Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Kicsi lányom születése a kórházátalakítások közepette fórum

Kicsi lányom születése a kórházátalakítások közepette (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kicsi lányom születése a kórházátalakítások közepette

1 2
2013. júl. 10. 09:53

Sajnos mi ugyanígy jártunk a kórházban. Babócát születése után kb 1 percre láttam.

A nővérek nekem se mutattak meg semmit, mindent egymagam tanultam meg.

Ráadásul a védőnőnk sem segít semmiben. Így maradt a net, rokonok, fórumok.

2008. dec. 17. 17:08

Nagyon jól írsz és nagyon hasznosat!sajnálom, hogy ilyen kórházban kellett világra hoznod Lénát!

Az én fiam is besárgult és el kezdett kiszáradni, de nekem segítettek a csecsemősök, ha rájuk szálltam.

42. nerika (válaszként erre: 41. - Nórcsesz)
2007. nov. 24. 13:04

még szép. Aki hazamegy a kórházból és odaad a nővéreknek egy kávét vagy ajándékkosarat stb. az a háláját fejezi ki azért ,ami tulajdonképpen a nővérek feladata. Hogy emberségesen bánjanak a beteggel, lelkiismeretesek legyenek és segítőkészek.

utólag egy kis ilyen jellegű figyelmesség jól esik a nővéreknek, mert érzik, hogy ha már a kórház vezetőség, a politikusok stb. nem is értékelik a munkájukat, de legalább a beteg igen.

De pénzt kicsikarni az ápolásért, ellátásért, az botrány. Ez a lehető legjobb ami történt, hogy megszünt az a szülészet, és talán ahol munkát kapnak ezek a nővérek ott más lesz a morál, és nem türik meg az ilyesmit.

41. Nórcsesz (válaszként erre: 39. - Nerika)
2007. nov. 24. 11:58

Azóta ez a szülészet bezárt!

A szülés előtt vettem ajándékkosarat meg pár doboz bon-bont./Hogy a páromnak ne keljen ezzel is foglalkoznia :-() /

Megbeszéltük,hogy majd behozza a kórházba az ápolóknak,csecsemősöknek!

De ezek után mondanom sem kell,hogy nem hozattam be semmit nekik!

40. böbe83 (válaszként erre: 36. - Nórcsesz)
2007. nov. 20. 20:31
Szegény. Az egyok szobatársam is így járt. Nem kapoot enni a babája, pedig teje egy csepp se... azt mondták tegye mellre 15-15 percig, így aztán a baba sebesre rágta a mellét, másnap meg leszürkült, mert leesett a vércukra, aztán már ehettett. De reggel a doktornő is azt mondta nem kell neki semmi. Pedig régen falun is adtak a bébinek valamit, ha éhes volt.
39. nerika (válaszként erre: 38. - Nórcsesz)
2007. nov. 20. 17:57

így viszont benned maradt a félelem ami előfog jönni ha legközelebb szülés előtt állsz.

Lehet hogy jobb lenne ha leírnád ami történt veled és elküldenéd az ápolási igazgatónak.

Ez nem jelent feljelentést de házon belül kivizsgálják az esetet, leszürik belőle a tanulságokat és megtesznek mindent hogy más ne járhasson úgy mint te és a babád.

Anyaként meg kell tanulnod hogy néha az embernek szembe kell szállnia másokkal a gyermeke érdekeiért.

És amit leírtál az nem egy apróság, nem egy olyan dolog amit esetleg a szülésen átesett túlérzékeny anya alaptalanul zokon vesz, hanem nagyon komoly dolog aminek súlyos következménye lehetett volna.

A 2000Ft-ról nem is beszélve. Én is kórházban dolgozom de nálunk az a szokás, hogy ha hazamegy egy beteg már gyógyultan és akkor ad VALAMIT, nem pénzt, hanem valami mást, kávé( nagyon örülnek neki az éjszakások), csoki stb. azt elfogadjuk. Mert akkor már tudjuk hogy megtettünk mindent anit tehettünk és azt köszöni így meg a beteg. De nem egy olyan betegünk van aki aki a hazamenetel után még 1-2 havonta megjelenik ha egy lakodalom vagy ilyesmi van a családban, gondol ránk.

De pénzért az ápolást, az ellátást megvásároltatni egy beteggel az az ápolói hivatás meggyalázása.

38. Nórcsesz (válaszként erre: 37. - Nerika)
2007. nov. 20. 09:26

Semmit nem adtak neki,állandóan azt hajtogatták,hogy elég neki az előtej!

