Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetés)

Sziasztok!

Lányok azt szeretném kérdezni,hogy nekünk,akiknek psvt rohamaink vannak,ellenjavallt e a fogamzásgátló tabletta szedése?Ti szedtek?Én mikor kiderült úgy döntöttem nem szedem tovább(de csak úgy saját kútfőből gondoltam,hogy lehet az sem jó).de most megyek nőgyógyászhoz és gondolkodom rajta,lehet mégis íratni kéne!Kardiológusommal addig már nem tudom megbeszélni!Vélemények?Tapasztalatok?

Köszi!

Sziasztok!

Csatlakoznék az előttem szólókhoz. Ez egy pocsék nap... Be-bedobban a szívem, nagyon próbálkozik a psvt... De már nem sokáig, mert hamarosan abláció!!! :)

Mivel a gyerekektől nem mehettünk sehova, így szerintem alvással fogom tölteni az éjfélt.

Boldog új évet mindenkinek! :)

Nekem is volt rossz tapasztalatom női kardiológussal.Szintén azt mondta,hogy amíg nem volt eszméletvesztésem,nem kell ezzel foglakozni,meg örüljek is neki,stb,aztán mikor észrevette,hogy nem tud egykönnyen lerázni elkezdett ijesztgetni,hogy szívizombiopsziát kell végezni.Rögtön el vakarta venni a bevált gyógyszereimet,mert szerinte hülyeség extrákra szedni bármit is.Nem tudom mit szólna naponta több ezer kamrai extrához,mert nekem ez borzasztó.Férfi orvosokkal sohasem kerültem hasonló konfliktusba,ők igyekeztek komolyan venni.

Azóta se tudom eldönteni a nőről,hogy buta volt-e a ritmuszavar témában,vagy ennyire érzéketlen,tuskó.

Engem is sokat foglalkoztat,hogy örökölheti-e a gyermekem.Az biztos,hogy az én felmenőimben nem fordult elő hasonló ritmuszavar,bár édesapám és nővérem fiatalom meghaltak,de teljesen más jellegű szívbetegségekben.Genetikusnál is voltam,azt mondta,hogy ez nem örökletes,nagyon valószínű,hogy szerzett szívproblémám van,meg álalában ezeket a ritmuszavarokat a szívizomból kinövő,vagy belenövő sejtnyalábok okozzák,amik nem vezetik az ingerületet.Nem igazán tuni,hogy mitől alakul ki(ezeket égetik le az abláció során).Persze attól függ az egész.hogy kinek mi az alpbetegsége,hogy egyáltalán szív eredetű-e az egész,és hogy milyen típusú a ritmuszavar.Szerintem a szívbetegségre való hajlam örökölhető,de a ritmuszavar önmagában nem hiszem.

Hát én többféle módszerrel próbálkozok!

Volt olyan alkalom,hogy az segített,hogy miután beindult a szívem azonnal a mosdóhoz rohantam és jéghideg vízet fröcsköltem az arcomra!

Másik alkalommal ez nem használt,akkor hasprést alkalmaztam!Lefeküdtem az ágyra hanyatt,hasamra tettem a kezeim és erőteljesen nyomtam,mintha az ember kakilna,szorulása lenne(ezt nekem a kardiológusom tanította)!Mindegyik módszernek az a lényege,hogy a begyorsulás után lehető leghamarabb el kell kezdeni,kb 10 percet próbálkozni és ha nem használ mentőt hívni!Nekem ezt mondta a dokim!Persze ezek a manőverek az abáció óta segítenek(előtte mondjuk nem is nagyon ismertem őket),előtte csak dokiik tudták visszaállítani!Én mostanában,ha csak érzem,hogy melléüt vagy be akar indulni azonnal reflex szerűen visszatartom a levegőt és nyomok!Ez bárhol alkalmaztható feltűnés nélkül!

Na hát remélem valamit tudtam segíteni!

