Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

POE EDGAR: LEE ANNÁCSKA

Sok-sok hosszú esztendeje már

tengerpart bús mezején

élt egy kis lány - ismerhetitek

Lee Annácska nevén

s csak azzal a gondolattal élt,

hogy szeret s szeretem én.

Gyermek volt s gyermek voltam én

Lee Annácska meg én

De Szerelmünk több volt mint szerelem

tengerpart bús mezején

Irigyeltek még az angyalok is

fenn a felhők tetején.

S ez lett oka, hogy, sok éve már,

tengerpart bús mezején

felhők közül jött egy csúnya szél

s meghűlt Annácska, szegény;

s elvitték úri rokonai

s egyedül maradtam én:

koporsóba csukták el őt

tengerpart bús mezején.

Irigyeltek az égi angyalok,

hogy boldogabb ő meg én

az lett oka (mind jól tudjuk ezt

tengerpart bús mezején)

hogy jött felhőből éjjel a szél

s meghűlt s meghalt a szegény.

De szerelmünk több volt mint soké,

ki nagyobb mint ő meg én,

okosabb mint ő meg én

s sem az angyalok a felhők felett,

sem az ördögök tenger fenekén

nem tehetik hogy, szívtől a szív,

elváljunk, ő meg én.

Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,

Annácska küldi felém;

s csillag ha ragyog, már véle vagyok.

Annácska szemét lesem én;

s így az éj idején veled éldelek én,

jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,

melletted a sír fenekén,

tengerpart bús mezején.

BABITS MIHÁLY

Mihai Eminescu: A csillagig

A csillagig, mely este kel,

Az út oly véghetetlen,

Hogy ezredévek múlnak el,

Míg fénye ide lebben.

Lehet: már rlgen kialudt

A kéklő távolokban,

De rezgő fénye, a hazug,

Egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,

Lassan suhan az égre;

Amíg nem látta senki: volt,

Ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket

És éjbe hullt a vágyunk,

A holt szerelmek fényüket

Még küldözik utánunk.

Dsida Jenő

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.

A déli oldalon leselkedel.

Gyökerek hallják könnyű léptedet,

átküldesz egy-egy halk leheletet,

mely szűzies még és illattalan,

de sejtető, jó langyossága van.

Csak arcom érzi még, nem sejti más,

varázs van benne, keltető varázs.

Ahol jársz, néma éberség fogad,

keresed a rügyes sombokrokat,

hogy langyosságoddal rájuk lehelj

s kipattanjon a sárga kis kehely.

Feljössz az élre, melyet hó erez,

íj válladon, a hátadon tegez,

benne az arany nyilakat hozod,

melyekkel a telet megnyilazod.

Mennék eléd, s mint fényváró anyám,

még utoljára elkiáltanám

nevedet, melyből napfény sugaraz:

Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

Csudálkozunk az életen

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,

De ha szomjazom, akkor friss patak,

Az én kedvesem az egeknek nyílhat,

De megcsókolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,

Harmatos erdők az ő szemei,

Küszöbe elé terítném magam

Lábtörlőképpen, de nem engedi.

Szavunk zugában megbuvik a csók,

Testvéreihöz lopva jön ide...

Mező álmodhat össze annyi jót -

Az én kedvesem a füvek szive.

Este a csókok megszöknek velünk

S végigfutván a világi teren,

A hajnali égre leheveredünk

És csak csudálkozunk az életen.

(József Attila)

Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS

Érzed? Jön a tavasz, a fák alá

már tarka-fátylú verőfényt havas.

A messzeségből hírnök érkezett:

madár lebeg a rónaság felett

s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,

csábítanak most halk melódiák,

ezer kis visszatérő róna-dal.

S ugye neked is tarka a világ,

s az álmaid megannyi könnyű lepkék:

már nemsokára zöldül a levél,

és visszaszáll a tavasz és a fecskék,

és a fecskékkel ő is visszatér...

Ha jönne már...

ugye testvér, megálmodod mi lenne?

S egy kis meleg

belopódzik halkan a szívedbe.

Várnai Zseni - Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.

„Tavasz” - felelt a Nap.

„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.

„Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.

„Szeretlek!” - szólt a Nap.

„Akkor hát szép lesz a világ?”

„Még szebb és boldogabb!”

Millei Lajos:

Üzenet hat sorban.

"Ne hidd, hogy a kéz csak simogatást ad,

ökölbe szoríthatja irigy harag,

simítja orcád, de püföli hátad,

míg vérző szíveden másokkal kacag.

A vakká vénült, gonosz rosszakarat

is lerombolhat számos érzésfalat."

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,

szeretnék házakat festeni kékre.

Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,

szeretnék hinni az örökké szóban.

Virágos busszal világot járni.

sohasem fáradni, sohasem fájni.

Szeretném ha bokáig érne a hajam,

szeretném jobban szeretni magam.

Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,

sötét kis szobában csendben meditálni

és amikor ültem kis szobámban eleget,

szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.

Szeretném újra anyámat ölelni,

szeretnék minden kérdésre felelni.