Hát,nem mertem balhét csinálni a gyermekem érdekében.Féltem amikor elviszik fürdetni máshogy bánnak vele!

Nem szóltam senkinek utánna sem,mert örültem,hogy végre haza jöhettünk és elfelejthetjük a kórházat!

Mint első gyermekes anyuka,nem tudtam semmit!Mindig kérdeztem amikor terhes voltam,mit vigyek be majd a kórházba a kicsinek!Válsz:Semmit,mert mindennel ellátják!

Nem is örülnek,ha visz be valamit az anyuka,mert olyan,mintha különcködne.Erre első nap jól leszidtak,hogy miért nem vittem pelenkát,törlőkendőt meg popsikenőcsöt!Még jó,hogy textil pelenkát azt beraktam!

Csak az orvosom miatt választottam a kórházat,meg egyébként nagyon dícsérték az ápolókat,csecsemősöket is!Összegezve,sokat tanultam az esetből!!!

37. nerika (válaszként erre: 36. - Nórcsesz)
2007. nov. 19. 23:01

4 napig nem adtak semmit a babának?

Most azt gondolom meg kellett volna keresned az osztályvezető főorvost és megkérdezni a véleményét ezzel az eljárással kapcsolatban. vagy az ápolási igazgatót. de közben tudom hogy szülés után annyira ki van szolgáltatva az ember és a babának annyira jót akar, ha a helyedbe képzelem magam én sem mertem volna talán ilyen szinten akkor balhét rendezni, de azért pénzért adni teát ez felháborító.

Utána , amikor már hazakerültetek, akkor sem jelezted ezt senkinek?

36. Nórcsesz (válaszként erre: 35. - Nerika)
2007. nov. 19. 20:00

Mivel hárman voltunk a szobában,az egyik császáros volt,ő rá nem tudtuk bízni a kicsiket!A másiknak meg besárgult a kisbabája,ezért állandóan aludt a baba és a mama!Nekem meg Nóri csak sírt 4 napon át,mert később lövellt be a tejem!Nekem az volt a bajom,hogy nem tudtak,ez idő alatt fél deci teát adni neki!

Az volt a borzalom,hogy 2ezerért adtak neki teát!!!Amit már egyszer leírtam!

Ennyi!

35. nerika (válaszként erre: 34. - Nórcsesz)
2007. nov. 19. 19:01

konkrétan mi volt a borzalom abban hogy veletek lehettek a babák?

Nem értettem mire gondolsz amikor azt írod, hogy 5x vitték el 2 órára az 5 nap alatt, ez szerinted sok vagy kevés?

Mi is egymáséira vigyáztunk amíg a másik zuhanyzott, vagy vizsgálaton volt , időnkből kitelt hisz más dolgunk sem volt mint gyönyörködni a csöppségekben, szoptatni, fejni, pelenkázni. Illetve bocs, a fürdetést is mi végeztük.

nem volt egyszerű, nekem azt meg sem mutatta az újszülöttes nővér, mondván hogy én a 3. gyereket szültem úgyis tudom. csak arra nem gondolt, hogy az első 2 lány , az a bizonyos meg fiú, és fogalmam nincs merről kezdve hopgyan mossam neki azt a részét. De megoldottuk.

Még mindig 100x könnyebb helyzetünk volt mintha szültem volna otthon aztán vagy figyeli valaki a babát vagy nem amíg a házimunkát, mosást, vasalást stb. elrendezek.

Szerintem 9 hónap elegendő idő kell arra hogy kiválaszd a neked megfelelő kórházat. manapság sok anyuka van aki nem kíván szoiptatni mert félti a melle alakját, aki nem kívánja igénybe venni a romming-in lehetőséget, mert az neki teherés fárasztó. A kórházban egy szolgáltatást nyújtanak, ha valakinek arra van igénye, hogy más foglalkozzon a babáj

ával, hát tudomásul veszik. Ennyi.

34. Nórcsesz (válaszként erre: 32. - Tafonta)
2007. nov. 18. 19:04

Hát ott nem volt semmi:-(

Szülés után 1.5óra múlva odahozták a kislányomat és az öt nap alatt 5x vitték el 2 órára,fürdetni!

Felváltva vigyáztunk egymás gyerekére a szobatársainkal,még a másik letusolt vagy látogatói voltak!

Borzalom ami ott volt!

Bezárás szélén állt a kórház,ezért láttuk már nem nagyon érdekelték,hogy kinek milyen baja van!

