Kényszerevés (beszélgetős fórum)

"Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkenek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik õket!"

Bernard Shaw

Sziasztok!

Nagyon mély lelki válságban vagyok, a falási rohamaim ijesztőek, egy hete benn ülök és mást se csinálok, csak a boltokat járom, azt is általában este, mert nappal pánikom van ilyenkor az emberektől. Borzasztó érzés és hihetetlen nagy szégyenérzetem van, teljesen magam vagyok, egyedül élek, 23 éves vagyok, a családom külföldön, mindenkivel megromlik a viszonyom, mert nem tudok uralkodni ezen a dolgon. Tudom...teljes mértékben lelki okai vannak ezeknek a kényszereknek. Jártam már pszichológusnál, pszichiátrián is voltam, gyógyszert nem kaptam, mert ott nem csináltam ilyesmit.

Jelenleg nem vagyok túlsúlyos, 1 hét alatt most rengeteget híztam, vissza tudok viszonylag gyorsan rázódni, mert szeretek sportolgatni, de...most annyira mély válságba kerültem, hogy úgy érzem reménytelen minden próbálkozás, pedig gyűlölök ilyenkor a tükörbe nézni és kimenni emberek közé, nem tudok normálisan kommunikálni senkivel, és tudom, hogy az ilyen evési rohamok még jobban beleásnak a depresszióba, de...nem tudok uralkodni magamon, teljesen elvesztem. Csalódtam magamban, csalódtam az életemben és a probléma az, hogy nem tudok hinni már semmiben. Állandóan a megszűnés érzése van bennem. Rettegek attól, hogy elhízom, rettegek a kövérségtől, sokszor amikor elnézem a nagyon csúnyán elhízott fiatal lányokat, együtt érzek velük, mert tudom, hogy milyen nehéz uralkodni az evés felett...kivéve persze, ha valaki betegség miatt túlsúlyos...bár azt is szokták azért kezelni.

A legnagyobb problémám szerintem az, hogy egyedül vagyok, teljes magányomban és ilyenkor nagyon könnyű visszaesni a bajba. 2011 tavasz óta élek egyedül és azóta lettek erősebbek ezek a dolgok.

Pár hónapig még egyedül kell élnem, aztán nem tudom hová visz a sors...viszont abban biztos vagyok, hogy ha így folytatom, akkor egyenesen a halálba...

De azért bízom abban és van bennem egy kis remény, hogy nemsokára én is sikertörténettel állhatok elő, olyan jó olvasni azoknak az embereknek az írásait, akik túl tudtak lenni nehéz válságos időszakokon.

Nagyon nehéz. Egy normális beállítottságú ember nem igazán érti meg szerintem ezeket a dolgokat. Csak nyafogásnak tűnhet ez a sok vergődés, édesanyám is mindig hozzám vágja, hogy milyen nagy kudarc vagyok, amivel csak a bűntudatot ébreszti bennem. Sajnos, szüleim sem tudják ezt megérteni és attól félek, hogy rossz végem lesz. Félek, hogy nem tudom magam összeszedni mert a hátsó szándékom néha az, hogy tönkretegyem magam, mert úgy érzem, semmire sem vagyok képes!

Szia! Lelkieredetű minden ilyen kényszeres dolog..

nekem is volt ilyen problémám nekem annyival egészült még ki,hogy mindig csak a kajára gondoltam alig vártam,hogy hazaérjek melóból és telezabáljam magam..minden nap csoki csipsz meg bármi..a lényeg,hogy kaja legyen örömet okozott ha ehettem úgy éreztem magam mint egy drogos..nálam megvolt az oka és rájöttem,hogy ez nem megoldás meg nem akartam elhízni én sem..én először étvágycsökkentővel kezdtem de az első sztem,hogy megtaláld az okot és a másik meg önuralom nagyon nehéz volt de sikerült biztos,hogy Neked is fog!

Hát én csak azt tudom írni amit itt már sokszor. Ha van lehetőséged próbálj a NT (névtelen túlevők) csoporthoz csatlakozni. Ott sem mindenki tűlsűlyos, sok a vékony és fiatal, de van egy közös probléma amivel együtt könnyebb szembenézni. Meglátod hogy nem vagy egyedül és ez erőt fog adni. Illetve vannak erre szakosodott pszichológusok is. Segíthet ha figyelsz magadra milyen érzelmi állapot előzi meg ezt a túlevést, és azt korrigálni. Nálam sokat segít hogy nem eszem glutént cukrot nekem ez volt az amiből túlettem ((::

[link] a keresőbe magyarországot-budapestet beírod kiad telefonszámot is, tudsz velük beszélni. Csillát jó szívvel ajánlom !!!

sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni, mert úgy érzem, hogy énis kényszerevésben szenvedek. A szokásos tüneteim vannak: nem merek mások előtt sokat enni hanem mindig megvárom még egyedül leszek és akkor aztán telezabálom magam. Általában édességeket szoktam enni. De igazából mindegy csak kaja legyen. Amit otthon találok bármit megeszek szinte. Régebben csak 2-3 hetente egyszer vagy havonta egyszer fordul elő ilyen de mostanába kezd súlyosobbá válni mert mostanába minden héten előfordul ez velem. Annyira utálom ilyenkor magam és persze utána mindig szigorú diétába kezdek de persze max 1 hétig birom és kezdődik minden előröl. Nem vagyok túlsúlyos de nagyon félek tőle hogy ha így haladok el fogok hízni. De persze erről senkisem tudott eddig. De ma lebuktam apa előtt ugyanis mikor elment otthonrol fogtam magam szépen és lementem a hütőhöz és elkezdtem szépen "kifosztani" amikor egyszercsak apa betoppant az ajtón énmeg ott álltam a hütő kipakolva és megse mertem moccani. Erre apa nézett egyett és azt mondta h zugevő! Na ez a szó nagyon lesulytott.. utána próbáltam ugy tenni mintha ez semmi lenne és azt mondtam neki, hogy nemis vagyok az és nevettem erre azt kérdezte h akkor mért nem merek előttük enni? erre nem feleltem neki semmit és elment. Ezután feljöttem az szobámba és elkellett teljen kis idő mire ráeszméltem mi is történt.. ekkor elkezdtem sírni.. de nagyon.. és elkezdtem keresgélni neten a túlevéssel kapcsolatos cikkeket és tüneteket és hát rákellett jöjjek hogy minden igaz rám! Ez is ösztönzött arra, hogy írjak ide nektek! Valaki tudna tanácsot adni vagy aki ugyan ebben szenved megbeszélni a tapasztalatokat vagy hogy nektek mik voltak az élményeitek ezzel kapcsolatban és mit kéne tegyek most? Anyáéknak nem merem elmondani.. vagyis most nagyon félek hogy apa elmondja anyának hogy látott bár nemhiszem hogy komolyan vette mert semmi jel nem utalt eddig még rá hogy bármi ilyen problémám lenne de mostmár szinte biztos hogy valami nagyon nincs rendben nálam! :(

Szia!

Egyre több van, mert hát eddig is rengetegen voltunk, csak a felismerésig nem egyformán jutunk el. Az biztos hogy hétfőn 6- kor van egy nagyon jó régi csoport főleg hazánkban élő angol anyanyelvű tagokkal és vezetővel, ez angolul van. Másik amit tudok az pénteken este 7 körül a Déli környékén. Megírok egy telefonszámot ahol tudsz érdeklődni.

Nagyon lelkes az a fiatal lány aki igyekszik felpezsdíteni a Névtelen Tűlevők csoportját itt nálunk. Támogatást, irodalmat fordítást szerez. Lelket önt és tart akiben tud ::))

Nálam a szénhidrát a fő bűnös, bármi amiben glutén van elindít egy lavinát, évek melója volt míg eljutottam e felismerésig. Ez mindenkinek más, vagy több féle, nincsenek receptek, de jó a támogató elfogadó közösség ::))

Szia Beautykiss!

Én versenyszerűen sportolok..... Gondolhatod. Lassan oda jutok, hogy csak úgy tudok edzeni, ha aznap nem eszem az edzésig, hogy tudjak rendesen üres hassal edzeni. Ha ennék, nem tudok keveset, esélyem nem lenne edzeni, mert elnehezít. elnyom...

Kár, hogy a kérdésemben senki nem tud segíteni. Mindenesetre januártól megpróbálom összeszedni magam.

Kedves Fórumozók!

Érdeklődni szeretnék, hogy valaki tud-e nekem pontos infót szolgáltatni a "Névtelen túl/kényszeres evők" csoporttalálkozóiról. Régóta küzdök ezzel a problémámmal, nagy segítség lenne.

Nagyon várom a jelzéseteket.

Előre is köszönöm.

K

Szia Ötletes!

Köszönöm a számot, felhivom és beszámolok, hogy milyen volt.

Tényleg nagyon köszönöm a segitséget!

Szia úgy tudom igen, csak sajna nem szombaton, hanem szerdán és nem a IX. kerületben, hanem tőlem elég messze.

Magánban elküldök egy telefon számot ahol meg tudod kérdezni ha érdekel.

Sziasztok, nem tudjátok, működik még a névtelen túlevő kör?

Köszönöm

Sziasztok!

Él még ez a fórum?

Én most jutottam el arra a szintre, hogy be kell valljam, kényszerevő vagyok... 25 éves létemre nagyon el vagyok hízva. Néha belevágok egy-egy diétába, vagy "életmódváltoztatásba", de aztán hamar túl lépek rajta... Rengeteget eszek, mint ahogy az előttem szólok is leírták, sósra édest, édesre sóst.

Valamilyen segítséget szeretnék kérni. Kihez forduljak?Kineziológushoz vagy phszihológushoz? Félek segítséget kérni, mert sokszor úgy érzem, nem vagyok beteg, pedig de, mégis az vagyok... Mit tegyek?

sziasztok.

nekem is évek óta nagyon sok falási rohamom volt,csak egy pár hozzászólást végigolvastam,ugyanúgy éreztem magaam mint ducika,sőt...mintha én írtam volna,de ugyanakkor otletessel is nagyon egyetértek!

már egy ideje nem volt gond nálam,mert elkezdtem normálisabban enni,és már nem esem pánikba,ha egy szelet sütit vagy csokit megeszem!

a depresszió nálam is ismerős,és én is hízok és sokat eszek,ha szarul vagyok...de tényleg belül dől el minden,mindenki szívesen meghallgat,de minden ember csak saját magán tud igazán segíteni!

ducika 69!

Kérlek keress meg!!!

1 hónapig nem voltam itthon,de szereték segíteni.

Tudom kijelentkeztél,de regisztrálj és írj!

Kényszeres evést nem lehet diétával meggyógyitani,hiszen ha roham van azt eszik a beteg ami éppen van,talál stb.