Szia Ildikó 0808!

Olvastam az írásodat,leírom az én történetem és utána válaszolok neked a kérdéseidre. Az én történetem nem volt egyszerű,mert én nem éreztem, hogy begyorsulna a szívem csak ájuldoztam. Mivel rengeteg betegségem van a sclerosis multiplextől az epilepsziáig, a cukorbetegségtől a neurophatiáig stb. Nem tudtam ezt az ájulásérzést hová tenni,az orvosok pedig az epilepsziának tudták be,addig míg egyszer 190-es pulzussal vittek haza a munkahelyemről. Akkor a háziorvos elküldött a kardiológiára,ahol az orvos csak a háziorvosom második kérésére csinálta meg az EKG Holter vizsgálatot. Ez 230-as illetve 250-es pulzust is mutatott/bár én ezeket nem éreztem,csak ájuldoztam/, de azt mondta, hogy nem reális.Akkor eldöntöttem,hogy keresek magamnak orvost,interneten álltam neki a keresésnek.Mindenképp a Semelweis Kardiológiai Központ volt a cél, mert a bátyámat is itt műtötte Merkely Béla. Ő lett volna a cél, de mivel nagyon elfoglalt és keveset van ambulancián mióta ő a kórház igazgatója ezért megnéztem kit fogad el a legjobban, ő Gellért László volt. Megnéztem az élet rajzát és számomra színpatikus volt, ezért kértem hozzá időpontot. Nagyon sokan voltak nála ezért keveset tudtunk beszélni de elmondta,hogy PSVT miatt elektrofiziológiai vizsgálatot tervez, de én már ekkora az email címét is kinyomoztam ezért a felmerülő kérdéseimet email-ben tettem fel. Mindenre válaszolt. Az egyik fő kérdésemre is amiben nem nagyon akartam hinni a háziorvosomnak,mert ő azt mondta,hogy a menstruáció nem akadálya a beavatkozásnak,Gellért doktor úr viszont azt mondta, hogy ő menstruáció alatt nem végzi el a vizsgálatot később megértettem miért. Ha neked a beavatkozás idejére várható vagy akkor lesz meg akkor tud,hogy nem végzi el,akkor inkább kérj az asszisztensnőjétől másik időpontot. Az asszisztensnője is nagyon rendes én is vagy kétszer rakattam át vele emiatt az időpontot,de mindig próbálta a leghamarabbi időpontot adni,így nekem december 3.-án meg volt az elektrofizológiai katéterezés és abláció. Gondolom te is megkaptad a betegtájékoztatót. Én ezt az műtét előtt 2 nappal olvastam el és az addig nem létező kételyeim jöttek elő, hogy be merjem-e vállalni a beavatkozást. Az egyik kételyem az azzal kapcsolatos volt, hogy leírták, hogy előfordulhat az abláció során, hogy fájhat attól függ,hogy a szív melyik területét érinti, de adnak fájdalom csillapított. Fel merült bennem,hogy akkor amikor ők gondolják vagy amikor én érzem úgy,hogy kell.Bár én nem kértem,de rendszeresen megkérdezték, hogy kérek-e. A másik, hogy érzem e a katéter haladását az érzéstelenítő ellenére.Erre is választ kaptam a műtét során,a műtét vége felé volt egy pont mikkor éreztem,de nem fájt egy percig sem. Most akkor leírom a kérdésedre a választ. Nálam persze ez sem rendesen működött. A rendes betegeknél úgy volt, hogy mikor beérkeztek megkapták a branült és utána megvárták míg műtőbe kerülnek.Nálam ez úgy volt