Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

#szórakozás #média

❮❮ ❮ ... 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 ... ❯ ❯❯

7697. hottie

2017. ápr. 11. 07:55

Weöres Sándor: Kicsinyesek

Csak játszani tudnak,

fontosdit és lényegesdit.

Alig koptak ki az álmodásból

és álommá aszott a realitás

ápolt kezeik között.

Az élet, mint olcsó játékszer, úgy berreg-búg a kezükben,

elrontják, mielőtt kezdhettek volna valamit vele.

Ál-istent alkotnak maguknak,

hogy legyen kihez könyörögni

és önérzettel hajtják meg előtte

ál-tökélyük cifra lobogóját.

Lassanként istenekké nőnek

ők maguk is maguk előtt

és elfelejtik, hogyan kell

embernek lenni,

kicsinynek.

7696. e8da813d29

2017. ápr. 10. 20:09

Meddig él a szeretet

Mondd, mennyit ér a szeretet

Hány csatát bír ki még,

Hová billen a mérlegnyelv,

Mikor már minden út kiég?

Mondd, meddig él a szeretet

Sár, és törmelék alatt,

Vajon kap még levegőt,

Ha már legalul maradt?

Mondd, ki bír-e a szeretet

Mázsányi súlyokat, ha

Úgy ölelnek valakit, hogy

Csak a szorítás marad?

Mondd, hová lesz a szeretet

Harcban, háborúkban,

Az éhezők között, sötét

Földkunyhókban?

Mondd, mit takar a szeretet

Rongyos ruhája alatt,

Amikor már semmi más:

Csak egy üres szó marad?

(Cserényi Zsuzsa)

7695. cicaaa65

2017. ápr. 10. 19:26

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,

sétálni télen kigombolt kabátban,

szalonnát szúrni fagyos ágra,

nem vadászni nyúlra fácánra,

koldus kezébe kenyeret nyomni,

csábítók között hűnek maradni,

házad kapuját kitárni,

hadd jöjjön hozzád akárki,

kisgyerek könnyét letörölni,

senkivel soha nem pörölni,

dermedt verébért hajolni porka hóba,

más baját sosem hozni szóba,

békét, nyugalmat, szépséget akarni,

adni, adni, mindig csak adni,

tökéletesre lelni egy madár dalában…

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

7694. cicaaa65

2017. ápr. 3. 05:26

Csukás István

TAVASZI VERS

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

7693. turkkati

2017. ápr. 1. 08:37

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott

Egyszer csak könnyebb lett a lelkem

Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,

Talán apám, anyám régen?

Talán más is, aki szeret.

Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltást hozott,

És azt, aki értem csak

Egyszer is imádkozott.

7692. cicaaa65

2017. ápr. 1. 07:15

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet:

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

7691. Miss Sárika

2017. márc. 30. 12:31

Sohonyai Attila: Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,

ne tétova leányka, kit a jelen idő

divat-ideálja dönt délibábba,

s nemtudomsága taszítja

kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!

A nő lenge, finom selyem,

ezért akárki nem viselheti:

ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg

érte. Elutasítása elveid pirosából

az elszántságot ki ne verje.

S ha elsőre alul is

maradsz, fel ne add;

ha nőt szeretsz, legyen érte

benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,

-de csak neki!- néha nála is

törékenyebb vagy. Ha ő

olyan nőből van, tudja;

aki nőt igazán szeret,

csak érte s védelmére

lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,

ne csalfa. Volt épp elég már,

ki lelke zongoráját elhangolta.

S ha nőt szeretsz, tisztán legyen

neked ő az egy, ahogyan te

vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,

akkor vagy igazán férfi!

(Attila tud valamit, amit a férfiak többsége még csak kapiskál! :))

7690. cicaaa65

2017. márc. 22. 18:14

Lehoczky János: A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével

vigyázz reám!

Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,

én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.

Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,

habjaim tánca bűvöli tekintetedet.

Poros gúnyádat tisztítom,

egészséged őrzöm.

Szépítelek, gyógyítalak,

üdítelek, vidítalak.

Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.

Tartom csónakodat, hordozom hajódat.

Általam sarjad vetésed,

én küldök termékeny esőt

szikkadt kertjeidre.

Ott búvom édes gyümölcseidben,

a nádasok illatában rejtezem,

barlangok mélyén, erdők rejtekén,

sziklák között, csúcsok fölött,

posványban, sodrásban,

rám találsz.

Az élet bárkáit ringatom.

Otthonaként velem érez megannyi lény,

úszó, lebegő állat, lengedező növény.

