Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Csak négy csillag az égen, Ti négyen senki más,
Ez nem hazugság, nem mese csak egy őszinte vallomás!
Négy csillag az égen csillog mint a gyémánt,
A szó belém szorul, megragad és csak ülök némán!
Ülök és csak nézek magam elé, mert hát mit is mondhatnék?
Ti vagytok nekem a leges legszebb ajándék!
Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.
Vannak, akik arra lettek teremtve, hogy szeressenek, mások meg arra, hogy éljenek.
Albert Camus
/ Hogy ez mennyire igaz..../
Az embernek hivőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.
Anton Pavlovics Csehov
Az életben a legfontosabb dolog - maga az élet. Minden bűnt le lehet vezekelni, minden bajt orvosolni lehet. Amíg élsz, mindig jut hely az örömnek is, a reménynek is, a szeretetnek is. De aki meghalt, az veszített.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
"Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."
Szabó Lőrinc: William Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet,
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet,
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok,
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
Murák Tibor – Megszakadt egy dallam
Megszakadt egy dallam
lelkem csendes lantján,
hiába pendítem
nem zeng régi hangján.
Hiába hangolnám
alig rezdül húrja,
kicsendül belőle
mérhetetlen búja.
Megszakadt valami
nagyon mélyen bennem,
ott ahová eddig,
senkit nem engedtem.
Megszakadt egy dallam,
elhalkult szívemben...
"Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?"
Kálnay Adél
.Gyönyörű vers a szerelemről...
Ady Endre: A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Kép : Ady Endre és Brüll Adél
Valentin napra szeretettel :)
A SZERETET TELEPÍTÉSE
Ügyfélszolgálat: - Igen, miben segíthetek?
Felhasználó: - Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne, kérem, a folyamaton?
Ügyfélszolgálat: - Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó: - Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?
Ügyfélszolgálat: - Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó: - Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat: - Milyen más programok futnak?
Felhasználó: - Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat: - Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó: - Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat: - Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást.
Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Felhasználó: - Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: - Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg.
El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó: - Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: - Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott.
Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Felhasználó: - Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: - Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0,
Felfedezem az Értékeimet 1.5,
Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó: - Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat: - Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.
Felhasználó: - Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg.
Mosoly jelent meg a képernyőmön, meg a Béke és az Elégedettség, és máris bemásolja magukat mindenfelé a Szívemben. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: - Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó: - De az, csak még szokatlan.
(Ismeretlen szerző)
„Nem az a fontos, hogy útközben mi mindent kell legyőzni a cél érdekében, hanem az, hogy a végén a győztes boldog mosolyával tekinthessünk vissza.”
Reményik László
A szeretet érzése mindig tartalmazza a saját ellentétét is. A legerősebb szeretet mögött ott rejtőzik az épp annyira erős gyűlölet. (...) Az egyetlen különbség, hogy a szeretet már virágba borult, míg a gyűlölet még csak csíraként van jelen. (...) Gondolj vissza egy esetre, amikor valaki, akit igazán szerettél, megbántott! Lehetett az közömbösség vagy árulás, vagy valami esemény, ami rávilágított, hogy akit szeretsz, az sem tökéletes, hanem csupán ember. Ha becsületes vagy magadhoz, emlékszel, milyen erősen és hirtelen tud a szeretet más érzelemmé változni.
Deepak Chopra
"Ha valami nem lehetetlen, akkor valahogyan biztosan meg lehet csinálni!"
Sir Nicolas Winton
Vitó Zoltán: Van úgy az ember..
Van úgy az ember,
hogy `álmodozni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szólani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.
Van úgy az ember,
hogy `bátorságra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.
Van úgy az ember,
`őszinteségre `vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.
Van úgy az ember,
hogy `építeni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szállani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.
Van úgy az ember,
hogy az `Összhangra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...
Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:
Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.
És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:
Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.
A szálloda étterme csendes volt. Néhány asztalnál vendégek ültek, vacsoráztak.
A pultnál két pincér állt szolgálatkészen.
A bárból halk zene szűrődött a súlyos, függönnyel takart, széles ajtó nyílásán át.
A férfi néhány lépés után körülnézett, megfelelő asztalt keresett.