mivel a betegszállítók /ez a sclerosis multiplex miatt kellett/nem vállalnak pontos szállítást ezért én egy nappal hamarabb mentem be. Érkezés után én is megkaptam a branült, majd megmutatták az ágyam. Átöltöztem majd jött a szobának a nővére és csinált egy EKG-t. Bár kaptam ebédet de nem engedtek enni hátha előbb megcsinálják a műtétet. Vacsoránál már szóltam,hogy döntsenek,mert lefog esni a cukrom az egész napi nem evéstől. A nővér azt mondta, hogy mindjárt megkérdezi az ügyeletes orvost, de mire elindult volna megjelent egy fiatal doki,aki bemutatkozott és megkérdezte, hogy ettem-e. Mivel nem volt a válaszom ezért mondta,hogy nem sokára jön a műtős fiú és akkor mehetünk a műtőbe. Érdekes volt a műtő,nagyjából középen volt az ágy mellette fapolcok és persze a műszerek. Nem volt egy percig sem tipikus műtő hatása.Ebből a helységből nyílt egy másik helység ennek is jelentősége volt. Mikor bementünk a műtőbe le kellett venni a ruhákat majd az asztalra felfeküdni. Felrakták az EKG-t a kezemet egy lepedővel betakarták amit a hátam alatt vezetek el.Ezt mindkét oldalra megcsinálták,majd a lábamat is lekötötték. Aztán egy zacskós szerű lepedőt tettek rám,majd bekötöttek egy infúziót. Körülbelül ennyi volt az előkészítés. Ezután bejött a fiatal doki és azt mondta,hogy akkor elkezdjük. Beadta az érzéstelenítő injekciót, kicsomagolta a katétert tartalmazó tasakot meg még ami kellett neki, persze olyan jól takarta, hogy semmit nem láttam. Az EKG monitort és a másik monitort amin a katétert nézték azt igen. Felvezette a katétert majd nem szólt semmit csak olyan érzésem volt mintha a felső testem meg emelkedett volna de nem fájt, ez kétszer ismétlődőt meg, gondolom ekkor ingerelte a szívet. Ezután leült és nézte az EKG-t. Itt írnám le a másik helység szerepét, itt tartózkodtak azok akik nem voltak bent a műtőben, de szükség lehet a beavatkozás során rájuk./műtős fiú, műtős nővér stb./ A műtőben mindig egy orvos tartózkodott más nem. Egy pár percig nézte az EKG-t majd szólt a műtős nővérnek, hogy adjon be egy kicsi pulzusszám nővelőt. Ez talán 1 percig hatott de ez alatt igazán megpörgette a szívet. Utána megint az EKG-t figyelte,majd közölte, hogy meg van a probléma és megkérdezte, hogy bele egyezem-e az ablációba. Nem értettem a kérdést,mert aláíratták a beleegyező nyilatkozatot,de jól eset,hogy megkérdezte. Igennel feleltem,ekkor azt mondta,hogy kimegy szól a Gellért Lászlónak,bár rá egy kicsit várnunk kell, mert a másik műtőben van. A másik helységben lesz, ha bármilyen problémám van szóljak,mert kivagyok hangosítva. Nem volt ennek ellenére szinte percenként kérdezte meg, hogy hogy vagyok. Majd megjött a Gellért doki is,nagyon vicces volt ahogy beköszönt. Ő is megnézte az EKG-t majd a kint lévő fiatal orvostól megkérdezte,hogy könnyen kiváltható volt-e a ritmuszavar és hol. Ő kint nézte az EKG-t és szólt,hogy hol volt a ritmuszavar. Ekkor elkezdte az ablációt amiből semmit nem