nincs is szülőjük. Én is apa nélkül nőttem fel és még sorolhatnám, köszönöm jól vagyok és csodásan nevelt az anyám, ez van, így alakult, na és?
A férfi ügyben, akkor csak nekem jön le az "ellenszenv"
Szerintem mindenkinek a saját problémája a legnagyobb! De persze, vannak szintek, ezt én is tudom.
És képes vagyok a problémáimat szelektálni, és fontossági sorrendet állítani.
Sajnos nekem ez még nem megy, de úgy gondolom, a problémák nem azért vannak, hogy felhúzzuk magunkat rajta, hanem azért, hogy megoldjuk őket. Ha ideges leszel, nem leszel előrébb. Nekem sem sikerül ezt mindig betartani, de igyekszem, és rajta vagyok az ügyön. :)
Egyébként számomra egy a fontos: betegség ne legyen. Jöjjön bármi, csak betegség ne. (itt most nem a náthára gondolok)
Perszeee, tudom, hogy ilyenek.
Ha én lennék a szomszédot semmi borzasztót nem hallanál át tőlem, mert tiszteletben tartom hogy éjjel aludni akarsz. Én sem vagyok kíváncsi arra, hogy mit művelek odaát.
Megértem anyud barátnőjét, de szerintem egy férfi-női párosítás is kiborító tud lenni, amikor nincs tekintettel másokra, és egész éjjel a ...ését hallgatod.
Az is megtörténhet, hogy néhány év múlva mélyen hallgatni fogsz erről az "intermezzo"-ról.
Rosszkor voltál rossz helyen...
Nem tartom helyesnek, hogy valaki alkoholosan közeledik a másikhoz...
Szerintem valami félre értettél, mert én nem bántottam a férfiakat. Azt írtam, ha csak a gyerek utáni vágyból kötöm össze egy férfival az életemet, akkor önző vagyok. Mert átverem a férfit, átverem magamat. És nem biztos, hogy a gyerek egészségesebben nő majd fel, mintha két nő nevelné.
Tudom hogy vannak nagyon becsületes férfiak és apák, szerintem egy szóval sem bántottam őket!
Szerintem két nő is párkapcsolat.
Amikor én gyerek voltam, akkor inkább azt javasoltam édesanyámnak, hogy váljon el. Pedig meg volt a 2 fő, volt benne nő és férfi is, de mégsem éreztem hogy ezzel a jogommal élni szeretnék. Mert egyszerűen rosszabb volt úgy, mintha csak vele lettem volna.
Igazad van, de hidd el, nem minden fekete és fehér.
Anyum barátnője ikerházban lakik és homokosok laknak a másik felében. Szegény annyit panaszkodik, az éjszakák miatt, minden áthallatszik, nos egy hagyományos gondolkodású embernek persze, hogy felfordul a gyomra, meg ugye a pasi olyan nőies :S mármint a viselkedése, beszédje, járása...Ők nyiltan csinálnak mindent, most a házát árulja, mert nem bírja.
Ha tudnám, hogy leszbi vagy, tudomásul venném, de valószínű, hogy mindenki más, nem "Katinak" hanem tudod, az a "leszbi" csaj. Az emberek többsége ilyen.
Nem pont erre gondoltam... :)
Ha mindenféle érzelmi állapot végleges lenne, akkor nem lenne annyi válás/szakítás... Gondolom, hogy a házasságok nem azzal a tudattal kötődnek, hogy végleges érzelmi állapot lesz az egymás iránt érzett szeretet, hűség, és tisztelet.
Pedig sajnos nagyon nagy részüknél mégis véglegessé válik!
Tehát, bármi lehet véges, előre nem tudhatod.
Ezt nem tudhatod előre. Ez most egy szubjektív látásmód. Elég vulgárisan fogalmazol, nem minden férfi problémás! Miért nem lehet a szép meg a jó oldalukat nézni? Ők is olyan emberek, mint te vagy én, ugyan úgy szeretnek, éreznek, imádják a gyereküket. Persze, hogy köztük is van negatív, mint a nők között is! Gyermek meg szerintem is családba való, férfi és női szülőkkel, a gyermeknek joga van a családhoz, 2 nő nem család hanem párkapcsolat vagy mi, de az sem igazán...
Nagyon ellenséges vagy velük!
Persze hogy zavart titeket. Engem is zavarna. De ha én lennék a szomszédod, valószínűleg ugyan így vélekednél rólam, pedig szerintem tutira nem zavarnálak semmivel a jelenlétemen meg a létezésemen kívül. :)
Nap mint nap meg kell küzdeni dolgokért. Ez teljesen normális dolog.
Ez szép és jó, csak az élet sajnos teljesen más...
A mai világban ez teljesen kivitelezhetetlen...pl: kisebbség, nekünk az életünket keserítették meg amikor a szomszédomba költöztek, nem tudtam jópofát vágni hozzá, amikor nap.mint nap ment a randalírozás és zenekar volt náluk a kertben...kötözködtek..stb hála a jó istennek elköltöztek.
Ha vállalkozó vagy pl, nap mint nap meg kell küzdened, nem ilyen egyszerű. Ez egy álomvilág.