Költségek megosztása élettársi viszony alatt (beszélgetős fórum)

Még olvasni is rossz, hogy mennyire alárendeled magad.

Kívülről úgy látszik ez - belülről pedig csak te tudod megítélni - hogy nem nagyon érdekled őkegyelmét. Kényelmesen elvan, a pénzét félreteszi, tőled elvárja, hogy költsd a pénzt a közös életre, magának gyűjtöget, aztán majd lesz valami. Esetleg egy másik házvezetőnő - mert sorry, de a leírásból úgy tűnik, annak tart.

Csak te tudsz ebből kilépni. Pl. úgy, hogy elkezded magad jobban tisztelni, nem otthon csiszatolni a házát, amíg ő magáért dolgozik, hanem elmenni és a magad kedvére tölteni az időt. Akár azzal, hogy vállalsz további munkát, amiből több pénzed lesz. Vagy csak leülsz egy kávézó teraszára egy lattéval, és nézel ki a fejedből :) Ő pedig vegyen fel egy takarítónőt, aki hetente kitakarít. Nem tudom mekkora a ház, de akár már tízezerért is van, aki megcsinálja.

Ne rendeld magad alá senki életének. Ha lefekszel a küszöbre, tényleg ne csodálkozz, ha lábtörlőnek használ. Erőszakkal pedig nem fogod elérni, hogy időt töltsön veled. Ez sajnos egyáltalán nem látszik kapcsolatnak.

És nem akarom bántani, de egy intelligens ember tapintatosan, de mindig fizet a másik helyett egy étteremben, kávézóban, bárhol, ha a társa, barátja, akárkije, akit odahívott - nem áll túl jól. Ez az állandó fillérezés nagyon kiábrándító. Mi lesz, ha gyereketek lesz, akkor háromf elé oszlik a költség? Vagy a gyerek fele a tied, másik fele az övé? Kapsz kedvezményt, mert megszülted?

A kérdés szerintem nem az, hogy neked kell-e több belőle? A kérdés inkább az, hogy neki kell-e belőled bármennyi is? :(

Mennyire úgy gondolod ahogyan én! :)

Teljes mértékben igazat adok.

Hát aki rendes háztartást vezet, és rendet tart maga körül, tudja, hogy mennyi meló van e mögött. Mindez nem azon múlik, hogy mennyit van odahaza az ember. Akkor is el kell végezni ezeket. És folytonos főzés, nap mint nap, és nem csak hétvégeken. Nem vendéglőbe járunk ám, és nem "mcd-ba".

De igen, ezen agyaltam, hogy másod állást vállalni, és akkor jönni haza, mikor Ő is, aztán majd látjuk mikor és hogyan tudjuk közösen az itthoni teendőket elvégezni. Csak sajnos egy állást is nehéz találni, nem hogy másodállást. Nem dobják az ember után csak úgy a munka lehetőségeket. :(

Egyetértek hidd el.

De mégis van és működik a kémia, és a fene tudja micsoda. Én is feltettem a kérdést már magamnak. Miért jó ez így? De ilyenkor úgy érzem, még nem tartok ott, hogy nélküle képzeljem el. Nem tudom elképzelni még, hogy ne mellette ébredjek, és ne Ő öleljen meg. Ez van. Tudom, ez dili, vagy ki tudja mi? Szerelem? Már ezt sem tudom.

Igen, érthető. Annyit zárójelben megjegyeznék, hogy nem rakhatok be félretevés után 160 -at, ha összesen nincs annyi amit kapok. :) No de ez mellékes, értem a lényeget. Kevesebből is ugyan ilyen megoldással lehetséges...

A költségeink sem kerülnek annyiba mint amiket írtál. Amint írtam spórolós fajtákból valók vagyunk. De ez sem lényeges a probléma szempontjából.

És igen, mondjuk betehetnék 160 -at ahogy írtad, és Ő is ugyan ennyit, akkor gondold csak végig, az Ő bevételének hány %-a ez az összeg, míg nekem majdnem a 100%-a lenne.

Ha az otthoni munkát teljes egészében együtt, fele fele arányban tudnánk elvégezni, azt mondom, ok, ez így helyes. Ugyan annyit teszünk be, ugyan annyit vállalunk a közös otthoni teendőkből. Remek. De hát ezt meg nem akarja, mert nincs rá ideje. Na itt a bibi...

Bocs, de milyen kémia meg szerelem az, amikor ennyire nekiálltok garasoskodni?!

Te azzal, hogy ő többet tud félretenni és nem fizeti ki a te munkádat otthon, ő meg azzal, hogy te biztos le akarod szedni...

Egy: a házimunka közös, nem vagy a cselédje, ha lenne jobb dolgod is (màsodállás), miért tennéd csak te? Neki ebbe be kell szállnia, mert ha szeret, nem hagyja, hogy csak te csinálj mindent. Meg ha szeret, akkor nem választ olyan nyaralást, amibe te belepusztulsz, mire kifizeted.

Nincs bizalom. Nincs csapatmunka. Ez kettőtök önzése és nem kémia.

Ha csak ketten vagytok és ő csak éjjel van otthon, mi az a sok házimunka, amire szerinted elmenne egy csomó pénze?