éreztem csak a pedálnak volt egy kicsi hangja de az sem hangos. Mikor úgy érezte, hogy kész akkor be adata ismét a gyorsítót és mikor kiment a hatása akkor még kb. 5 percig nézték az EKG-t. Már fel akart állni,hogy kész van mikor a kint lévő fiatal orvos beszólt,hogy figyeljen mert magától begyorsult a szívem. Ekkor felvezette oda a katétert ahol ezt látták és folytatta az ablációt. Itt volt egy rész mikor kicsit fájt,de mire oda jutottam volna,hogy szóljak addigra mindig elmúlt. Ezután ismét gyorsító, de ekkor már minden rendben volt. Mikor kész volt elköszönt és kiment, majd bejött a műtős fiú és egy külföldi tanuló orvos. Nagyon rendesek voltak vicceket meséltek. A tanuló orvos húzta ki a katétert ez sem fájt. Egy vastag géz darabot nyomot a katéter kihúzása után a lágyékomra és mikor elállt a vérzés egy fásli szerű kötszerrel betekerték elég rendesen úgy kb. combig. Itt értettem meg miért kizáró tényező a menstruáció, mert így még betétet sem lehet cserélni, még a nővér sem tudná. Mikor készen voltak akkor vissza vittek a kórterembe és megmondták a nővérnek, hogy meddig nem mozgathatom a lábam és nem kelhetek fel. Ez nálam 6+1 óra volt. Utána megint csináltak EKG-t. Majd hagytak pihenni,de a nővér sűrűn bejött megkérdezni, hogy minden rendben van-e és nem-e kell pisilnem. Bár nekem nem kellett mert kibírtam, de volt olyan betegtárs akinek kellet és mivel ő is kellően be volt csomagolva így pisilés közben a fásli szerű kötése is olyan lett. Éjfélkor levette a fáslit és feltett egy másik nyomó kötést de ezt már csak ragasztóval volt rögzítve, a nyomás különbség miatt még egy órát nem kellhetem fel. Nekem a legrosszabb az egészből a hosszú fekvés volt mivel a gerincem csavarokkal van rögzítve ezért egy idő után elkezdet fájni. Reggel bejött a Gellért doktor úr azt mondta,hogy látja,hogy jól vagyok nem sokára jön és odaadja a zárójelentést. 10 órakor jött a zárójelentéssel és akkor mondta el, hogy kétféle ritmuszavarom is van és szerinte az egyikkel még lesz problémám ami már egy nagyobb feltérképezést igényel. A zárójelentésen feltüntettet diagnózis a következő volt: IST, AVNRT és jobb Tawara blokk. El akarta mesélni,hogy mit jelent a nagyobb feltérképezés, de én megkértem, hogy akkor beszéljünk róla,ha szükségesé válik ez a nagyobb feltérképezés. Úgy gondolom,hogy megéri belevágni és ha még egyszer újra kéne csinálnom bármikor megtenném, egy percig sem bántam meg. A kórházzal és a személyzet minden tagjával megvoltam elégedve maximálisan. Gellért Doktor Úrral is meg voltam elégedve és úgy gondolom,hogy jó orvost választottam,ha még egyszer kéne orvost választanom, akkor is őt választanám. Elég hosszúra sikeredet ez a levél,de ha evvel segíthettem neked vagy bárki másnak akkor már megérte. Ha bármilyen kérdésed lenne nyugodtan írj, ha nincs akkor kérlek írd meg a beavatkozás után, hogy milyen volt, volt-e az általam leírtak és az általad tapasztaltak közt különbség.

