Kutyát a felugrálásról hogy lehet leszoktatni? (tudásbázis kérdés)

én élek vele, csak jobban tudom. és igenis néha sírógörcsöt kapok, mert karmai is vannak, éles foga, és sérüléseket okoz.

az ivartalanításon még nem vagyunk túl.

hatalmas nagy az udvar, még elkerítve is, le tudja mozogni magát, volt most is sétáltatva.

nem szégyenből nem visszük oktatásra, hanem, mert emberem NEM akarja.

az emberektől fél az utcán sétáltatáskor, a zajokat meg nem hallja.

örömében ugrál, persze, csak épp szétcseszi a nadrágjaimat, mindent összekoszol, és nem lehet egy lépést sem megtenni nélküle.

nem panaszkodásból kezdtem ezt a fórumot írni, tanácsokat kértem.

köszönöm!

Nekem most nincs kutyám, csak nosztalgiázok. :) Évtizedekig volt és a problémásabbal nem szégyelltem kiképzésre járni. Még munkakutya bemutatóra is vittem, ahol már úgy viselkedett, mint egy kisangyal.

Ha most lenne kutyám, azzal is eljárnék, mert nem elég, hogy én ismerem a módszereket, a kutyának a többi fajtársához is igazodni kell. Tőlük is tanul és nagyon jól érzi ott magát. Megérdemli azt a heti egyszeri 3-4 órát, s csak pár hétig szükséges. Megtérül.

Nagyon jó érzés, amikor szóból, vagy akár egy mozdulatból is ért a kutyánk. :)

Ja, akkor nem azért ugrál rád, mert örül neked?

A barátnőm kutyája sem csak ölbe ugrik, hanem amikor meglát azonnal fut és ugrál fel, stb. Igen, ő egy ya bichon havanese, azaz nem túl nagy kutyus:D

A barátnőm kutyája sokkal nyugodtabb lett az ivartalanítás után.

Nem tudom, hogy az említett kutya túl van e már rajta?

Az ölbeugrás engem sem zavar, feltéve, hogy nem egy jól megtermett kaukázusi juhász. :)

De mély karmolásnyom pl. sípcsonton, karon, mellen, az már komoly probléma, pláne, ha még vicsorít is. Nem a legjobb módon szocializálódhatott ez a kutyus és lassan felnőtt korba lép, amikor már nehezebb változtatni rajta. :(

Jaj, de olyan édesek!:DDDD

A barátnőm kutyája állandóan ugrál rám. Annyira örül mindig nekem, hogy amíg ott vagyok percenként rám ugrik:DDD Engem nem zavar. Pedig úgy szokta csinálni, hogy én ülök, ő meg neki futásból ugrik az ölembe:DDD

Idén lesz 4 éves és az első perctől kezdve ezt csinálja, és most már csak velem. Azt hiszem engem szeret a legjobban:DDDD

Talán normálisan kellene sétáltatni, hogy eleget mozogjon, kifussa magát, elfáradjon. A leírásodból nem hiszem, hogy normális kutyaélete lenne, napi több órás séta, játék, futkározás más kutyákkal. Akkor tanulna tőlük is.

Ne haragudj, de szinte nevetséges, hogy valaki attól kap sírógörcsöt, hogy a 6 hónapos kutyája ráugrál örömében, mikor hazajön. Az a kutya még nem is lehet akkora súlyú, hogy problémát jelentsen, akármilyen nagytestű.

Mit fogtok csinálni, hogy ne menjen neki más kutyáknak, ne borítson fel más kutyát, embert játék, séta közben, ha nem bírtok vele kölyökként sem? Vigyétek kutyasuliba, vagy ajándékozzátok el, mert nem nektek való, ha még kölyökként is bántjátok azért, mert örömében ugrál.

:) mert én nem vagyok határozott típus:)

tegnap pl. mostam fel a konyhát, előszobát, ő meg a teraszról ugatta a mopot, anno mikor kicsi volt, mindig szétakarta rágni a felmosófejet, úgy látszik emlékezett rá.

úgy elkezdett ugatni, de nem engedtem be. majd kimentem a teraszra hozzá, leültem, és megint jött a vicsorgás. emberem nem volt itthon. majd mikor hazajött, lenyugodott.

engem nem zavar, hogy emberem a falkavezér, csak egy: az ugrálás. semmi más. úgy látszik ezen nem fogunk tudni javítani..... a hátsó lábára való rálépést amit ajánlott Vessla, az sem jött be, a felemelés az első két lábával, az sem.

bírtunk a doggal, sokkal "normálisabb" volt, csak egy alkalommal, még a herélése előtt mikor mentsruáltam, nekem jött... utána már nem volt probléma ezzel.

géza is ki lesz heréltetve.

nem vagyok szenvedő fél, mert ahogy rámugrál, úgy rá is, csak ő kézben tudja tartani a dolgot, én meg nem. a falkavezér mindig erősebb, és az nem én vagyok.

Szerintem, ha már a doggal sem bírtatok, akkor ezzel a siket kutyával pláne nem fog sikerülni és a kutya marad a falkavezér, ahogy a dognál is.

Párod illúzióban tartja magát -e téren, a szenvedő fél meg Te leszel.

hát, ne is haragudj rám,mert mi nem akarunk rosszat a kutyának, de mivel nem volt már pénzünk kerítésre, valamivel le kellett keríteni és már csak pala volt....

önfejű a párom, persze... és mások a módszerei. úgymond nem akarja, hogy a fejünkre nőjjön.

tudod, volt egy német dogunk, aki rámtámadott, és nem akarjuk újra ezt, főleg, hogy már most vicsorog.

amúgy IMÁDJUK!