2007. nov. 18. 15:32

Ildike!

Nagyon szomorú ami veled történt! Sajnos én is szinte az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy hol lesz a programozott császárom (3. császár). Az orvosomnak sikerült egy másik kiemelt kórházzal szerződést kötni, de ott írásban elutasították az "esetemet" azzal, hogy túlterhelt a szülészet én pedig nem tartozom a körzetükbe, szóval...

Az orvosom az egyik kollegáját ajánlotta, akit hírből meg látásból már ismertem és nála "szültem" egy harmadik kórházban. Sajnos nekünk is nagyon messze volt a kórház, de nekem nem volt mindegy, hogy milyen orvoshoz kerülök, hiszen én csak passzívan vettem részt a dolgokban.

Az első babához annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sajnos a legtöbb kismama az információszerzés terén csak a szülésig jut el. Pedig utána jön csak a java!

Nekem sem volt kisbabás ismerősöm, mindent a könyvekből tanultam meg, a többit pedig a szobatársaktól. Pl. a pelusozást egy olyan szobatárstól kértem, hogy mutassa meg, akinek már volt egy kislánya (mert az első nekem is az).

A mellretevésről is sok irodalom van, képekkel. A sárgaságnál pedig tájékoztatniuk kellett volna téged, hogy emiatt aluszékony a baba és rendszeresen ébreszteni kell, ha jön az evésidő.

Nekem is az a véleményem, hogy kell mérleg az első babánál mindenképpen! Nálunk is volt haszna, mert az elsőnél még nem volt annyi a tejem az elején és néha kellett egy kis tápszer, amit később már el lehetett hagyni. Persze mérleg nélkül nem derült volna ki, hogy keveset eszik a baba, hiszen volt, hogy egy órát is elszopizgatott.

Legközelebb már biztos ügyesebb leszel! De abba a kórházba be se tedd többet a lábad!

32. tafonta (válaszként erre: 29. - Nórcsesz)
2007. nov. 18. 15:16

Szia!

Nem tudom milyen kórházban voltál, de ez felelőtlenség a javából!

Ahol legutóbb "szültem", ott ki volt téve a szobában steril üvegedénykében kis üvegpoharakkal "limonádé", hogy akinek még nincs semmi teje az is meg tudja itatni valamivel a babáját, hiszen ha nincs tej, az nem azt jelenti, hogy a baba nem szomjas. Az osztályon ezzel itatták a babákat, amíg az anyukának be nem indul a teje. Mert a császárosoknak bizony napokba is telik, mire beindul a tejtermelés.

31. nerika (válaszként erre: 30. - Böbe83)
2007. nov. 17. 16:41

a gyermekorvosok hátrányos helyzetben vannak a többihez képest egy teljesen más viláég hidd el. Én a sebész, traumatológus, szülés-nőgyógyászokra gondoltam előssorban

Akiket én ismerek gyerekorvosokat azok mind elvarázsolt emberek, ügyeletben origamit hajtogatnak, amit a beteg kisgyereknek tudnak majd adni, ismerek olyan főorvost aki az újszülötteket saját maga viszi másnap a " bevásárlókocsival" az ultrahang vizsgálóba, mert úgy nyugodt, nem bízza a csöppségeket betegszállítóra, a nővér meg egyedül van műszakban, stb. őszintén csodálom őket

30. böbe83 (válaszként erre: 26. - Nerika)
2007. nov. 17. 12:49
sajnos a dokik sem kapnak 5000 ftos órabért ügyeletidőben, hanem kb 300 nettót, és eddig 32 órát dolgoztak egyszerre, most már csak 24-et lehet. Legalábbis a gyermekorvosoknál így van. Amúgy tényleg nagyon kevés a nővérek fizetése. Pedig nagyon nagy szükség van rájuk.
2007. nov. 17. 12:28
Nekem a 4.napon lövellt be a tejem!Borzasztóan fájt,hogy még teát sem kapott a kislányom 3napig!!!Könyörögtem egy kis teáért,mondták nem adnak,mert elég neki az előtej!Nórikám meg csak sírt,csak sírt!3.nap éjszaka már besokaltam,éjjel 2 órakkor végig toltam a folyóson a csecsemőosztályra,hogy most már adjak neki teát,biztonság kedvéért 2ezret raktam a zsebembe!Kértem teát,de ugyanaz volt a válsz,mint előtte!Majd elővettem a 2ezret!Kikapta a kezemből a kislányom és idézem:"Gyere,Nórika megyünk inni egy kis teát"Üvölteni tudtam volna az fájdalomtól!Ha nem velem történik mindez,el sem hiszem!
2007. nov. 15. 23:07

Az első hetekben az egyik legfontosabb kellék a mérleg. Sajnos, sokan elhiszik, és úgy beszélnek róla, mint egy divatja múlt holmiról. Aki az első babáját várja, feltétlen szerezzen be egyet, hogy mérni tudja mennyit eszik a baba.