Hajnalka1224

Ági! Magánrendelőben voltam egyszer, nem túl régen,amikor még nem tudták, hogy mi okozza nálam ezeket a rosszulléteket.A doktornő azzal "rázott le", hogy ha nem ájultam el és nem veszítettem el az eszméletemet, akkor ez nem is olyan veszélyes.Na, mit mondjak, sírva jöttem ki és remélem soha többé nem találkozom vele! Valamiért mindig jobban bíztam a férfiorvosokban.Nekem Debrecenben végezték a beavatkozást,kedves, szimpatikus FÉRFI volt az orvosom.

Engem is foglalkoztat a gondolat, hogy mi van, ha valamelyik gyerekem örökölte tőlem ezt a betegséget, bár az én felmenőim között senkinek nem volt ilyen baja.

Szia Lavanda!

De jó, szerencsés vagy, hogy 20-as éveidet nem keserítette a ritmuszavar.

Mi is négyet terveztünk! De már az is jó, ha lenne három...

Van egy félelmem, amiről eddig itt a fórumon nem beszéltem. Szóval, félek, hogy örökölheti tőlem a ritmuszavart valamelyik gyerek. Nekem a nagymamám is psvt-től szenvedett. (Azért írom múlt időben, mert mostanság a nyolcvanat közelítve, kezdi kinőni, már csak nagyon ritkán és néhány percre köszön vissza)

Azon kapom magam, hogy figyelem a gyerekek szívritmusát - persze úgy, hogy ne vegyék észre. Talán az is lehet az oka, hogy az első terhességem alatt nagyon rámijesztett, egy nem túl pozitív gondolkodású és nem is kedves doktornő, miszerint a begyorsulásokkal teljesen tönkre teszem a bennem fejlődő gyermekem szívét. Voltam akkor kb 30 hetes terhes a nagylányommal. Gondolhatjátok milyen érzés volt...

Azt hiszem, az a legnagyobb félelmem, ha a gyerekeknek is át kéne élnie miattam ezeket a "kellemetlenségekel" amiket a psvt okoz. Remélem ez soha nem fog bekövetkezni!!!

Azt se bánom, ha én nem gyógyulok meg, csak nekik ne legyen ilyen!

Ági! Ildikó! Sziasztok! A beavatkozás után én nem kaptam semmit, se szurit, se gyógyszert,három órán át kellett úgy feküdnöm, hogy a jobb lábamat(ott ment be a katéter) nem volt szabad mozgatni,viszont azt nem tudom, hogy előtte mit nyomtak belém,csak a "varázsital"-ról és az érzéstelenítőről tudok.Szerencsére nem volt szükség ágytálra,kibírtam, igaz,hogy nehezen, mert reggel 3-4 dl folyadékot inni kell, hogy könnyebben tudjon a katéter felmennni.

Nekem PSVT-s epizód 7-8 éves koromban volt néhányszor,aztán 18 éves koromban egyszer és utána engem békén is hagyott több mint 13 éven át,tehát a terhességeimet és a szüléseket nem befolyásolta, hisz' akkorra régen elfelejtettem.Soha semmilyen szívpanaszom nem volt,örömmel terveztük és vállaltuk a gyerekeket.( én negyedszer is szerettem volna átélni a csodát,de a férjem a 3.szülésnél ott volt és azt mondta,ő soha többé nem akar nekem ilyen fájdalmat okozni...)Na, jól eltértem a tárgytól.

Most már megyek,csak mézeskalács- sütés közben bekukkantottam picit.Mindenkinek jó egészséget!

Ezt most találtam:

[link]

Ildikó, megértelek a terhességgel kapcsolatban, nekem is kőkemény volt mindkettő. A kisebbikkel már volt, hogy hetente átéltem a begyorsulásokat, volt egy 12 órás rekordom is kb 20 hetesen, kórházban alig tudták megállítani a ritmuszavarom, közben meghalt az ágyszomszédom, nem is részletezem, nagyon borzasztó volt. Na de onnantól kezdve - és ezt komolyan Isten kegyelmének tudom be - mert bár majd hetente jöttek a begyorsulások 10 percnél tovább, egy sem tartott. Nagyon vigyáztak ránk odafentről! Természetes úton szültél? Mert nekem (a psvt-nek hála :( csak császárt engedélyezték, így műtöttek mind a kétszer. Másodszorra a műtét közben is kijött a begyorsulás, hát azt senkinek sem kívánom...

Mivel mostanság megint csak a kórházban birják leállítani a begyorsulásokat ezért úgy döntöttem, kipróbálom az ablációt. És mivel ezt most eldöntöttem, félresöprök minden kétséget és ellenérzést és amennyire csak lehet, pozitívan fogok viszonyulni az egészhez!

