Kész, feladom, nem bírom tovább. Utoljára alázott meg az... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Az én anyám azért lett terhes, mert apám gyereket akart. Fiút.
Egyszer, mikor anyám szokás szerint a fejemhez vágta, hogy ki kellett volna kapartatnia, megkérdeztem miért nem tette. Azt mondta azért, mert szerette apámat. Elkeserítő. Persze azóta őt is mindennek elhordta, pedig már akkor is alkoholista, munkakerülő volt. Szerinte tönkretette az életét, a családot. Csak azt felejti el, hogy ehhez ő is kellett.
Jó ötlet a lelkisegély-szolgálat. Csak olyan idegen, fura a gondolata. Meghallgatnak, adnak tanácsot? Lehet nem bírnám ki sírás nélkül. A legutóbbi kapcsolatomról nem is tudok még beszélni.
Megnézhetnétek a fiatalabb hozzászólásokat is mielőtt tovább görgetitek a problémát. kapott jó ötletet, örömmel fogadta és aktívan áll a dologhoz. Erre is reagáljál!
Biztos nem haragszik ahogy én se, de örüljünk már egy kicsit az ő örömének!
Az első hozzászólásban leírtad, hogy ilyen volt vele az élet korábban is. Miért gondoltad, hogy most más lesz?
A ház fele a tied, ne érezd magad megtűrt személynek. Értem, hogy össze vagy rogyva, de játszd el, hogy nem. Amikor ketten vagytok és nincs rá tanú, nagyon halkan, lassan artikuláltan sziszegd oda neki a fogaid között, hogy ne baszakodjon veled, mert elintézed álmában. Még egy ilyen jelenet, mint az utolsó, és végzel vele. Majd mosolyogva, simogasd meg az arcát, és angyali mosollyal kérdezd meg, hogy megértetted amit mondtam, ÉDESANYÁM?
Azt még hozzáteheted, hogy ugyanúgy itthon vagyok ebben a házban, mint te. És soha többé ne reagálj a kirohanásaira. A kiborulásod adja az energiát neki. Vedd el tőle a hatalmat, amit azt hisz, hogy van feletted.
Tudom, azt fogod mondani, hogy én nem tudom, milyen egy ilyen anyával, és igazad is van, nincs ilyen tapasztalatom. De azt tudom, hogy kell az ilyenekkel bánni. Volt egy ilyen kolléganőm, ennél sokkal durvábbakat mondtam neki, végül mindenki mással görénykedett, engem elkerült. De nagyon megkeserítette mindenki, még a tulajdonos életét is, amíg végül ki nem rúgta.
mert meg tudod magad vedeni..-))
eszervekkel..
"Megértem azokat is - le se írom. Nem értem meg őket."
Én meg azt nem értem, hogy ezek a mondatok mit jelentenek.
Némelyünkkel előfordul hogy feláldozzuk magunkat azokért akiket szeretünk, és szeretnek minket.
De vajon mennyivel lenne boldogabb az élete ha leadná a kiskutyát egy menhelybe? Belegondolni is szörnyű!
Én az ifjúkori életem miatt teljesen azonosulni tudok az érzéseivel. Megértem azokat is - le se írom. Nem értem meg őket.
Ezt vallom én is.
Mindig megkapom,hogy jobban szeretem az állatokat/kutyákat mint az embereket.
Igaz.
Pénzhez kellene jutni valahogy az FI-nek.
Netes munka (van ilyen?), takarítás,addig míg nincs más.
Összerakni és elmenni onnan ,de vissza se nézzen.
Bele lehet halni egy ilyen helyzetbe,és ez nem vicc!!
Rendben,ez a Te véleményed (tiszteletben tartom)
Hasonló helyzetben én sem adnám a kutyàmat ,de ez én vagyok.Nem követendő példa.
Ebben az esetben leginkább az anyagiak amik nem engedik az FI mozdulni ebből a helyzetből.
Éjjel ezen gondolkodtam,hogy tehetne szert némi pénzre ,hogy léphessen.
Talán takarítás vállalás pár órában?
Nem tudjuk mennyire képes dolgozni?