Ritkán ült ugyanarra a helyre. Kétszemélyest választott.
Ismerős, ősz hajú pincér lépett hozzá. Felvette a rendelést.
A férfi intésére otthagyta a második terítéket, majd visszatért,
fehér szegfűre cserélte a vázában lévő rózsaszín virágot,
és meggyújtotta a gyertyát az asztalon.
Rendkívüli volt, hogy vacsora előtt pezsgőt kért.
Az alkalom is, amiért a gyöngyöző italt felemelte, a fény felé tartotta,
és a pohár vékony falán át hagyta, hogy az emlékképek megjelenjenek.
Sokáig nem engedte, erőszakkal próbálta magától távol tartani azokat.
Nem voltak igazán fiatalok, amikor évekkel ezelőtt itt találkoztak.
Mindketten túl a nagy csalódásokon, alig gyógyult sebek forradásaival teletűzdelve,
félve az újaktól, remélve a szép meglelését.
Amikor magára maradt a kihozott étellel, eszébe jutott,
hogy annak idején ugyanezt kérték.
Nehezen fogott hozzá.
Csak nézte a megjelenő kedves, szelíden mosolygó arcot,
a félénken felrebbenő pillákat, a szürkéskék szemeket.
Néhány napot még a szállodában töltöttek.
A férfi meghosszabbította szabadságát, hogy az asszonnyal együtt utazzon el.
Később sokat mulattak azon, hogy nem lettek ott egymáséi,
pedig mindkét szoba adott volt.
Később, otthon, annál inkább.
Morzsolták az éveket, segítve megtalálni egymás boldogságát,
együtt eloszlatni a korábbi évek félelmeit, begyógyítani horzsolásait,
kisimítani ráncait, megnyugtatni a másikat felriadva rossz álmaiból.
Most gondolt először arra,
hogy emlékképeiben mindig az első találkozáskori arca jelenik meg.
Sosem a betegségtől meggyötört, sovány, sápadt arc.
Szerettek volna gyereket. Nem sikerült. Végül belenyugodtak.
Nem akarta a férfi kitenni az asszonyt szenvedéseknek.
Egymásnak éltek.
Csaknem minden évben jártak itt, egy-egy rövid hetet töltve tavasszal vagy ősszel,
mikor csendesebb volt a környék.
A vele egyidős ősz pincér megismerte őket.
Most is, mikor egyedül jött. Látva a férfit, nem kérdezett semmit.
Az örült a néma együttérzésnek.
Végzett a vacsorával.
Nem hagyott a tányéron semmit. Az asszony nem szerette. Most is arra gondolt.
Az étterem csendes volt. Nem akart a bárba menni.
Maradt a leszedett asztalnál a dupla konyak és gondolatai társaságában.
Az ital nem tompította, csak élesítette,
fájdalmasabbá tette azokat az emlékeket, amelyek felidézték a betegséget,
az asszony szenvedéseit, elvesztését, a hirtelen rászakadó, siralmas magányt.
A szépre akart gondolni.
Az együttes örömökre, a közös ünnepekre, utazásokra, a soha el nem szürkült,
az egyre szenvedélyesebb szeretkezésekre.
Örült, hogy most mindennél jobban sikerült ezeket magában megjeleníteni.
Egyedül volt a teremben.
Az asztalok leszedve, a közelében világított a csillár.
Az ősz pincér türelmesen támasztotta a pultot.
A férfi, poharát a gyertyafénybe tartva, nézte a borostyánszín italt.
Felhajtotta.
Menet közben még visszanézett.
A pincér leszedte asztalát, és két ujjával gondosan elcsippentette a gyertyalángot.
Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek, ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. Ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége.
Anselm Grün
Tanmese:
Az igazság és hamisság együtt mentek fürdeni. A hamisság előbb jött ki a
vízből, ellopta az igazság ruháját, magára vette, a sajátját pedig ott
hagyta a parton. Szegény igazság nagyon elszomorodott, mikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában: inkább járok meztelenül egész hátralévő életemben, semhogy magamra vegyem a hamisság köntösét.
Azóta meztelen az igazság, a hamisság pedig mind a mai napig az igazság köntösében jár az emberek között."