Ildikó, az én lábam is visszeres kicsit, mint szerintem minden második nőnek... A második császár után, 10 napig kaptam vérhigító szurit a hasamba... Szerintem tutira adnak a beavatkozás után is valamit.

Szóval, ha ezzel megnyugtatlak, néhány hónap múlva megyek én is és milyen jó lesz már neked, mert Te már akkor túl leszel rajta és meg tudod írni nekem, hogy semmiség volt az egész! :) :) :)

Csajok! Köszi mindenkinek aki írt nekem, ne hagyjátok abba!:)

Ági! Én november közepén írtam a "választott dokimnak" az e-mail címére, másnapra érkezett is a válasz, amit egy kedves asszisztensnő írt. Időpontot adott egy két héttel későbbi időpontban lévő ambuláns rendelésre, november 28-ra, ahol előjegyeztek január 14-re. Nekem a győri dokim javasolta Dr. Gellér Lászlót,állítólag ő egy nagy szaktekintély Magyarországon, és személyesen beszélgetve vele azt is tapasztaltam, hogy közvetlen és próbált egy kis lelket, bizodalmat önteni belém a beavatkozással kapcsolatban. Nem tudom volt-e már ennyire rettegő betege.:(:(

Lavanda! Le a kalappal a három gyerkőc bevállalásáért, nekem a szülés, meg a terhesség vége is baromi nehéz volt, sőt az utána lévő idő is. Valahogy nekem mindenért nagyon meg kell harcolnom... De persze a lányomért, a gyerekekért megéri. Nem tudom, engem az is aggaszt, hogy nagyon visszeresek a lábaim, nem tudom, ti pl. kaptatok vérhigítót, az esetleges trombózis kiküszöbölésére? Amúgy nektek is Budapesten csinálták az ablációt? Huhh, megint hosszú lettem.. Szép estét, jó éjt mindenkinek!

Sziasztok!

Ildikó, azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy mennyi időre kaptál időpontot? Milyen hosszú lehet a várólista? Az ablációt végző orvos választható?

Jövőre megyek én is! :)

Bár már korábban is írtam, de neked is leírom. Nekem heti 1-2 rohamom volt amikor az ablatiot megcsinálták, ez volt most nyáron.Azóta lekopogom, de nem volt rohamom. Néha félreüt egyet,de a dokim azt mondta,hogy ez a ritmuszavar nélküli embereknél is előfordul. Maga a beavatkozás nálam még a kellemetlen kategóriába sem tartozott. Úgy érzem egyébként magamon, hogy alacsony a fájdalom küszöböm, de maga az ablatio semmi új kellemetlenséget nem okozott. A legrosszabb része nekem az volt amikor beindították a szívem, pulzus 200 volt és fekve kellett elviselnem. De ilyen rohamot a hétköznapokban is el kell viselnünk, itt meg legalább szakképzett emberek vesznek körül. :)

Az érzéstelenítőt sem éreztem semmivel rosszabbnak mint egy szimpla fogorvosi érzéstelenítést. Az égetéstől féltem, mert volt akinek ez kellemetlen volt. Én semmit nem éreztem az egészből. Azt hiszem szerencsés vagyok, mert még nevetgéltünk is azokkal akik bent voltak. Szerintem mindenképp vágj bele. Ha nem lesz rohamod megéri ezt a kis kellemetlenséget ami ott az ablatio alatt ér. Bevallom én is nagyon féltem tőle, a párom mondta aznap amikor először lett volna,hogy rám sem ismer. Némán ültem és járt az agyam. Talán nem is baj ha fél az ember, mert akkor csak kellemes meglepetés érheti, ha semmit nem érez a beavatkozás közben! Az combomon is pillanatok alatt elmúlt a lilaság. Nagyon picit lilult be. Egy hétig nem nagyon szabad emelgetni utána, de nekem van egy 2 és egy 4 éves fiam sokszor elfelejtettem és felkaptam őket. Nem lett semmi. Gondolom ez egyénenként változó. A pánikom is azóta visszahúzódott. Ősz óta teljesen kiegyensúlyozott vagyok és lekopogom, de a pánik is elmúlt a ritmuszavarokkal együtt.:)

Na ez jó hosszú lett!