Én ezért a helyedben végképp nem kérnék fizetést tőle, mert mind a ketten használjátok.

Az viszont jó megoldás, hogy ha úgysincs otthon soha mert ő hajt, te is vállalj el nyugodtan arra az időre másodállást (ahogy írod, ha neked a bejárónőség fekszik, akkor az), az otthoni házimunkát meg, ami marad, megcsinálhatjátok ripsz ropsz ketten. Mert ha még te sem leszel otthon soha, akkpr tényleg bazi kevés lesz:)))

Nyaralás: ha mindenáron feleznetek kell az összeget, akkor olyan helyre menjetek, amit te is megengedhetsz magadnak.

A pasi gyerekeire meg csak akkor vigyáznék, ha ő is ott van, elvileg a láthatás ugye nem az apuka új barátnőjét illeti, hanem apukát.

Így igaz, nem kellene járnia semmi a háztartási munkáért, legfeljebb elismerés, öröm, néha dicséret. Ez együtt jár de nem kifejezetten a nőnek! Ez nem csak női munka. De ha a férfi nem ér rá besegíteni, mivel folyton melózik, akkor persze a nő végzi el mindezen feladatokat. No, de érted, akkor amiért a férfi abban az időben megdolgozik, annak egy részét a nőre is illene költeni.

A kajálásra is saját részem fizetem. A ház rám eső részének költségeit is, saját magam dolgai költségeit is.

Azt pedig, hogy mennyi legyen az annyi, hányad része egy kirándulásnak, szórakozásnak elég nehéz eldönteni. Mi szerint?

De jogos, hogy nem kéne ugyan annyit mint aki sokkal többet keres.

De engem nem az anyagi része érdekel annyira. Azt szeretném, ha több időt tölthetnénk együtt, hiszen engem nem a pénze, sok jövedelme érdekel, hiszen úgysem élvezhetem annak gyümölcsét. Ő kellene nekem. Több belőle. Nem kellenek drága nyaralások, nincs igényünk drága cuccokra. Tehát jóval kevesebb bevétel is elég lehetne, nem érezném úgy, hogy egyedül vagyok. Folyton nélkülöznöm kell, magányosnak érzem magam. Kérdezte, ha fizetne mindent, de ugyanannyit dolgozna, már megfelelne nekem??? Mondtam, egyértelmű nem ez a célom!!! Nekem Ő kell, a társasága, az igazi társ, amiért együtt van a másikkal az ember. De azt sem akarom érezni, kihasználnak és én kettőnkért dolgozom.

hm, nézd egy normál kapcsoaltban sem "jár" a főzésért semmi, esetleg dícséret... sajnos ez egy nőnek együttjár :S de pl ne főzz, rendeljetek és fizesse ő, ez lehet egy megoldás például.

nem tudom most hogy van, az kéne a lényeg legyen, hogy ne Te költsd már el a fizud nagy részét pl a kajálásra. Gondolom a ház költségeit fizeti ő, nem? A saját dolgaid továbbra is nyílván fizesd magadnak te, milyen már, hogy minden szarért tőle kéne kérjél... az a te döntésed, De mikor közös utazás ilyesmiről van szó, meg kell beszélni, mennyivel tudsz beszállni, nem kell mindenképp a fele legyen, nyílván aki többet keres, többet is tud beáldozni. S ha szeretjük egymást nem ugrálunk ezen, hisz nyílván aki nem keres annyit nem fog tudni annyit költeni egy nyaralásra...

hát mert szerintem nem végzi el ő azt... nem zuhanyoznék ott le...

na meg, aki nő, dolgozik, és elvégzi a házimunkát az nem kap azért senkitől semmit... hanem magukért megteszi, mert kell.

Nekem vhogy mindig úgy alakult,h a szórakozást a férfi fizeti,összeköltözés után közös a kassza,akár melyik fél keres jobban

Barátnőméknél úgy működik,hogy mindketten ugyanannyit tesznek be a kasszába,a többit megtakarítják,de amit a férj maszek munkával keres azt visszaforgatja,illetve a hobbiját is abból fedezi...ha van maradék,természetesen megy a közösbe

Persze, a diploma nem minden. De az értékrend különbözősége nehezn hidalható át.

Az a helyzet, hogy ez a pasi egészen mást gondol a ti viszonyotokról mint amit te szeretnél...

Szerintem akivel az együttélés kezdetétől nem alakult ki olyan megoldás ami mindenkinek megfelel, és "mesterségesen" kell ilyen szabályokon agyalni, az veszett fejsze nyele...