Sajnálom, hogy ezek a dolgok megtörténtek veled, én magam is tapasztaltam a középső gyereknél, és segítettem a szobatársnőimnek amit tudtam.

27. nerika (válaszként erre: 18. - 11a91585fe)
2007. nov. 15. 20:38

az első szülésnél én is kaptam fájdalomcsillapítót pedig én nem is jajgattam igazán, és nem ois kértem, de akkor nem mertem szóvá tenni, azt hittem ez protokoll, aztán amikor a másodiknál meg nem kaptam akkor nem értettem mi van, nem mintha kellett volna, de akkor az elsőnél miért?

az tény hogy az először szülő nő nagyon nagy hátrányban van, mert minden új, ismeretlen, nem tudja mi a szokás, és mi várható el

26. nerika
2007. nov. 15. 20:32

100 5= 100 % bocsi,

ja afizetésről meg annyit, hogy a dokik egy éve lázadoznAK hopgy nekik nem elég az 5000 ft-os órabér ügyeleti időben, nekik min. 7000 Ft-os órabér jár, nem hiszem hogy nővért hallottál volna a pénz miatt sajtóbvan, Tv-ben még szakdolgozói kamara szinten sem hőbörögni, hogy 70-80 ezer forintot kapnak kézhez, úgy hogy ha egy nővér lelketlen vagy durva az szerintem is megengedhetetlen, az a nővér akkor nem oda való, sajnos találkoztam már én is ilyennel, de az biztos hogy nem a kevés fizetés bosszulják meg a betegeken

25. nerika (válaszként erre: 15. - Gerna)
2007. nov. 15. 20:27

nem arról beszélek hogy 100 5-osan ki tud koncentrálni, hanme arról a helyzetről, amikor a munkáltató már olyan mértékbne végzett létszámleépítést, hogy fizikailag lehetetlen hogy a saját műszakjára eső munkát a nővér el is végezze,ezt én saját tapasztalatbvól mondom nem szülészet hanem sebészet területről, és hidd el nem hozzáállás kérdése egyszerűen miközben a nővér az idős betegnél pelenkát cserél aközben nem tud vérnyomást mérni annál aki már 1 órája kérte és utána ahhoz megy rögtön akkor lehet hogy már az inzulinok csúsznak fél órája.

Csak pont azért mert erről a beteg a beteg tehet legkevésbé, ezért nem szokás panaszkodni, de tény hogy a nővér már rangsorolni kényszerül, mi a fontosabb, és a fontosabb amit az orvos elrendelt, a vérvétel, az infúzióbekötés, stb, és ami egyre inkább háttérbe szorul az maga az ápolás lenne, egy magatehetetlen beteg megitatása, egy ágynemű kicserélése, vagy csak egy jó szó.

Én voltam pesten az egyik kórházban gyermeksebészeten és meg voltam döbbenve amikor azt láttam, hogy összesen 1 nővér volt nappalos szolgálatban, miközben a 2 éves veseműtött gyerek a kiságyban ülve a csöveket próbálta kihúzni magából, a 14 éves vak és értelmi fogyatékos fiú elindult egyedül WC-re de ment volna neki mindennek ha nem kíséri ki, a friss műtétes az altatástól kábán az infúzióját húzkodta, és arra gondoltam, úristen , hogyan lehet ilyen szinten arra számítani, hogy majd itt lesz a gyerek anyja, aki figyel asaját gyerekére, és ha mégsincs itt, és ha akkor baj történik?

Szóval próbáld megérteni amásik oldalt is, a nővérek ilyenkor nem amiatt reagálnak így, mert kevés a fizetés, egyiksem a sok pénz miatt jött erre a pályára, hanem egyszerűen a tehetetlenségnél, nincs rosszabb.

bocs hogy eltértem a témától.

