Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)
Wass Albert: A bujdosó imája
Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bunéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.
(Bajorerdő, 1947)
A rövid történetekbe van egy ami nagyon jó.
A gondok fája
Édes a méreg
Szépül az emlék,tompul a fájdalom
folytathatnám,de mégsem vállalom
A miértre az arcom,adja meg a választ
és ki sem kell nyitnom már
a mosolyra álló számat.
Pár éve még,másként láttam mindent
de megtanultam hogy,nincsen semmi ingyen
Mert a valóság csak,egy patkány rágta álom
s remélem hogy a kiutat majd,
én is megtalálom
A csókja édes,
de megmérgez ha hozzád ér
Az idő véges,
és pénzt kér a munkáért
Romlott a lelke,de vörös a szája
az ágyhoz az utat,mindíg megtalálja
Mocskos és romlott,de egyszerű a képlet
hiába érsz a csúcsra,úgyis a pokolban ébredsz
Szépül az emlék,de semmi más nem éltet
harcra készen,várom hogy jöjjön értem
De lehull a függöny,s az előadásnak vége
hiába édes a csókja,és hiába édes a mérge
Várnai Zseni
Vénasszonyok nyara
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.
Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.
Vénasszonyok nyarának is becézik
ez őszi fényt, mely édes, mint a méz,
mintha tündérek ujjai sodornák
aranyszálait, ettől oly mesés.
Kiket zord évek vad vihardúlása
oly sokszor vert, legyen miénk a fény,
hadd üljön meg, mint szentek glóriája
öreg anyók fáradt ezüst fején.
Aranypalást borítsa gyenge vállunk,
mely görnyedez, mint sok gyümölcstől a fák,
legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk,
ez jár nekünk...ugye, kis ősz anyák?!
Szia!
Tudom ajánlani a -Rövid történetek- topicot,ott sok rövidebb-hosszabb,aranyos,és tanulságos történetek vannak!!!
Érdemes átböngészni!!!!
Kedves ismeretlen üdvözöllek a csapatban, itt nagyon sok gyönyörű verset olvashatsz, remélem vigaszt is nyújtanak.
A versed szép és szomorú.
Baráti üdvözlettel Gyula
(Egy saját csakmert már rég jártam erre és jelenleg igy érzem magam )
Lapozott az élet
Van egy nagy mesekönyv írója az élet,
szereplője minden földre szállott lélek.
Gyönyörű olvasmány, Ha kívülről szemléled,
ám benne szerepelni nem feltétlen kéred.
Külsejét ha látod bőrkötéses csoda,
tündérkézzel hímzett aranybetűk sora,
finoman álmodott gyönyörű ígéret,
könnyekkel díszített fájdalom és végzet.
E csodálatos könyvnek meséje egy sem színtiszta álom.
Mire vagy kíváncsi? Várj, majd kitalálom!
Meséljek magamról? Mondjam el, hogy élek?
Ha rólam kérdezel e könyvből mesélek.
Egyszer volt, hol nem volt születtem e földre,
kéretlen érkeztem és alig néztem körbe, amit ottan láttam
elsőre sem tetszett, - de mivel a lelkem erős volt és edzett -
gondoltam maradok, hova is mehetnék?
s nevem hallatán örültem mindenképp.
Hamar szálltak tova a gyermeki évek,
kamaszkori, hiú ábrándos remények,
elveszett álmok vég nélküli sora,
felnőtt létnek csak látszólag szabadon szárnyaló madara.
Lelkem egyre többet vágyott el máshova,
oda ahol nincsen kötöttségek sora,
szüntelen szárnyalhat gondolatom vágya,
naponta új helyen vetve képzeletem ágya,
ahol azért élek amit úgy hívnak,
hogy élet, s nem látszólagos csábító ígéret.
Egyszer volt, hol nem volt születünk e földre,
arra kell vigyázni sose nézzünk körbe,
mert a valóság kiábrándító méreg,
s szemed felnyitja kéred vagy nem kéred.
Élet mesekönyvben végtelen a mese,
mire elolvasod nem létezel te se.
Így hát nézd el ha most nem mesélek
többet, hiába is kéred,
nem vetted észre? lapozott az élet. . .
s az előző mesének ezzel vetett véget.
Sziasztok!
Gyönyörűek a versek.
Én a 14 éves fiamnak keresek verset amit az iskolai szavalón mondhat. Nem fontos vers, lehet valami monológ, vagy mese vagy bármi. Akinek van ötlete segítsen léci.