Szeretnék sírókat megnevettetni,

József Attilának barátja lenni.

Szeretnék ültetni cseresznyefákat,

cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,

a cseresznye magokat messzire köpködni,

föld felett angyalként könnyedén röpködni.

Szeretnék jót látni az emberek szemében,

szeretnék ülni a Jóisten ölében.

Szeretném a Földet a Holdról látni,

szeretnék mindig türelemmel várni.

Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,

szeretnék mindenkit egyformán szeretni.

Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,

halkan beszélgetni és teát szürcsölni,

miközben minden az, aminek látszik,

s a Nap éppen naplementét játszik.

Kint egy tehénke kérődzik csendesen,

nőnek a virágok erőszakmentesen.

Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '

az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.

„Adj Isten!”- kacsint ránk s pödri a bajuszát,

s leoldja lassan porlepte saruját.

Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,

vállán tarka madárka piheg.

Lábához hízelegve dorombol a cirmos,

mennyország illatát szaglássza biztos.

Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,

fénylő glóriáját megigazítgatja.

Glóriája körül repked egy kis lepke,

nincsen neki onnan elrepülni kedve.

De leszáll mégis, elfáradt a teste

s a szobába lassan bekúszik az este.

Álomból valóság, valóságból álom,

a fele sem igaz, mind csak kitalálom.

Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,

nem fogja senki kezemet kezében.

Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,

szeretném ha valaki meglátna most engem.

Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,

szeretnék újra kisgyerek lenni.

Szeretném ha az út végén valaki várna,

szeretnék lenni valaki álma.

Dömötör Ilona:

Hóvirág

Már újra van virág.

Gyöngécske, hófehér.

Parányi, reszkető,

de elmegy már a tél.

Deres kövek közül

kibújt az új remény,

pici hajnalharang

gyötrelmek éjjelén.

Fagyos hetek után

jött, mint a gyógyulás.

Azt mondja: lesz öröm,

lesz megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!

Hallgass el, rút panasz!

Él még a szeretet.

Van Isten.

Lesz tavasz. ♥️🌿

Bíztató

Ne ess kétségbe, érjen bármi!

Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:

Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.

Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:

És győzött az, ki várni tud.

Tamkó Sirató Károly

Hagyd

Csak hagyd, hogy szép legyen,

hogy odaadja kincsét a világ...

hogy el tudjon futni, ami futni akar,

és rád találjon, ami téged takar.

Ami alatt megbújhatsz,

ha oltalmat szeretnél,

és amitől erőssé válsz,

mert élni születtél.

Élni, és nemcsak lenni...

szegényen is gazdagként menni.

Nem várni a pillanatot,

de reményt kelteni...

hogy aminek el kell jönni,

az nem fog összetörni.

Tudni, hogy fogod valakinek a kezét,

és nem feltétel soha a közellét.

A távol ugyanúgy lehet közel,

ha a lelked egy másik lelket átölel.

A világ nem arról szól,

hogy mi a tulajdonod,

hanem arról, hogy ott vagy otthon benne,

ahol tán nincs is vagyonod.

Ahol egyetlen kincsed a lelked,

mert lehet bármid...

de mindig az igazi érzés a legszebb.

Léria Dipán

Békélj meg

Békélj meg apáddal!

Békélj meg anyáddal!

Addig, míg teheted,

Mondd meg, hogy szereted!

Békélj meg fiaddal!

Békélj meg lányoddal!

Addig, míg teheted,

Szorosan öleld meg!

Békélj meg magaddal!

Békélj meg pároddal!

Addig, míg teheted,

Kezd újra jelened!

Békélj meg testvérrel!

Békélj meg, ahogy kell!

Addig, míg teheted,

Jobb, ha felkeresed!

Békélj meg baráttal!

Békélj meg azonnal!

Addig, míg teheted,

Nyújtsd felé kezedet!

Békélj meg Istennel,

Általa mindennel,

Addig, míg teheted,

S szebb lesz az életed!

Veniam

'Az ölelés, tudod,

nem köt a korhoz.

A megfáradt szív is,

örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,

lenni kell oknak,

– legyen céljuk

a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?

– Várja a lélek!

Érzi, – még itt vagyok,

– érzi, hogy – élek!

Szeretet parazsát

ne hagyd kihűlni!

A lélek fájdalmát

arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,

élj szeretettel!

– Öleljen, örüljön,

míg él, az ember!'

~ Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!

4 órája ·

Téli kép...

Madarak éheznek, fáznak,

jégbordás faágon állnak.

Dér szitál, reccsennek az ágak,

szárnysuhogással tova szállnak.

Hópelyhek tánca a széllel,

havon csillanó Napfénnyel.

Csipkét fon a fagy a fákra,

függönyként terül a téli tájra.

Amerre nézek vakító fehérség,

hószemcsét kavar a süvítő szél.

Jeges takaró fénye felém árad,

madárfészkek árván elhagyva állnak.

Ne feledkezzünk el a madárkákról!