Kusza hínár, tündérlő virág,

meglepő, eleven vízivilág.

Remélő ikra, játszi poronty,

leső harcsa, óvatos nyurga ponty.

Bölcső vagyok,

folytonos születés csöndes színpada.

Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.

Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.

Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.

Szelíd forrásként becézhetsz,

érként, patakként kedvelhetsz,

folyamként köszönthetsz.

Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,

üdvözölsz berekben, limányban,

lidérces lápon, keserű mocsárban.

Csepp vagyok és óceán.

Tomboló vihar és szivárvány,

búvópatak és szökőár,

felhő és kút.

Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,

mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,

illanó pára, gomolygó zivatar.

Vízesés robaja, hullám moraja,

cseppkő csöppenése, veder csobbanása,

eső koppanása, véred dobbanása.

Kék vagyok, mint a tenger,

fénylő, mint a csermely,

szőke, mint a folyó,

zöld, mint a tó,

fehér, mint a hó.

Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!

Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!

Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!

Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!

Buborék vagyok, tajték vagyok,

szeretned kell!

Hűsítő korsó vagyok,

heves zuhany vagyok,

élvezned kell!

Tükör vagyok, arcod vagyok.

Hullám és híd, part és a víz.

Erő és báj, folyó és táj,

úszás és merülés,

áldás és könyörgés,

értened kell!

Víz vagyok.

Őrizned kell!

7689. 35d45e2ed1

2017. márc. 11. 18:45

Aranyosi Ervin verseit nagyon szeretem

7688. cicaaa65

2017. márc. 11. 17:15

Petőfi Sándor

A virágnak megtiltani nem lehet

A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

Kikelet a lyány, virág a szerelem,

Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

Szeretôje lettem én szép lelkednek -

Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden

Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szívemben:

Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?

Egymást űzi bennem e két gondolat,

Mint ôsszel a felhô a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

Tündér orcád tejben úszó rózsája:

Bujdosója lennék a nagyvilágnak,

Vagy odáadnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

7687. cicaaa65

2017. márc. 4. 07:20

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

7686. cicaaa65 (válaszként erre: 7685. - Gyula)

2017. márc. 1. 18:57

Bizony az..

7685. gyula (válaszként erre: 7681. - Cicaaa65)

2017. febr. 26. 00:48

Szép

7684. Pipi57

2017. febr. 24. 13:31

ózsef Attila: Amit szívedbe rejtesz

Amit szivedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek

és anyaölbe vágy.

Ölnek, ha nem ölelnek -

a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,

akit pusztítanak

a növekvők s míg vérez,

nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen

talpadba tört tövis.

És most szivedből szépen

kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,

kezeddel fogd meg azt.

Akit szivedbe rejtesz,

öld, vagy csókold meg azt!

7683. Pipi57

2017. febr. 24. 13:31

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben

élsz és uralkodol örökkön. Amen.

7682. cicaaa65

2017. febr. 24. 05:23

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.

„Tavasz” - felelt a Nap.

„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.

„Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.

„Szeretlek!” - szólt a Nap.

„Akkor hát szép lesz a világ?”

„Még szebb és boldogabb!”

7681. cicaaa65

2017. febr. 21. 05:47

Csendben remélni

Néha jó csendben maradni,

Semmit nem mondani,

Meg sem szólalni,

Órákig hallgatni.

Néha jó csendben maradni,

Emlékeket betakarni,

Fájni, kívánni, vágyni,

Egyhelyben, mozdulatlan várni.

Néha jó csendben maradni,

Senkit, semmit hallani,

Túlélni, élni, remélni

Egyedül félni, s örökké remélni.

Rákóczi Karola

7680. cicaaa65

2017. febr. 18. 16:28

Fekete István

HÓVIRÁG

Illatod a földben hagytad, mélyen

És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.

Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,

Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,

És marokkal tép, aki elér.

Nem ismered a daltzengő májust,

Szirmodra fagy hideg, ónos eső,

Mégis szívemen hordom bokrétádat,

S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,

Mert te vagy - te vagy a: Legelső...

7679. Hanami

2017. febr. 17. 17:37

Tornay András:

Folyamatok

megtapasztalsz

megvigasztalsz

megsimogatsz

megbocsátasz

megszólítasz

megvendégelsz

meglátogatsz

megnyugtatsz

megtalálsz

megértesz

megsemmisülök

megpihenünk

Végre. Teljesen.

7678. cicaaa65

2017. febr. 16. 08:01

Aranyosi Ervin: Baráti ölelés

Mit szólnál egy öleléshez,

jól esne az te neked?