Szia!
Igen , szép és szomorú....:(((
kőbe zárt szív
Lent a mélyben egy kőbe zárt szív van elötted
ott álsz és régi- régi emlékek törnek ki belőled Arra gondolsz milyen jó volt akkor még mikor foghattad két kezét ,
azt hitted soha nem hagy el s hogy méirt ment el, te nem érted.
És senki nem felel nem tudja senkisem a választ
de te, továbbra is ott álsz és szomorúan halgatsz
Könny szökik szemedbe arcodon végig fut
nem lehet tudni az ember hová és meddig jut.
Lehet hogy holnap már te is ott fekszel lent a mélyben egy kőbe zárt szív leszel
SZ J
Száraz rózsák dala
Szagolj csak bele a téli hidegbe,
Érezd benne a halott nyár illatát,
Hallgasd a csupasz ágak kopogását,
Halld vele a száraz rózsák dalát!
Ugye hallod még a gyönyörű dalt,
Ugye érzed még a csodás illatot,
Ugye nem volt hiába, hogy szívem,
A száraz rózsák dalára hallgatott.
Vagy hazudnak nekem a szirmok,
Hazug volt a nyár minden szava,
Ha így volt, akkor is ez volt szívem
Száraz rózsáinak legszebb dala.
Szagolj csak bele a tél hidegébe,
Érezd benne az elmúlás szagát,
Ha elhiszed, hogy minden elmúlik,
Nem hallod a száraz rózsák dalát.
Én még hinni akarom, hogy örök,
Örök a szeretet és a nyár jó illata,
Hitesse el veled is, ha még lehet,
A száraz rózsák csodaszép dala.
Wass Albert: Őszi dal
Elmentek már a madarak, a fecskék,
csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték,
csapongó vágyaim: hogy visszajössz.
De elmentél. Veled a nyár, az álmok,
csak szél süvölt és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
és fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
nem jött bíborral már az alkonyat,
s megsemmisült sok délibáb-reményed
csillagtalan, nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
s nem kérek tőled semmi, semmi mást:
csak jer vissza; s én rózsákkal behintem
-körülötted az őszi hervadást.
Ráncok
Egy arculat, egy térkép,
Ami vad tájakat mutat.
Egy barázda a szemed alatt
Ott lent a völgyben a folyó
Halad egy tenger felé.
Mutasd meg, hogy itt voltál,
Döntsd el Te, hogy merre mész tovább
És megtalál a világ.
Ne törődj vele, nem veszel el
Ezután kell egy új lépéssel
Többet tenned meg.
Bízz bennem!
A felszín elmond mindent,
Ami történt, ami éget,
De nem Téged!
Egy barázda a szemed alatt
Ott lent a völgyben a folyó
Halad egy tenger felé.
Mutasd meg, hogy itt voltál,
Döntsd el Te, hogy merre mész tovább
És megtalál a világ.
Ne törődj vele, nem veszel el
Ezután kell egy új lépéssel
Többet tenned meg.
Bízz bennem!
Ady Endre – Jóság síró szava
Meleg karokban melegedni
falni suttogó, drága szókat
jutalmazókat, csókolókat:
milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni
semmit se kérni, el se venni
nagy hűséggel mindent szeretni:
milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni
mégis víg hitet adni másnak
kisérő sírást a sírásnak:
milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni
falni suttogó, drága szókat
jutalmazókat, csókolókat:
milyen jó volna jónak lenni.
ez nagyon szép volt!
öröm volt olvasni,szeretem Radnóti verseit...
Radnóti Miklós – Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
Én is :)
Nagyon szépek:)
Wass Albert - A bújdosó imája
Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Atilla nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.
Wass Albert: SZEGÉNY VAGYOK
Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus,
aki az utcasarkon kéreget,
mert felette tiszta ég ragyog,
s az ég szereti a szegényeket.
S a koldusok nagynéha hinni tudnak,
Istenben, égben, s abban, ami szent,
és imádkozni tudnak és szeretni
s a lelkük álma: Léthe-parti csend.
És jó annak, kit szánakozva néznek
és megsiratják fátylas csillogását
mosolytalan két könnyező szemének.
Rólam hiszik, hogy végtelen a kincsem:
pedig érzem, tudom, hogy semmim sincsen:
mindenkinek adósa maradok.
Mert szeretetben, hitben és reményben
a koldusnál is koldusabb vagyok.