Költségek megosztása élettársi viszony alatt (beszélgetés)

persze, h nem akar, mert te megcsinálod.

menj külön, ha tudsz. aztán keressen más balekot.

Ekkor kellett volna sarkon fordulnod és azt mondani, hogy ha valóban társnak akarsz, akkor megtalálsz.

A vita nem vezet sehova, pláne, ha nincs tisztában a fogalmakkal és a gyakorlati részével.

Ezek után mi a kérdésed??? Nem értem, komolyan... 5 percen belül néznék másodállás után, otthon a minimumot csinálnám, nyaralásra nem költenék, hanem ha összejött az ára kivennék egy lakást aztán kalap-kabát. Ha társra vágyik, meghívhat vacsorázni... amúgy nyugi nem fog...

Életemben egyszer mentem bele pár hónapra hogy együtt lakjak egy ilyennel (de mellette megtartottam a saját lakásomat szerencsére). Ha bevásároltam, a blokkon be kellett jelölni hogy mi közös, mi az enyém mi az övé, a közös felét és a saját cuccait állta... ez ment is pár hétig, de amikor bejelöltem, hogy tv-újság!!! az övé, mivel reggel magával vitte a munkába hogy olvassa, meg jelölgesse hogy milyen filmet akar felvenni (ez még a videómagnós időszak volt) akkor reklamált és a felét kifizettette... az utolsó csepp az volt amikor éjszaka ette a pilótakekszet hogy ne kelljen osztozni. Hát én is csak egyszer voltam ekkora barom, az se tartott sokáig szerencsére :)

Utána járkált hozzám, hogy megbánta meg szeret.... két hónapig könyörgött hogy legalább randizzunk, magyaráztam hogy részemről vége, de nem fogta az adást... utána eluntam, belementem hogy elvigyen vacsorázni. Kikértem a legdrágább steak-et (isteni volt, a mai napig emlékszem). Többet nem keresett :)

Legyünk picit empatikusak. Próbáljuk másik oldalról megközelíteni a dolgokat. Ha Ő fizetné a költségeimet, kajámat, rezsit, szórakozás költségeit (mivel én ennek fejében teljes háztartást végzek, kiszolgálom úgymond, és míg dolgozik én az itthoni teendőket elvégzem), akkor Ő nem mondhatná azt és jogosan, hogy nehogy már én a saját fizetésemet félretegyem, míg Ő eltart engem?! Tehát, ha az Ő szemszögét nézzük, igaza lehet neki is nem?

Ezért nem tudom, mi valójában a megoldás ami mindkét félnek egyformán jó.

Ami már elhangzott, szerintem az. Annyit dolgozni, akár másodállásban is mint Ő, (időben értem), és az itthoni teendőket együtt csináljuk, ha meg nincs rá idő, akkor közös pénzből felfogadunk valakit, aki megcsinálja helyettünk. És minden költséget közösen állnánk.

akkor menj külön.

randiztok, ha a pasi ráér, fizet minden programot, és nem kell rá takarítani.

Te egy jó ingyen cseléd vagy!

A helyedben mást keresnék minél előbb!

Nagyon egyoldalúnak látszik ez a nagy szerelem...

Soha nem tudtam elképzelni, hogy normális párkapcsolatban hogyan lehet helye én pénzem-te pénzed játéknak. Ahol közös célok, egyetértés van, fel nem merülhetne. Ha valamit veszünk, azt közösen használjuk, az ételt közösen fogyasztjuk, mindenki egyformán melegedik a fűtés mellett. Közösen gyűjtünk távolabbi célokra, amit szintén együtt élvezünk.

Persze ha ilyen nincs, akkor megette a fene.

Ha ekkora eltérés van anyagi vonatkozásban, ráadásul kardinális problémát okoz, akkor meggondolandó, hogy mekkora jelentőséggel bírnak azok a területek, amelyek pénz gondolata nélkül működnek. Mennyire fontos, meddig tartható, csakis egymástól akarjátok-e megkapni.

Én nem azt várnám el, hogy csak úgy otthon legyen velem. Azt megértem, hogy dolgozni kell, és muszáj, de nem hiszem az az egészséges, és elfogadott, hogy estig, míg a Nap le nem megy dolgozom, hazaérve pedig még több órán át tartó munkával kapcsolatos gépi melót csinálni, aztán jöhet a lefekvés.

Hát igen, biztosan tök jó, hogy meleg kaja és rendes otthon várja odahaza, meg egyebek... de lehet a másiknak ennél többre lenne igénye. Olyan nagy gond lenne ez? Nem hiszem. Csak nem egyezik az igényünk, és elvárásunk. Csupán ennyi. Megírták itt mások is ezt.