Szia Ági!

Köszi a kedves bíztatást!:) Evecee, Lavanda, Nektek is, és a cuki üdv. jelecskét is!! Nem tudom Mokikának mik a praktikái, de saját tapasztalatom, hogy amikor érzem azt a fura rosszullétet, ami a begyorsulást nálam megelőzi,vagy nagyon sok az extra, ami szintén előjele lehet, akkor nagyon lassan mélyen belélegzek, majd nagyon lassan ki. Ha mégis turbó üzemre váltana, akkor mély levegővétel és benntartod, amíg csak bírod, ha kell többször megismétled. Az ablációtól még mindig nagyon rettegek, szerintem még Pázizitánál is jobban.:( Egyébként az én életkémet az extrák teszik egyre jobban tönkre, a begyorsulások viszonylag ritkák, ezért is vacilálok ennyit, mert az abláció állítólag inkább a psvt-t szűnteti csak meg, úgy tudom. Meg valaki írta, hogy ő műtét után trombózist kapott, asszem Temee, ez is szörnyű! Félek, hogy mi lesz ha elmegyek, de attól is, ha nem megyek el.. Annyira megkeseríti ez a mindennapokat, komolyan mondom, sokszor csak a kislányom tartja bennem a lelket:( Ráadásul mindig is két gyerkőcöt szerettem volna, de így belevágni nem is mernék, és hát fiatalabb már nem leszek. Asszem erről lekéstem lehet:( Továbbra is várok minden ablációval kapcsolatos véleményt, "élményt", meg bármit.... Ha pedig én tudok Nektek segíteni esetleg gyógynövények vagy egyéb természetes készítmények terén, írjatok csak nyugodtan, 9 éve ezen a szakterületen dolgozom. Itt is meglátszik, hogy a "suszternek lyukas a cipője", saját magunkon a legnehzebb segíteni. Huhh de hosszú lettem... Na, nyugis, ritmusos éjszakát mindnyájunknak!

Mokika! Kérlek írd meg, hogyan állítod le!

Én is szeretném megtanulni a módszert!

Hát én nem tudom,lehet csak nekem volt nagyon negatív élmény ez az abláció,de én még most majdnem 2 év után is borzongok tőle!Lehet attól is függ,hogy kinek milyen erősségű ritmuszavarai vannak(mit sikerül kiváltani),nekem 220-230 is volt itthon rosszulléteknél(mentősök mérték,nem én),gondolom beavatkozásnál is hasonló,borzasztó volt,én biztos voltam benne,hogy ott meghalok!Utána persze,mikor felkelhettem vérömleny lett az ágyékomban a szúrás helyén(az sem volt kellemes)!És ami számomra nagyon elkeserítő,hogy mindössze 8 hónapig felejthettem el teljesen a rohamokat!Azóta többször volt,ami talán egyetlen pozitívum,hogy most már sikerült magamnak visszaállítani!Sokszor érzem,hogy be akar indulni!Orvosom azt mondta,hogy ha esetleg nem tudom visszaállítani és rögzítésre kerül,akkor elképzelhető,hogy újabb ablációt javasol!Na hát én azt már mégúgyse akarom,mint először!Nem azt az eredményt hozta,amit vártam!

Persze,akinek nagyon gyakoriak a rohamok biztos megéri megpróbálni és esetleg minimum annyit elérni,mint nálam!

Három hónapja volt ablációm!

Semmire nincs garancia. Előzményben írtam róla,mi történt velem, DE csak bátorítok mindenkit,hogy adja meg az esélyt magának,és vágjon bele. Tőlem nem tudom van-e olyan aki jobban pánikolna. Nem egy borzasztó beavatkozás. Nálam a stressz és a pánik sokkal nagyobb volt,mint az egész abláció kellemetlensége. Az esélyt megadtam magamnak,az idő eldönti a többit...