Bele lenne csomagolva

barátság és szeretet.

Az ölelés azért csodás:

szívünk, lelkünk benne van.

Nem is értem, miért félnek

kipróbálni annyian?

7677. cicaaa65

2017. febr. 13. 18:06

Lupsánné Kovács Eta

Tavaszi hajnal

Lebben a nyárfa halványzöld ága,

tócsatükörben nézi magát,

ingovány szélén, a mocsár mélyén,

lombjára csillag rak koronát.

Hajnali csendben madárka rebben,

sűrű vadonban tavaszra vár,

harmattól ázik, napfényre vágyik,

fészkében karcos szél muzsikál.

Zöldül a vessző ébred az erdő,

lárva mozdul a kéreg alatt,

vége a télnek, pezsdül az élet,

hajnali köd már széjjelszakadt.

7676. cicaaa65

2017. febr. 11. 14:08

Aranyosi Ervin

Tavaszról álmodom

Tavaszról álmodom, zöld bársonyú rétről,

virágszirmot bontó, langyos napsütésről.

Rügyekkel díszített, ébredező fákról,

szerelemtől hangos sok-sok kismadárról.

Tavaszról álmodom, csobogó patakról,

vígan fickándozó, apró kis halakról.

Egy rám váró szívről, míg az erdőt járom,

aki én reám vár, talán megtalálom.

Tavaszról álmodom, hisz most kihűlt minden,

sötét felhők szállnak, fent az égi szinten,

a Nap is bujdokol, szégyell előjönni,

gyenge most a fénye, nem tud tündökölni.

Tavaszról álmodom, s hiszem hamar eljő,

a hótól megtisztul a sok sötét felhő,

s remélem a tavaszt nem hiába várom,

eljön, amikor kell, ha véget ér az álmom…

7675. cicaaa65

2017. febr. 4. 08:35

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.

A déli oldalon leselkedel.

Gyökerek hallják könnyű léptedet,

átküldesz egy-egy halk leheletet,

mely szűzies még és illattalan,

de sejtető, jó langyossága van.

Csak arcom érzi még, nem sejti más,

varázs van benne, keltető varázs.

Ahol jársz, néma éberség fogad,

keresed a rügyes sombokrokat,

hogy langyosságoddal rájuk lehelj

s kipattanjon a sárga kis kehely.

Feljössz az élre, melyet hó erez,

íj válladon, a hátadon tegez,

benne az arany nyílakat hozod,

melyekkel a telet megnyilazod.

Mennék eléd, s mint fényváró anyám,

még utoljára elkiáltanám

nevedet, melyből napfény sugaraz:

Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

7674. forgatos

2017. febr. 3. 23:51

Várnai Zseni: Öreg nõ sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,

amíg a lelkem égõn rátapadt,

s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:

az ifjúság már tõlem elszaladt.

Lemostam minden kendõzést magamról,

hajamat sem festettem újra már,

mint vert vezér, a fegyverem leraktam,

s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhõkbe nyúló hegytetõkön,

fejemen, ím, örökös hó ragyog,

így hordozom ezüstös koronámat,

és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,

nincs benne tûz, és nincsen küzdelem,

magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,

és ez a szépség nem lesz hûtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltûnõdöm

az életen, mely szép és változó,

hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,

így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fûszálat se sértsek,

mert minden élet mérhetetlen kincs,

napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,

ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

(1934)

7673. cicaaa65

2017. jan. 31. 20:15

Domonkos Jolán

Pillangó szárnyán repül a csoda

Pillangó szárnyán repül a csoda,

nem érhetsz hozzá, eltűnik tova.

Ne akard nagyon, így nem lesz tied.

Megérkezik, ha tiszta már a szíved.

Nyújtsd ki kezedet, tenyeredbe száll.

Ő mindenkinél otthonra talál.

Ujjadon pihen, kifújja magát.

Óvatosan tartsd, jaj, csak meg ne bántsd!

Pihenjen Nálad, míg erőre kapsz,

hogy tovaszálljon, addig azt ne hagyd!

Eljön az idő, elbúcsúzik ő,

de akkor Nálad már szebb a jövő.

Tovább költözik, suhogva elszáll,

más emberhez, aki még csodára vár.

Mosolyogva várd azt a szép napot,

mikor a csodát Te is megkapod!

Gondolat szárnyán repül a csoda,

hinni kell benne, s nem tűnik tova.

7672. cicaaa65

2017. jan. 21. 08:35

Sárhelyi Erika : Féluton