Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

Tudod mi a nő?

Egy szelíd, jámbor csoda,

ki urának tekinti azt,

aki mellé állt oda.

Nem... nem a nő mellé,

mint pipiskedő kakas,

hanem az emberhez, mint társ,

nem felettes és nem, mint alantas.

Aki megérinti, és akinek érintése szikra,

nemcsak kósza láng,

mivel a szél játszik, a víz pedig kiissza.

Nő az,

aki férfit akar maga mellett.

Nem játékot és nem bábot,

mit a szél és vihar kerget.

Férfit.

Aki oltalmat ad, ha ölel a karjával,

ki szelíden szól akkor,

ha érzi, hogy baj van a párjával.

Férfit, aki küzdeni tud, ha bajban van az élet,

és rózsaszirommá válik, ha szerelmesen kéred.

Az ilyen férfi mellett lesz nő a nő,

kinek halk lesz a szava, és csókja epedő.

Ki mellett az egész élet egy pillanatnyi csoda,

te vagy benne a világ.

Igen, férfi...

a világot te varázsoltad oda.

Léria Dipán

Aranyosi Ervin: Hóember

Hahó, a hó esett megint,

fehérre sápadt hegygerinc,

Budáról erre integet.

Hát ezért vártuk a telet.

És azért vártuk a havat,

mert lelkünk még gyerek maradt,

havon-jégen csúszkálni jó,

repül feléd a hógolyó.

Szerencséd van, mert nem talál.

Fehér alak nyomodban áll.

Fehér fején piros fazék,

mit hóval cukroz meg az ég.

Gombszemén vidámság ragyog,

nem szánon jött, s nem is gyalog,

Felhők szárnyán jött eddig el,

millió pihe lepte el,

S lám sárgarépát is kapott,

s boldog kis szíve megfagyott.

De ne hidd, hogy rossz neki,

örömét ebben leli.

Boldogsághajsza életed,

éled és azt a nézetet

vallod,hogy csak szép lehet.

Örömöd fényében,

lényed megfakul,

boldogság méhében,

vágyad meglapul.

Ha fáj az élet,

azt is éld meg,

aztán ereszd a szélnek...

A játszma a lényeg!

Társas a játék,de egyedül lépkedsz,

olyan erényekkel kérkedsz,

mi világra jött veled

és nem adsz neki teret,

hogy naggyá nőjön benned

s meghalld a csended.

Nem jutsz tovább a panasszal,

vagy,ha felborítod az asztalt,

ha vesztésre állsz éppen

és nem a fényben.

Lesz még dobásod,

aranyhal fogásod,

léphetsz vissza hármat,

vagy kimaradsz egy párat.

Végül,ha te nyersz,

elillanó mámor...

rájössz,mint az a vándor,

ki elérte a célt,

(mit fontosnak vélt)

hogy az út a lényeg és a játszma...

Játssz MA!

(vjolka)

Szabó Lőrinc: Az óriás intelme 

Ha egy hajszálat százfelé hasítasz 

s minden uj szálat megint százfelé 

s e századrészt is százfelé hasítod 

és eljutsz a végső határ elé 

s tovább hasítani már képtelen vagy, 

ami maradt, még az is végtelen nagy. 

Hogyha egy lelket százfelé hasítasz, 

mint egy hajszálat, s megint százfelé 

s e századrészt is százfelé hasítod 

és eljutsz a végső határ elé 

s tovább hasítani már képtelen vagy, 

ami maradt, még az is végtelen nagy. 

Így üthetsz engem, pöröllyel hasíthatsz, 

dobhatsz kutyák és fürészek elé, 

porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz: 

ha szétmorzsoltál százszor száz felé 

és tovább gyilkolni már képtelen vagy, 

ami maradtam, az is végtelen nagy, 

mert belőlem egy örök óriás szól, 

kit száz bilincsed huzott lefelé: 

eltemettél, mégis ujjászülettem 

s mosolyogva állok szined elé: 

egy hajszálam felfogni képtelen vagy, 

istened vagyok, egy és végtelen nagy.

Váci Mihály: HA ÉRDEMES - HA NEM

Ma sem volt könnyű élni.

Nem lesz könnyű sosem.

De érdemes volt! - s mindig

Érdemes lesz, - hiszem.

Nehéz - s el kell fogadni

ki szemben áll velünk,

s azokat elviselni,

kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,

hogy meg se tántorodj;

- a túloldal ne lássa

mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,

ki gyenge s már kidől;

s mert rá is jut erődből,

lefödne - úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni

kínban azok között,

kik összefenik szemük

egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen

nem értük! - Csak azért,

mert e sereg iránya

valami célt ígért.