Horváth M. Zsuzsanna

De tudjuk, hiába jön ősz, hiába jön tél,

mely jégzúzmarás, havas, abban a téli

zúzmarában már fennkölt hangon kacag,

a minden évben visszatérő rügyet bontó

tavasz.

Kun Magdolna

Kányádi Sándor: Február hónapja

Február hónapja

azért olyan kurta,

fogyatékján már a

kolbász meg a hurka.

Márpedig a télnek,

azt mindenki tudja,

nemcsak kívül, bévül

is kell a jó bunda.

Addig tart tehát, míg

akad a padláson,

minek jó étvággyal

a nyakára hágjon.

De ha már se gömböc,

se kolbász, se hurka,

február hónapja

magát összehúzza.

Mintsem hogy tengődjék

spenóton, salátán,

inkább egy-két nappal

hamarabb odébbáll.

Fölül az utolsó

ródlira, szánkóra,

nehogy még a hó is

kifogyjon alóla.

Devecseri Gábor : AZ ELMÚLÁSSAL...

Az elmúlással nem perelnék.

Nem volna mult? Nem volna emlék!

És ha nem múlnék az idő,

nem jöhetne el a jövő;

nem jelennék meg a jelen sem;

bizony, az édes szerelem sem

kellene - hogyha nemzedékek

nem hullnának, mért nemzenének?

Gyerekkoromban azt akartam,

örökké éljünk; majd zavartan

lemondtam róla, nem szivemmel,

de az eszemmel. S hogy az ember

boldog legyen... hogy boldog légy, hát

ne úgy kérdd az idő folyását:

ha el nem múlnék, hogy mi lenne.

De: mit mond majd - mi voltál benne.

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Ernest Hemingway

"Van minden szívnek titkos rejteke,

Amelybe senki nem láthat bele;

Hisz magad elül is takargatod,

Hogy akaratlanul mit tartasz ott.

Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,

Hogy ama rejtett zugba betekints;

Hogy kulcsa hol van, el is feleded,

A zárt pedig a rozsda eszi meg.

Móra Ferenc

Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,

ahol sötét van, ahol fény ég,

nincs oly magasság, nincs oly mélység,

amiben Ő benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt

nincs egy csalóka pillanat,

mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,

s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,

villám-világos éjszakákon.

Aranyosi Ervin: Kezek

Tudod mit ér, ha két kéz, simulva összeér?

S lágyan öleli egymást, a két csupasz tenyér?

Ha ujjak játszadoznak, simítva szüntelen,

ha lángra gyújtja szíved, az álomnak tűnt jelen.

Incselkedő kis lépés, tétova mozdulat,

csiklandozó mosolygás, – a szív ekként mulat.

A bőr, a kézen érzi, vibrál a tiszta fény,

s az összeolvadásból feléled a remény…

Ron Cristian: Merj álmodni 🤗😉💥💝

Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják

a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása,

s a remény éltet bennünket.

Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.

Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.

Higgy a szívedben és saját jóságodban,

mert ha így teszel, mások is ezekben

fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.

De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban...

mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda,

a remény, a szeretet és a holnap álmai.

Szabó Lőrinc

Hajnal

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,

Sötétben az égő gyertyafény,

Holnap is én legyek a láthatárod,

Szívedben vigasz, ha nincs remény.

Legyek a napfény a felhőtlen égen,

Az éjszakában a csillagod,

Találjam meg a lelked a szélben,

Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

Legyek a hullám, a tenger, ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre enyémbe zárom,

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a Te utadat járom,

S kimúlok, ha fény nincs tovább.

Laren Dorr

Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más csak a Te csillagod.

Valentin napjaim

Amióta felfedeztem

Magamnak a szíved,

Lenyűgöz és elragad a

Rendkívüliséged.

Amióta közelebbről

Érezhetem léted,

Meghódít és fogva tart a

Szenvedélyességed.

Amióta csodálhatom

Varázslatos fényed,

Múlhatatlan boldogít a

Tündökletességed.

Amióta ismerhetem

Gyöngyvirágos éned,

Minden napom Valentin, mert

Szerethetlek téged.

Veniam

Gyönyörűnek látom

A téli alkony aranycsíkja reszket

dérütötte rónán örömkönnyet ejt,

míg fércelt felhők között csókjai tüzelnek

szerelmesen ígéri, hogy soha nem felejt.

Búcsúzik, ám arcán régi vágyak égnek,

szétszórja őket az ég mezején

gyönyörűnek látom, Istenem, oly szépnek

ahogy lángra gyúl épp a liget peremén.

Kovács Daniela

Kormányos Sándor-Támad a tél...

Zúzmara hullik hó-szagú ködben

fagy dala zenget jég-muzsikát,

fellegek hoznak messze havasról

álmot a fáknak téli ruhát.

Távoli hangú förgeteg indul

félelem dermed túl moraján,

hó kavarog, ha lendül a karja

ágakat tördel a fák derekán.

Ostora pattog vad suhogással

zúdul a tájra csapkod a szél,

zord mosolyától döbben az erdő

fagy foga villan, támad a tél.