Nem a kerítéssel volt bajom, hanem eleve a láthatósággal, a palával. Hiszen nem vak, hanem siket. :) Képzeld el, hogy nem hall és akkor még nem is lát.

Sosem szabad így elkeríteni, még a jól halló kutyát sem.

A párodnak kellene kevésbé önfejűnek lennie, mert ez egy speciális eset. Nem lehet kisérletezgetni, meg van annak a jól bevált módszere.

Csak a kuty miatt ne veszekedjetek. Rá fog jönni magától, csak idő kérdése.

Már hogy haragudnék, pont Rád?! :)))

Nem hiszem, hogy elutasító lenne a hozzáállásom, minden hozzászólást, segítséget szívesen veszek.

A pala azért kellett, hogy a veteményt elkerítsük a kutyától, tehát, hogy ne tudjon bemenni. Nem azért, hogy ebben is terrorizáljuk.

A páromnak más nevelési elvei vannak. Végülis a német dogot is nagyon jól megnevelte, csak sok idő kell(ett) hozzá.

Köszönöm, hogy drukkolsz, és kérlek, nehogy haragudj már rám.

Nagyon sokat írták, hogy minek kellett egy siket kutya? Eszembe se jutott volna SOHA, hogy visszavigyem, pedig a tenyésztő azt mondta, kicseréli egy másikra. Csak abba nem gondoltunk bele, hogy ez mivel fog járni, felelőtlenek voltunk. És így nyilván ezzel a "sérüléssel" még nehezebb a dolog/nevelés.

Gondolom, hogy a legjobb szándék vezérel, hiszen nem mindenki venne magához egy siket kutyakölyköt. :)

De erre van egy közmondás: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Rosszul is elsülhet a jó szándék, amikor komoly sérüléseket fog okozni és kénytelenek lesztek tőle megválni.

A kerítés megoldása jó ötlet, de ha egy kicsit is tudnátok egy kutyával bánni és értenétek, meg sem épült volna a pala.

Én drukkolok nektek, de ilyen elutasító hozzáállással reménytelennek gondolom, hogy jó kezekben van a siket kutya. Sajnálom őt is, meg titeket is, de rajtatok múlik. :(

Igen, én is szoktam mondani neki:)

Ő így akarja, így csinálja, ha akarom csináljam én, ez volt tegnap is a válasz. Állandóan veszekedünk a kutyán.

Nem lesz fülét-farkát behúzó kutya, ha már most 6 hónaposan vicsorog.

Annyira örül, ha meglát, hogy így fejezi ki, a szeretetét az ugrálással, én ezt megértem. De lassan az ambulancián fogok kikötni a sérüléseimmel.

A kertnél már rájöttünk, hogy azért ugrál a palára, mert ha bemegyünk az elkerített részre, akkor nem lát minket, és ez zavarja. Erre az lesz a megoldás, hogy oda is vadászkerítést rakunk. Tehát próbálunk mi is segíteni és megoldani a kutya "helyzetét", nem vagyok állatkínzók, higyjétek el!

A párodnak nagyobb szüksége lenne a kiképzésre! ;)

Tulajdonképp most rokonlelkek a kutyával. Ő sem fogad szót. :)

Így később egy félős, farok behúzó, fejet lehajtó kutya lesz. :( Pedig mennyi örömötök lehetne, ha megtanulnátok vele szabályosan foglalkozni!

"Valahogy rá kell vezetni, hogy nem jó, amit csinál..."

Sajnos pont ezt, nem tudjátok elérni. A férjedtől félni fog, rajtad meg kitölti neveletlenségét akkor is, ha utána büntetést kap, vagy szidást. :(

jó kérdés. ő a falkavezér, a kutya is őt fogadta el, ő másképp oldja meg ezeket a problémákat, a saját módján. én is feltettem amúgy már neki ezt a kérdést, hogy akkor minek kellett a kutya? még kicsi, 6 hónapos, hebrencs. emberem meg türelmetlen.

tegnap este a folytonos ugrálásával úgy lefejelte az orrom, hogy azt hittem eltört. én is pipa voltam nagyon.

persze, hogy nem jó a kutyának a sok szidás, de valahogy rá kell vezetni, hogy nem jó, amit csinál. és mivel ugye néha be-bevicsorog, ha nagyobb lesz, nem szeretném, ha nekem jönne, mint az előző kutyánk, a német dog.... nem hagyhatjuk, hogy a fejünkre nőjjön.

a leslagozástól nem lesz baja, de arra is tojik. sok dolgot viszont már szépen megtanult, nem egy buta kutya.

köszönöm a tanácsaidat!

Akkor ne akarjon kutyát sem, főleg egy süketet nem, akihez nem ért. A kutyának se jó, hogy folyton szidást, haragot lát a reakcióiból tőletek. Leslagozni, rángatni stb. nem nevelés, idomítás.

A te kutyád is, ha a pároddal ebben nem tudtok megegyezni, akkor hogy akarjátok jól nevelni? :)

nem mozgatjuk le, sétálva.

de a kertben, udvaron (elég nagy) labdáztatjuk, futtatjuk, ő is járkál, hordja a fadarabokat, játszik.

szerintem rohadt éhes, lehet, hogy többször kéne etetni, mert utána megnyugszik...., de ha bemegyek a kertbe, és nem jöhet utánam, irtó hisztit lever. plusz, mondom, most mind a két kezem szétcseszte. tele vagyok horzsolással és még harap is.