Velük és ellenükre

annyi közt egyedül,

- vívni mégis azért, mi

csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű

- s nem lesz könnyű sosem

- de törvény s vállalt sors ez,

ha érdemes, - ha nem!

Varga János

Számomra

Számomra te vagy a valódi csoda,

Aki az életem bearanyozza,

Örömöt teremt a mindennapokba,

A rosszat elűzi, a jót elhozza.

Számomra te vagy az otthon szigete,

Végtelenségben a világ közepe,

Tettek és szavak igazi értelme,

Lelkem hű társa, szívem szép szerelme.

Számomra te vagy az éjjel és nappal,

A somlói galuska tejszínhabbal,

Isteni kegyelem, igéző Angyal,

A reményt sugárzó örök hajnal.

Számomra te vagy a kezdet és végzet,

Miattad születik minden lélegzet,

Az időm csak melletted érhet véget,

De addig élünk még, sok boldog évet.

Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!

S aki leszek, az már milyen közel.

Már utolér, mellém lép, támogat,

és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!

Valahogy majd csak megleszünk.

Hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük

az eszünk.

Benedek Elek: Január

Száll az idő, száll fölöttünk,

Sebesebben, mint a madár,

Gyűlnek az évek mögöttünk.

S vajon, hol a véghatár:

Nem tudja ezt a halandó,

Csak annyit tud, hogy mulandó

Minden itt az ég alatt - Életünk egy pillanat.

Ornella Fiorini: Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy szállj,

erőseket,…

mint a karvalyé, hogy a szabadság

magasságában

könnyű szárnyalással

lebegni tudj,

és siklani

az élet színein át,

a csendben

meghallani a szelet,

és minden szót, melyből mesék születnek.

Emlékezz erre,

és élvezd a repülést

a tenger felett,

a fűszálakon át,

sőt – miért is ne?!-,

akár széttépett álmok között,

mert mindennek, még a zúzmara

jegének is értelme van.

Erős szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy leküzdd a távolságot,

a port, mely a szívedet szorítja,

és mindazt, mi aranynak látszik,

de amely valójában nem az.

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

sűrű pelyheset,

hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,

és ha le is zuhansz,

ne essen bajod.

Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,

de nem lehet,

mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

Hartay Csaba: Képzelt öreg

Nevetséges lehet egy hatvanéves szemében,

hogy a harminchat évemmel úgy gondolom,

öregszem. Olyan ez, mint a hipochondria.

Képzelt öreg vagyok. Élhetetlen.

Idegesít a film. A zene a rádióban.

Vinnyognak. A csönd is unalmas.

Az évszakok bosszantóak. Rohadékok.

A házunk pedig romlik. Reped.

Mindjárt tavasz a sürgető fűnyírásokkal.

Utána meg a fulladásos hőguta.

Egyetlen nyári éjszakára vágyom.

Részegen aludni a fűben.

Fülemnél hangyák rádióznak.

A filmet az agyam rendezi.

A macska megtalál, dorombol.

És persze fulladásos hőgutára ébredek.

Juhász Gyula: Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről

Három királyok, híres mágusok,

Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,

Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,

Kit megöletne Heródes király

S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve

Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja

A Kisdedet, ki a jövő királya

S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog

S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden

A Szűz Mária vállán megpihen…

Szívedből adni

Kipróbáltad már, – hogy milyen,

– nyitott szívedből adni?

Felrázva néhány csüggedőt,

– jó embernek maradni?

Segíteni az éhezőt,

tudva, más nem segíthet!

Reményt adni, hol elfogyott…,

hol vár sóvár tekintet.

A földi lét csak anyagi,

kincset ne gyűjts magadnak!

Szívük, lelkük is megtelik,

kik szeretettel adnak!

A világ tőled gazdagabb,

s általad válik szebbé.

Vizsgáld meg belsőd, Önmagad,

s az álmod váljon tetté!

Amit küldesz, majd azt kapod,

a szeretet sosem vész el.

Jöhetnek bajok, viharok,

ne szállj szembe a széllel.

Csak tedd a dolgod csendesen

és szépítsd kis világod!

S meglátod álmod létre kel,

s megnő apró “virágod”.

Legyél, ki voltál mindig is,

jótékony, tiszta lélek!

Tárd ki ajtód és ablakod,

és sóhajtsd világgá: ÉLEK!

Aranyosi Ervin

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog,

érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre.

Tiszta szívből ezt kívánom!

Szaporodjon ez az ország

emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött,

soha-soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke,

gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Kányádi Sándor

Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,

az új év csak egy lépcső!