Sziasztok!

Én még csak 1-2alkalommal csatlakoztam hozzátok,de mindíg figyelem,mi történik veletek.Bevallom egy kicsit megnyugtat,ha más is hasonló problémákról ír,mert az ember a saját környezetében olyan egyedül érzi magát ezzel a problémával,és itt vígasztalódom(bocsánat).Szombaton megint volt egy "brutális"ritmuszavarom,nagyon ciki volt.Céges karácsonyi buli,kiöltözve,kifenve talpig díszben az autóban ülve vártam férjemet,hogy vigyen haza,mert éppen akkor jöttek a sorozatos extrák,meg tahikardia.Szóval,már semmit nem merek csinálni,ami normális embernek kijár.Elegem van!

Ági! Köszi a bátorítást! Remélem a gyerek utáni vágyad erősebb, mint az abláció miatti félelmed!!! Olyan bátorítóan írsz itt,mintha már túl lennél rajta. Ennek örülök, mert gondolatban már eldöntötted,csak a pontos dátum még várat magára.Én is így voltam,mindent tudtam az ablációról, még azt is, hogy mit fogok érezni...aztán nem éreztem semmit.El sem akartam hinni,pedig ébren voltam, csak a néhányszor kiváltott ritmuszavart éreztem,de az meg ugyebár már nem volt ismeretlen.

Evecee! Nagyon félek, hogy meghalok, pedig mondta a doki, hogy ez jóindulatú ritmuszavar, de mégis egyre többször eszembe jut egy,itt a neten olvasott jelige:"inkább a szív, mint a rák".

Ildikó! Csak bátorítani tudlak, nekem azóta megszűnt a ritmuszavarom,csak ilyen kicsike "emlékeztetők" vannak mostanában.De egyáltalán nem bántam meg,inkább azt sajnálom, hogy nem korábban jutottam erre az elhatározásra.Tőlem jobban ember még nem félt és csak húztam az időt, sosem volt jó, mindig volt valami kifogásom.De nyáron betelt a pohár... és okt.12-én megtörtént a dolog.

Szeretném megkérdezni Tőletek, hogy van-e infótok olyan anyukákról, akik abláció után vállalták a terhességet?

Nagyon szertnék még babát, viszont a nőgyógyászom már nem javasolta, csak ha rendbe teszem valahogy a szívemet. A kardiológusom is sikeres ablációhoz kötné az újabb terhességet. Amúgy végig lehetett így is csinálni, nem mondom hogy könnyű volt és elég izgalmasan is telt, de így, hogy nemrégiben heti rendszerességgel jöttek a begyorsulások, már nem mernék belevágni újra...

Pedig négy gyerkőc volt tervben, de legalább három :)

Most sajnos nekem sem volt jó éjszakám, jöttek-mentek ezek a "bedobbanásos-gyorsulásos" rövid epizódok, éjfél előtt el sem tudtam aludni. Meg is fog jönni, előtte mindig van ilyen, meg nihil is van, mint tegnap...

Szerencsére a férjem itthon tudott ma lenni és délelőtt tudtam pihenni, így most teljesen jól vagyok!

Ildikó, ne haragudj, hogy csak most írok, eddig csak a saját bajommal voltam elfoglalva... :(

Szerintem az abláció egy jó lehetőség, nem véletlen ajánlják a dokik. Ráadásul a legjobb specialistához mész - nézz csak utána a neten, én eddig csak jót olvastam az orvosodról, szóval ne aggódj, bízz a sikerben!

Előbb-utóbb majd én is rászánom magam, de itt a fórumon, úgy látszik én vagyok a legfélősebb...

Aki mer, az nyer! Meglátod minden rendben lezs! Drukkolok Neked!