24. böbe83 (válaszként erre: 22. - Ildike)
2007. nov. 15. 15:53
Nekem nagyon tetszett a cikked. Sokmindent érint, és hasznos tanácsokat ad. Én is első vagyok a sorban. És tényleg nehéz mindent megtanulni. Sajnálom, hogy ilyen lelkiismeretfurdalásod van, biztos én is rosszul éreztem volna magam, nagyon rossz lehetett, még szerencse, hogy ezek a kis tündérbabák mindent tudnak feledtetni, ami kellemetlen volt.
23. gpetra (válaszként erre: 22. - Ildike)
2007. nov. 15. 14:55
Sajnos nagyon gyakran a hozzáállással van probléma. És az nem átalakítás-függő.
22. ildike
2007. nov. 15. 14:45

Sziasztok! Félre ne értsétek a cikkemet! Én nem a nővérek, ápolók nemtörődömségét szerettem volna kihangsúlyozni! Mivel tudom jól, hogy ők elhivatottak, hiszen ezt a szakmát választották egy életre. Tudom, hogy tennék ők rendben is a dolgukat, úgy ahogy azt kell, csak a nagy ellenség most a teltház, a hajtás, azt hogy 2-en vannak sokszor 30 anyukára és 30 csecsemőre. A célom az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy akik első babájukat várják, bátran szóljanak, kérdezzenek, és járjanak mindig nyitott fülekkel és szemekkel, mert előfordulhat, hogy nem kapják meg azt, amit automatikusan kellene. Ne vitatkozzatok az egészségügyisek hozzáállásáról! Láttam sírógörccsel nővéreket, akik a már megszűnt szülészet bezárásával (ahova terhesgondozásra még járhattam) elvesztették azt a helyet, amit annyira szerettek! Amit fogtak, és 2 nap alatt darabokra szedtek!


Akkor már inkább arról essen szó, hogy a néhány napos, frissen hazaengedett babákra essen nagyobb figyelem a gyerekorvos és a védőnő részéről! Ha még nincs elég tej, vagy sárga a pici, akkor bizony kevés a heti egyszeri látogatás!!!

21. ildike (válaszként erre: 9. - Kathlee)
2007. nov. 15. 14:39
Szia Kathlee! Szándékosan nem írtam meg a kórház nevét. Egyrészt, mert nem magát az intézményt akarom szídni (bár tény, hogy többet be nem teszem oda a lábam), de itt a rendszerrel van most a gond. A túlhajszoltsággal, aminek következtében úgy gondolom, hogy most minden első babáját váró anyukát elhanyagolnak, függetlenül attól, hol szül. Mivel rengeteg szülészet szűnt meg az év folyamán, a megmaradt intézményekben még nagy a fejetlenség, a káosz. Így szerintem most nem az a fontos, hogy melyik kórház volt ez.
20. gerna (válaszként erre: 18. - 11a91585fe)
2007. nov. 15. 09:34
És van, aki "kiég", innen kezdve már csak valahogy ki akarja húzni az időt :(
19. gerna
2007. nov. 15. 09:33
A mindennapi munkában nem is a "saját" gondok okozzák a nehézséget, inkább az 1 pedagógusra, nővérre jutó "emberszám". A mindennapi konfliktusok abból adódnak, hogy: a tehetséges gyerekkel foglalkozzon-e a plusz órában, vagy a felzárkóztatásra szorulóval; Mari nénit vigye el fürdetni vagy az elkeseredett, magányos új beteggel beszélgessen egy negyedórát stb. Aki "elhivatottan" végzi a munkáját, az ezekbe a döntésekbe sérül bele leggyakrabban.
18. 11a91585fe (válaszként erre: 16. - Nerika)
2007. nov. 15. 08:57
Őszintén,nem tudom a részleteket,de konkrétan hallotta a csaj,amikor egymásközt beszélték,hogy "remélem ezzel kihúzza míg jön a váltás".
17. 11a91585fe (válaszként erre: 15. - Gerna)
2007. nov. 15. 08:56
Ez,így még soha nem fogalmazódott meg bennem..Tetszik.
16. nerika (válaszként erre: 13. - 11a91585fe)
2007. nov. 15. 08:52
ez tényleg az, csak a gond meg az , hogy gyógyszert nővér orvosi utasítás nélkül nem adhat, tehát emögött kellett hogylegyen egy orvosi utasítás ,vagy ha önálló döntése volt, akkor megérdemelne egy fegyelmi eljárást
15. gerna (válaszként erre: 14. - 11a91585fe)
2007. nov. 15. 08:44

Nem, az én véleményem is ez.


Ez a két terület (ápolás, oktatás) nem véletlenül volt régen az apácáké: ők tudtak 100 %-ban koncentrálni a betegekre, gyerekekre.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook