Kész, feladom, nem bírom tovább. Utoljára alázott meg az... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Én kimondom.
Ilyen vagyok, az ismerőseim tudják, tőlem azt hallják, amit gondolok, nem azt amit szeretnének.
Aki ezt nem szereti bennem, azzal nem egy az utunk.
Ami nem azt jelenti, nem vagyok vitaképes, meggyőzhető.
Apám alkoholista volt. Ebbe halt bele 58 évesen. Én sosem iszom.
Anyám pedig úgy esett teherbe, hogy egy iszákos, gyógyszerfüggő csavargóval állt össze. Jó esetben volt hol lakniuk, de nem mindig. A születésem előtt 1-2 nappal vettek ki egy szobát, de ha a kiírt időpontban érkezem, haza sem vihettek volna, mert nem volt hova.
Nem tudom hogy emiatt, vagy hogy egész gyerekkoromban engem szidalmazott és hibáztatott azért, amiért a világra jöttem, de én már egészen fiatalként is úgy gondoltam, hogy a jövőben nem szeretnék gyereket szülni. Ehhez tartottam is magam és nem bántam meg. Azt a szeretet, gondoskodást, törődést, féltést én egy állatnak vagyok képes megadni, de neki maradéktalanul. Gyerekkorom óta vágytam rá, de sosem voltak megfelelőek a körülmények hozzá, ezért lett ő nekem csak néhány évvel ezelőtt és nem hamarabb. Sosem tudnék teherként, vagy problémaként, életem elrontójaként tekinteni rá. Ha róla van szó, erőt tudok meríteni. Január elején viszem műtétre… Még idén szerettem volna, de mivel nemrég volt beteg, jobbnak láttuk elhalasztani.
Ez már nagyon kikívánkozott belőlem is.
De ha én írom le, én vagyok a hétfejű sárkány, meg a seprűnyélen repülő boszorkány.
Nemakarásnak nyögés a vége.
Persze.
Tudod ez olyan mint akinek alkoholista volt az anyja/apja.
Valaki tovább "viszi"a családi sémát.
Valaki pont ezért még a közelébe sem megy az alkoholnak (esetleg szociális ivó, normálisan)
Nem fog a lábára állni. Lehet engem ekézni, köpködni, de rosszabb, felelőtlenebb, mint az anyja.
Anyjának van lakása, van munkahelye, és eltartja a 35 éves életképtelen lányát.
Fi. Nincs semmije, nem tanult, ráadásul felelőtlenül vett magának egy kutyát, akit az anyja nélkül nem tudna eltartani.
Viszont lehet rá hivatkozni, hogy ezért nem tud semmit lépni, mert a kutya..... de az anyja miatt nem tud tanulni, holott amíg az anyja dolgozik tanulhatna.
Kapott 1001 jó tanácsot, lelkét simogatva, neki semmi sem jó, mindenre van kifogása.
Nem akarásnak nyögés a vége.
És most lehet rám zúdítani a haragot, a cart.
"De vállalsz gyereket ,akit a tönkre cseszel egy életre.
És ő is a gyerekét ,mert ezt látta otthon."
Szerintem akinek esze van, nem engedi meg hogy a traumái irányítsák az életét. Biztos hogy keményen megvisel életed végig, de nem kell ezt kivetíteni a gyerekre. Én legalábbis nem tettem miközben még mindig az "élmények" hatása alatt vagyok. Pedig a szüleim halálával történt valamiféle felszabadulás, de úgy tűnik elkísér amíg élek.
Jó, tudom.
De amit olvasgattam (és ha csak a fele igaz),nagyon sok gyerek és felnőtt érintett ebben.
Pl.az én életem.
Anya valószínűleg szerelem gyerekként szült meg.
Egy gyerekkel akkor nem volt túl nagy merítése a férj jelöltek közül.
De szerencsére jól választott és remek Apám lett és csodálatos testvéreim születtek, akiknek megint csak remekbe szabott gyerekeik lettek.
Ha engem akkor eltökít, kevesebb lett volna a világ nélkülük.
De az ilyen igen ritka ,mert lehettem volna traumatizált (minek születtél meg stb..) felnőtt.
Ezzel az a gond, hogy nem lehet tudni kinek, milyen gyermeke születik.
Bántalmazott is alkothat a világnak csodát, mert ami nem öl meg, megerősít alapon működik, és a legjobb családban is megesik, hogy beüt a mennykő.
Az lehet..
Most olvasgattam a Redditen, mennyi ilyen traumatizált gyerek és felnőtt van.
Ha vezetsz egy autót ,kell az a qrva jogsi.
De vállalsz gyereket ,akit a tönkre cseszel egy életre.
És ő is a gyerekét ,mert ezt látta otthon.
Kőkeményen csak annak "engedném "még a gyerek ill.kutya/macska vállalást ,aki pszichésen alkalmas rá.
Lenne nálam fegyelem és szankció 😉
Ehhez csak annyit, hogy még az állat is védi a kölykét.
Az iskolát még ha véreset húgyozva is de el kell végezni. Továbbjutási lehetőség. Találtál már munkát? Ez a záloga, hogy önálló légy, ne neki kelljen eltartani téged 35 + évesen és lelépj onnan. Most is ezt mondom. Nincs más megoldás. Szitod a tűzet azzal, hogy ott vagy és táptalajt nyújtasz a beteg elméjének.
