Kedvenc idézetek (beszélgetés)
„– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.
– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.”
(Lázár Ervin: Vacskamati virágja)
Elpusztulok, de nem tudok élni nélküled. Akard, hogy élhessek melletted. Minden gyötrelmedet érzem. Kalauzod nem merek lenni, de esküszöm: mindent teérted. Hiszen csak te vagy nekem valaki.
Ady Endre
"Isten bohócai tudják, hogy bohócnak lenni a legmerészebb, legpimaszabb másságot jelenti. Összetéveszthetetlen színt, sohasem érzett érzést, sohasem gondolt gondolatot. Egyszóval: Egyéniséget!
A csoda csakis azé, aki hisz benne. Csak az lát, aki látni akar. Csak az hall, aki hallani akar. Csak az ért, aki érteni akar. És csak az gyönyörködhet, aki hisz az Istenben és az ő hófehér csodagalambjaiban.
Nekünk bohócoknak, egyetlen hivatásunk van: örvendeni minden pillanatban. Vidámnak lenni. És játszani bajt, bánatot és múlandóságot. És röhögni az egész világon, főleg önmagunkon.
Nem a bohóc az őrült, hanem az egész világ.
Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél."
Müller Péter
A bohóc az, aki játszik - s nem az, akin játszanak.
Müller Péter
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.
És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.
Juhász Gyula
Elengedlek téged, mint őszi fa az álmát,
mint átkönnyezett szív, vére zubogását,
mint el-elhulló madártoll égi röppenését,
mint hervadt rózsalevél a tövis mélyedését.
Úgy engedlek el, mint hallgatás a csendjét,
mint vágy-teli ölelést, mit körbesír az emlék,
mint elfeledett lélekdalt ritmusdobbanása,
s mint csalóka ábrándot színesült varázsa.
Azért engedlek el, hogy boldogabb legyél,
hogy ne legyen szívedben zúzmarájú tél,
csak örökös szép-nyár, hervadatlan szóként,
mely elringat esténként csillag-altatóként.
Tudom hogy hiányozni fogok neki.
A nevetésem, a hallgatásom, a beszélgetések,a szeretetem, mindenem.
És azt is tudom hogy nem fogja bevallani és nem leszünk együtt.
hiszen nincsen bátorsága ezt beismerni...
"Nem azok a legfontosabb emberek,kiknek jelenlétét mindig észrevesszük,hanem kiknek
hiànyàt nagyon is megérezzük."
"Az a virág, amely a szívből nyílik nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem múlik el, ha lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más, mint a lélekből sarjadt virág:
láthatatlan, és mégis érzed rejtélyes illatát. Láthatatlan.
Csak akkor látni, ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt csillagharmatok."