Amúgy az aki munkamániás, és hajtja a pénzt, attól még az is tud szeretni, gondolom én, csak a maga módján. Akkor és úgy ahogyan Ő gondolja. Önző módon. Mert szerintem ez az a kategória. Szükségem van Rád, szeretlek, de pont akkor és csakis annyira amennyire nekem van szükségem belőled.

Akkor milyen költségeket is állt? Nem hagyott éhen halni.

Szerintem kihasznál ez a férfi és hagyod magad, mert függsz tőle.

Egyetértek, minden szavaddal.

Elképzelhetetlen ez az egész szituáció számomra.

Mert ez a férfi nem kettejükre keres, nem a további közös 10-20-30 évüket építgeti, hanem a sajátját, amiben láthatóan nincs benne a fórumindító hölgy.

Sajnálom .

:) Mégis mindig találnak az ilyenek egy hü**e nőt maguk mellé, aki azt hiszi, szerelmes és hagyja magát kihasználni...

Komolyan, én azt nem értem, hogyan nem szeretnek ki az ilyenekből? Jó, beleszeretett valahogy (bár számomra már ez is nehezen elképzelhető, annyira fériatlan ez a smucig egoista hozzáállás hogy képtelen lennék...) de utána ha már így leírja eg fórumon, így összeáll a kép, akkor hogyhogy még mindig nem csomagol???

Ha sokat dolgozik és szereti a munkáját, ill.az azzal keresett pénzt, nem fogja abbahagyni azért, hogy csak úgy otthon legyen Veled.

Neki éppen elég az, hogy munka után rendes otthon várja. Meleg kaja, egyebek....

Tehát adva van egy szarrágó férfi.

Kéne a fenének!

Mi lenne, ha pár hónapig munkanélküli lennél? Állná a teljes költséget? Kitartana melletted?

Bármikor előfordulhat egy betegség, amikor a társunknak kell gondoskodni rólunk. Ő megtenné hosszú távon? Ezen gondolkodj el.

Te biztosan megtennéd érte, ezt már látom.

Szerintem átmenetileg lehet külön kasszán lenni, de hosszútávon nem.

Ha végül különmentek, nem lehet, hogy Te üres kasszával maradj! Ő akkor ingyen lakott, hiszen a rezsi fizetése nem fedezi az ingyen lakást és a befektetett munkádat.

Ha így együtt maradtok, akkor sem tudtok komoly dolgokban tervezni. Lakásfelújítás, egyebek és mindig ki leszel neki szolgáltatva.

Kockázat van minden kapcsolatban, de ne rajtad hozza be azt, amit az előző barátnőjénél elvesztett. Szép is lenne, amíg ő meggazdagodik melletted, Te meg leszegényedsz!

Egy idő után el kell dönteni, hogy kit szeretek, kivel akarok jövőt építeni, ő akar-e velem, és ehhez mindent be kell tenni a közösbe. Ha csak az egyiknek van, az akkor is közös. Mindenki élhet a saját hobbijának akkor is, ha közös a kassza és telik rá. Az nem befolyásolja.

Bocsi, de valami félreértés van, hiszen én azt írtam, hogy 100 és 200 között. Nem írtam konkrétan mennyi, de az közel sem 200. De mondjuk a 140 is a kettő közt van neeeem??? :)

Ja, és nem az fáj, hogy Ő többet keres, remélem az eddig írt dolgokból nem az jött le, hanem folyton az, hogy én kettőnkért dolgozom itthon "másodállásban", míg Ő csak saját maga több bevételéhez gürizik. Ha ez nem volt egyértelmű és érthető nagyon sajnálom. Nem érdekel mennyit tesz félre, ha ugyan annyit vállal be idehaza a közösért mint én. Itt a kulcsszó, amit írtál: "Ha együtt csináljátok az otthoni dolgokat". De erre képtelen a sok melója miatt. Ez a felmerült gond. Most már ok?

Bocs, te írtad, hogy 200-at keresel.

Mivel csak élettársi viszony, tök mindegy, hogy neki mennyi marad utólag, ha kevesebbet költ, többet fog félretenni, ahhoz meg nincs közöd, hogy mennyit tesz félre, te azt nézd, hogy TE mennyit tettél félre. Miért fáj, hogy ő többet keres? Ha együtt csináljátok az otthoni dolgokat, és egyforma összeget tesztek a közösbe és tudsz is félretenni, és tudsz többet keresni egy másodállással, ne érdekeljen, hogy mennyit tesz félre! Neki kell a gyerekeire is költenie, azokat is fel kell nevelni.