Változtatni életeden,

hidd el, sosem késő!

Bármelyik nap megteheted,

indulhatsz új útra…

Arra figyelj, hogy a régit

ne járd újra, s újra!

Változtass a szokásokon,

amik nem működnek,

légy végre a teremtője

saját örömödnek!

Figyeld meg az érzéseid:

– Mi tesz boldogabbá?

Hová vezet rossz szokásod,

hogyan válhatsz rabbá?

Ne ígérgess, ne fogadkozz!

Tégy egy első lépést!

Kerüld el a lelked kínzó

összes megkísértést!

A járt utat akkor válaszd,

ha célod elérted,

s ne akkor, ha mások mondták,

s újra megkísértett.

Ha ugyanazt járod végig,

ugyanaz a vége,

a léleknek a jó érzés

minden segítsége.

Érezd tehát jól magadat,

ez a földi dolgod,

arra vigyen minden utad,

ahol szíved boldog.

Ne ragadj le megszokásnál,

örömöd keressed!

Amit teszel, boldogan tedd,

szívedből szeressed!

Érzésekkel teremts szépet,

élhetőbb világot!

Örömöktől, sikerektől

utad legyen áldott!

Higgy magadban, Istenedben,

élvezd utad végig,

jó érzések emeljenek

fel a magas égig!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,

hallgass a szívedre,

ott van régen az iránytű,

mely hat életedre!

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud, legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Kányádi Sándor: Új esztendő

Új esztendő, új esztendő,

nem tud rólad a nagy erdő,

sem a hó alatt a határ,

sem a határ fölött szálló

árva madár.

Új esztendő, új esztendő,

nem volt a nyakadban csengő,

nesztelenül érkeztél meg,

lábad nyomát nem érezték

az ösvények.

Csak a hold, az elmerengő,

csak a nap, az alvajáró,

jelezték, hogy újra megjő

éjfélkor az esedékes

új esztendő.

Csak mi vártunk illendően,

vidám kedvvel, ünneplőben,

csak a népek vártak téged,

háromszázhatvanöt napi

reménységnek.

Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,

az új év csak egy lépcső!

Változtatni életeden,

hidd el, sosem késő!

Bármelyik nap megteheted,

indulhatsz új útra…

Arra figyelj, hogy a régit

ne járd újra, s újra!

Változtass a szokásokon,

amik nem működnek,

légy végre a teremtője

saját örömödnek!

Figyeld meg az érzéseid:

– Mi tesz boldogabbá?

Hová vezet rossz szokásod,

hogyan válhatsz rabbá?

Ne ígérgess, ne fogadkozz!

Tégy egy első lépést!

Kerüld el a lelked kínzó

összes megkísértést!

A járt utat akkor válaszd,

ha célod elérted,

s ne akkor, ha mások mondták,

s újra megkísértett.

Ha ugyanazt járod végig,

ugyanaz a vége,

a léleknek a jó érzés

minden segítsége.

Érezd tehát jól magadat,

ez a földi dolgod,

arra vigyen minden utad,

ahol szíved boldog.

Ne ragadj le megszokásnál,

örömöd keressed!

Amit teszel, boldogan tedd,

szívedből szeressed!

Érzésekkel teremts szépet,

élhetőbb világot!

Örömöktől, sikerektől

utad legyen áldott!

Higgy magadban, Istenedben,

élvezd utad végig,

jó érzések emeljenek

fel a magas égig!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,

hallgass a szívedre,

ott van régen az iránytű,

mely hat életedre!

Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme

liba lába, csőre –

Mit kívánjak mindnyájunknak

az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,

tiszta nyakat, mancsot

nyárra labdát, fürdőruhát,

télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,

hóvirág harangját,

őszre fehér új kenyeret,

diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,

ördögbőr nadrágot,

a lányoknak tűt és cérnát,

ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,

ünnepre parádét,

kéményfüstbe disznósonkát,

zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,

gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,

ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,

mint vízzel a teknő,

mint negyvennyolc kecske lába

százkilencvenkettő.

Ölelés

A boldog idők andalítóan ölelnek,

elvarázsoltad az eget, napot, földet,

nékem adtad a legszebb őszinteséget,

képzeletem örülve bújik, szertelen,

varázsidő varázságán nyílik a lelkem,

beléd fonódik tekintetem, szemeden,

veled alszom, ébredek, hűs végtelen,

hitem a felhőtlen egekbe repített,

elillanó harmatok őrzik ölelésed,

a gyönyört bújtó szerelmet.

(Hegedűs)

Nagy László ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét.