Anno mi is együttélésel kezdtünk, akkoriban elég nagy jövedelemkülönbséggel az én javamra. Az általáam bérelt lakásban laktunk, a férjemnek (most már) szinte semmije nem volt amit otthonról hozott magával (kb. a ruhája ami rajta volt), mert ugyan volt jövedelme, és sokat is dolgozott de a családja mindent elszedett tőle (ő volt az akit örök agglegénynek tartottak, aki egy végtelen jószándékú ember... előtte az előző barátnője, aztán a testvére szedte el mindenét) Amikor hozzám költözött, én fizettem a lakást továbbra is, de ő is kivette a részét pl. bevásárlásokkal. 10 éve vagyunk házasok, időszakonkét változott a felállás, 2 évet voltam otthon a gyerekünkkel, addig én kerestem jobban. Amikor a gyerek 4 éves volt, a ferjem kijött külföldre dolgozni, attól fogva ő keresett lényegesen többet. 2 éve utánajöttünk, azóta én iskolába járok, nem kezdtem még el dolgozni, tanulok, vezetem a háztartást, 2 éve nincs jövedelmem, de még soha egyetlen alkalommal sem hangzott el, hogy ő eltart... Várhatóan ősszel újra munkába állok, akkor valószínű megint én fogok többet keresni, abból sem lesz gond :)

Normális, felelő, elkötelezett emberek között ez így működik, nem úgy hogy órabért fizetünk egymásnak...

Egyetértek.Pont ezért merültek fel bennem kétségek és vannak gondok. Mert nem érzem igazságosnak az egészet. Úgy látom, ez nagyon megéri a szakmunkás úrnak, hogy rend, tisztaság, rendezett háttér meleg kaja, ....várja otthon, (ami sok sok pénzébe kerülne ha bejárónőt, meg netán mást... tartana).

"Vagy komoly felelősségvállalás és elköteleződés egymás mellett"

és mi lenne a járható út, megoldás erre? Erre várnék tippeket. Fair dolog lenne, hogy fizessen órabért, amennyit naponta értük dolgozom? Vagy ne fizessen ezekért, de állja az én költségeimet ennek fejében? De akkor meg azt hallanám mikor vita van, hogy semmit se teszek le az asztalra, eltart! Holott tudjuk minek a fejében.

Nagíon gazdaságos ez így a kedves szakmunkás úrnak...

El kell dönteni, hogy mi a tervetek egymással a jövőre nézve, ha együtt, akkor együtt, ha külön akkor külön. A kapcsolatotok egyelőre tipikusan olyan, amiben a jól kereső pasi nem akar elköteleződni, addig tart amíg neki megéri. Ha valamiért problmássá válik, rádun, vagy túl sok lesz a konfliktus (már elkezdődött, nem vagy elégedett a helyzettel) akkot mehetsz is. És ott fogsz állni kisemmizve, nulla tartelékkal mehetsz utadra... neki meg marad minden.

Ezért komolytalan ügy a "csak együttélés" ha ekkora különbségek vannak. Vagy komoly felelősségvállalás és elköteleződés egymás mellett, vagy semmi... ez esetben inkább elköltöznék, élném a magam életét.

Ezért nem vállalom az élettársi viszonyt.

Oldja meg mindenki maga az életét.

az a helyzet, hogy gondolom te nem tudsz magadnak akkora kirándulást, nyaralást megengedni mint ő, s akkor persze, hogy nem tudsz félre rakni...

én megmondanám ha nekem nem fér bele, nem tudom a felét kifizetni...

Amúgy korrekt az ajánlata kb, mind addig, amíg nem akar extra dolgokat, kajákat, utakat... ha igen, azt akkor szerintem finanszírozza csak ő... ha ezt sajnálja tőled régen rossz

s amúgy ő mire gyűjt???

Szia

én is ismerek ilyen vállalkozót..., ők már ebbe úgy belekeveredtek, hogy nem bírnak kiszállni, ez az élete, állandóan ezen jár az agya, ill. ha már nagyon jól is ismerik a szakmában keseresik is sokan, s ha nem mer nemet mondani, akkor bizony lehet is munka dögivel. Van eléred, hogy kialkudod hogy pl vasárnap az szent és sérthetetlen, vagy ilyesmit megbeszéltek, vagy előbb utóbb annyi a kapcsolatnak, vagy persze megelégszel....

De amúgy ilyenkor, ha normális párkapcsolat, és szeretjük egymást, akkor nem sajnálják a másiktól, akkor pl a drágább dolgokat ő tudja finanszírozni, mint pl a nyaralást, ha ő gyerekei élnek vele, s őket kell ellátni, nyílván adjon bele kajapénzbe is időnként, de mivel te magad is önálló ember vagy, pl ruhát/táskát amit magadnak szeretnék megveszed te magadnak... ismerek ilyen felállást, ott nekem a csaj kb "ku---", nem dolgozik, ki is mondta a pasi dolga a munka meg sexelés, a nőé a takarítás és gyereknevelés, csak ezért kap 200ezret a pasitól, s persze van hogy nem elég neki (egy gyerekkel), s midnent a pasi fizet (ház, autó, nyaralás), én ezt a másiktól függést nem bírnám elviselni...

Pont erről van szó. Az Ő házában lakunk. Én is szeretnék összegyűjteni, megspórolni valamennyi összeget, tehát nem élhetem fel teljes jövedelmemet. Ezért nem járható megoldás az Ő ajánlata, hogy annyit tesz be a kasszába amennyit én keresek, és azt éljük fel közösen, a többi plusz meg marad a sajátja. Hisz akkor én hol tudok félretenni?

Minden költséget felezünk, így a kirándulásokat is.