"Szellemlány"

Szép remények...

Szép jövő, lehetőségek, jó munkák...

S aztán egy fordulópont, amikor minden megváltozott és elkezdtem lefelé csúszni a lejtőn... anyagilag, párkapcsolatilag, családilag, barátilag... már semmi sem maradt belőlem...

A tükröket szeretném leszedetni, mert rossz belenézni...

Rossz a meggyötört fejem látni és az eltorzult testem...

Arra gondolok, ki az, aki ezt megkívánná, ki az, akinek ez kéne és arra jutok, hogy senkinek.

És ez "így van jól", én sem választanám magam...

És mégis... annyi embert meghallgattam, annyi mindenkinek adtam jó szót, annyi embert felemeltem, ha csak pár hétig hónapig és ebből nem kaptam vissza semmit...

Elhitték általam, hogy jók, érdekesek, értékesek... sok sok embert utolsó erőmből is...

Most ki hallgat meg? Kinek jutok az eszébe, hogy mi lehet velem? Mi lehet a ...val?! Senki! Senkinek! Talán csak egy futó gondolat, hogy ja... Ő is létezett egyszer...

Adtam és csak adtam és elfogytam, mert cserébe nem kaptam semmit...

Kaptam ajándékot, gondoskodást (ételt, italt), pénzt... de ez sosem érdekelt.

A legnagyobb Kincs amit adhatsz az időd a figyelmed.

Ki az, aki rád nyitja az ajtót, ki az, aki elhiteti veled, hogy még kellesz és még lehetsz boldog? Te saját magaddal? Ugyan.