Nem értelek életveszélyesen megfenyeget, vegzál, pocskondiáz, sárbatipor, belédrúg és te még mindig ott vagy és eltűröd. Ő etet, ő fizeti rád a rezsit, ő tart el. Állj már a lábadra és kezdj önálló életet.
Na ,az ilyet miért nem tudja elvinni az ördög 😈?
Bocs FI ,de ez kikívánkozott belőlem.
Most már nem merem itt hagyni a kutyám sem, pedig ha lenne munkám elkerülhetetlen lenne.
Neki van egy kezelhetetlen, agresszív házimacskája, akit szó szerint halálra etet, 10 kiló felé közelít. Már mozogni is nehéz neki, nem tud ugrani, még ő is alig bír a közelébe férkőzni, mert azonnal fúj, karmol. De olyan, mintha meg sem hallaná amit mondok.
Nem lehet rábízni állatot, ha itt marad a kutyám, nem hagyja békén mert mindenáron szeretet akar szipolyozni belőle, viszont a macskáját nem tudja kordában tartani és ez a 3 kilós kutyámra végzetes következménnyel járhat.
Már teljesen össze vagyok zavarodva, csak azt akarom, hogy ne létezzen az anyám.
Azt a nagyon kevés reményt a kutyám tartja bennem, de így már neki sem fogok tudni megfelelő életet biztosítani.
Senki és semmi nincs ami segítene, meg akarok halni, nem bírom ezt a kínlódást tovább.
Most komolyan elgondolkodtam rajta, hogy keresek egy megbízható, szerető gazdát a kutyámnak és véget vetek a szenvedésemnek.
A jelenlegi állapotban esélyét sem látom, hogy munkába álljak, a pénzem el fog fogyni, az iskolában meg fogok bukni. Nem bírom összeszedni magam, mert ez itt folyamatosan húz lefelé, egyre nagyobb erővel.
Pedig engem minden alkalommal sokkol, amikor újra és újra aljas módon viselkedik. Nem tudom hogyan lehet teljesen kiirtani magamból azt, hogy ragaszkodni akarjak hozzá. Talán az is baj, hogy nincs más rokonom, soha nem is volt. Régen a volt férjem mindig megvédett tőle.
Sajnos rágódom rajta, mert már sosincs nyugtom tőle. Se éjjelem, se nappalom, az a pár óra míg nincs itthon eltelik azzal, hogy megcsinálom kint amit muszáj, meg ellátom magunk. Már csak a szobámban vagyok szinte, a kutyám hordom ki amikor hallom, hogy pár percre nincs itt. Alig eszek, mert nem akarok találkozni vele, újabban aludni sem hagy. Tegnap este is hidegen, fazékból ettem meg a vacsorám idebent, mert ha meghallja, hogy enni szeretnék, azonnal ott van. Éjjel is inkább nem megyek ki, ha nem muszáj, meg lábujjhegyen járok zseblámpával. Ő pedig nem fogja fel, hogy nekem is szükségem van alvásra. Ilyenkor tisztálkodni sem tudok rendesen, mert a férje egész nap a szobájukban, ő egész nap a konyhában, a fürdőszoba pedig a kettő közt, mint egy átjáró. Elérte, hogy bújkálva éljek, féljek és szégyelljem magam. Persze, mert az elmúlt 1-2 évben éppen sikerült ebből az állapotból kimásznom, hogy neki köszönhetően súlyosan alulértékeltem magam. Most ugyanott tartok, csak mellé még le is épülök minden téren.
Köszönöm és legyen szép napod.
Igen, ez egy ilyen. Először tehetetlennek érezzük magunkat. Főleg amikor sokkhatás ér. De téged nem sokkhatás ért mert egy ideje benne vagy a helyzetben.
Több oka is van amiért nem tudsz kijönni belőle. Az első az, hogy rágódsz a problémán. Vissza-vissza mész bele, meditálsz rajta és nem veszed észre hogy ez is árt neked. Még le is írod. Időt szánsz rá!!!
Tdatosítsd magadban hogy egyszerre csak 1 dologra tudsz koncentrálni. Határozd meg hogy a problémára akarsz továbbra is vagy a megoldásra. Amint elkezdesz meditálni azon hogy mennyire rossz neked, mondd ki hangosan magadnak többször hogy megoldom! Képes vagyok rá! És ne a történteken rugózzál.
Én tudom hogy baromi nehéz, mert ahhoz hogy változtatni tudjunk bármin, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Ez erőfeszítéseket igényel most tőled is. Gondolj arra hogy a problémán való rágódás időbe telik mint minden más is. El kell döntened hogy mivel akarod tölteni a rohanó időt. Te még lehet hogy nem érzed az idő múlását de tudom miről beszélek hidd el!
Most megyek a dolgom után, és egy örömtelibb napot kívánok neked!
Kívánom hogy tudd hasznosítani azokat a dolgokat amiket 70 év tapasztalatából adtam át neked!😘
Nem tudok koncentrálni a tanulásra sem, félek, hogy nem fog sikerülni ez az év. (A reál tantárgyak nehezen mennek.)
Akkor viszont elbukom a tandíjat is.
Ezen kívül már csak 1 év lenne…