üres vékámba,

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ

ő küldjön,

hogy hitem széjjel

ne düljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem.

Aranyosi Ervin: Boldog új évet

Eljött hát a szilveszter,

Éjfélt üt az óra.

Legtitkosabb vágyaid

váljanak valóra.

Harangoznak, szól a himnusz

pezsgő a kezedben.

Kívánom, hogy életed

teljen szeretetben.

Egészséged, egyre jobb,

szíved fitten dobban,

mozogj, nevess, s érezd magad

napról-napra jobban!

Váltsd valóra terveidet,

legyen, ahogy kérted.

Kívánok egy sikeresebb,

boldogabb új évet!

Aranyosi Ervin: Elmúlt a karácsony?

Elmúlt a karácsony? Mi maradt belőle,

jutott e gondolat az új esztendőre?

Adott-e jó érzést, volt-e öröm benne,

ami az új évre útravaló lenne?

Megérkezett-e a Krisztusi ajándék,

– világot jobbító, felemelő szándék?

Vagy csak szórakozást szolgált ez az ünnep,

s az öröm percei gyorsan tovatűnnek?

Elgondolkoztál-e már a folytatáson,

az én gondolatom, bizony nem járt máson:

– Szeretet melegét, hogyan vigyük tovább?

Hogyan éljünk szebben, hogy teremtsünk csodát?

Csak eltakarítjuk halott fenyőnk lombját,

s nyakunkba akasztjuk a munka kolompját?

Visszazökkenünk, s a kivájt úton járunk,

s ismét, egy éven át, új karácsonyt várunk?

Szenteste

A világ elhallgat,

Mert csoda kezdődik,

A sok szép fa körül,

Varázsfény tündöklik.

Magától megszólal

Egy kis csengő hangja,

Így jelzi eljöttét

Közénk a Jézuska!

Talán most teljesül

Majd az összes álmunk!

Az, amit reméltünk,

S már nagyon kívántunk.

Itt van a szenteste,

A boldog karácsony,

Béke és szeretet,

Az Isten megáldjon!

Veniam

Ady Endre:

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.

Fülöp Noémi Enikő

Áldott ünnep

Áldjon titeket az ég,

szívetekbe költözzön a fény!

Mert eljön hozzátok Ő,

az egyetlen, az igazi, a megváltó.

Hozza nekünk szeretetét,

a világ legdrágább kincsét.

Nem kérdi, ki vagy, csak

annyit kér, szeretetet adj.

Lásd meg a fényt,

szívednek melegét,

hirdesd az igét, hogy

van még remény!

Remény az igazra, a jóra,

remény az örök vigasztalóra.

Áprily Lajos: Rímjáték a havasesőben

Hull, hull a bús havaseső,

hideg fátylat zizegve sző.

Ég és torony ködbevesző.

Hull, hull a bús havaseső.

Kedvem miért oly eleső?

Hull, hull a bús havaseső.

Várj, várj szívem, tavasz-leső!

Hullj, hullj , hideg havaseső!

Széll Magdolna: Karácsonyra

Rázzuk le a napi gondot,

gyűlöletet, irígységet,

csendben nyújtsunk békejobbot,

szeretetet, emberséget.

Mindenkinek jusson kalács,

feldíszített, meleg otthon,

ne szenvedjen senki hiányt,

legyen, aki jó szót mondjon.

Karácsonyunk legyen boldog,

hozzon áldást egész évre,

teljesüljenek az álmok,

lépjünk végre ki a fényre.

Simon István: Decemberi ködben

Reggel nem látszanak a fák,

olyan sűrű a köd.

S köd fekszi meg az éjszakát,

csillagot a vidék fölött.

Mintha a világűrben járnék,

lábamnál a Tejút remeg.

Elmaradt hű kutyám, az árnyék,

szemem se tudja, hol megyek.

Csak szívem tud eligazodni,

a szív mindig hazatalál,

ahogy a lég milliónyi

útján a költöző madár.

Baranyi Ferenc: Hó-álmaim

És hó esett a tiszta víztükörre,

a pelyheket nagy hullám kapta ölbe,

és vízzé vált a hó ott mindörökre.

Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon

nem volt fehér a táj, csupán a parton,

a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom.

Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek

nem növelik, csak terhelik a lelked,

és eltakarják szépségét szinednek.

Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,

s örvényeid havamtól gazdagulnak,

midőn ijesztő messzeségbe futnak.

Az életem csak benned folytatódhat,

ez sorsa rég – ha vízre hullt – a hónak,

belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.

Kergetőztek az örvények pörögve,

rohant az ár a végtelen ködökbe

és hó esett az örvénylő gyönyörre.